Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-24 / 21. szám

nei lelkész beszéde e kérdés felett : Korunk igényeivel szemben milyen legyen a keresztyének tanúságtétele? Szónok Yinet tanítványa volt s mesterének e szavával kezdi fejtegetését : «L'Evangile est toujours jeune, et prét á recommencerw. Az evangélium nem lép föl mint hízelgő, hanem mint tanú, hogy segítsen bajainkon, s nem is tétlen szemlélő, hanem tevékenyen közbelép. Miféle baj követel orvoslást? Ma a voltaire-féle támadások kimúltak a divatból. A Krisztus ellen való szegülésnek tűzhelye nem annyira az értelem, mint inkább az akarat. «Ti nem akartok hozzám jönni», nem uj szó, de kiváltképen illik korunkra. Az erkölcsi törvény elien lázadó néppel van dolgunk. Tekintély nem létezik. Schérer mondá: «I1 n'y a qu'une seule hérésie more de toutes les autres, celle qui nie le péché.» A bűn tagadása : ez a baj. Ennek forrásai a determinismus, a fatalismus. Hol nincsen többé felelősség, mit törődnének ott az erkölcscsel ? hogy lehessen ott az Isten jogáról beszélni, sőt mért is higyjék, hogy van Isten ? Mind ezen ragadások egyetlen láncznak gyűrűi. Az elméleti materialismust nyomban követi a gyakorlati. Vogt, az emberről értekezvén, mondja, az erkölcs egy «quantité négligeable.w Hartmann öntudatlanja sem tűri a felelősséget. Es e tévedések halálosak, mert ma nincsen már «philosophie de cabinet.» A gondolatoknak van szárnyok. Ismeritek Moleschott mondását: a környezet alkot bennünket, tehát nem vagyunk felelősek És Lambroso mondja : vannak emberek, kik bűnre születnek, tehát nem felelősek. Az eszmény eltűnt. Kérdjük: mit tehet a katholicismus ? Semmit! Képtelen a lelkiismeretet felébreszteni; csak uralomra vágyik, még akkor is, ha valami jót tervez. Az ő tana, cselekedetek általi üdvözülésről, végtelenül elgyengiti és elhomályosítja a bűn fogalmát; az evangéliumot megfosztotta hatályától; ha nem reformálódik, hiábavaló, elveszti minden savát. De nem észleljük-e a spiritualismus ébredését ? Igen, a francia ifjúság között látszik némi. jele a hitrontók elleni reactiónak ; de ez nem elég, mert nem kelti föl a lelkiismeretet. Tovább kell mennünk s oda jutnunk, hogy Bridellel mondjuk, hogy «si rhumanité est la grandé malheureuse, el le est la grandé coupabIe». Mit tartsunk az úgynevezett szabadelvű theologiáról ? Kitér a bűn elől, sőt el sem ismeri. Szerinte a gonosz elkerülhetlen átmeneti stádium. Ez azt teszi, hogy inkább az Isten felelős, mint az ember, s le van rontva az erkölcs alapja; a bűn küzdelmét ismeri, de nem annak bocsánatát. Ritschlnél is elernyedt a bűn fogalma. Ez a kérdés : természeti tökéletlenség-e a bűn vagy pedig vétek ? a felelősség egyéni-e vagy egyetemleges? Mi teljes erélylyel válaszoljuk: az ember bűnös és Krisztus a megváltó. Jézus Krisztus nekünk a lelkiismeretek lelkiismerete. Igen, a Krisztust mint megváltót lelkiismeretünkkel felfogni : ettől függ minden. A tapasztalat lesz az első lépés a lélek szabadsága felé. A keresztyén tapasztalatai egymást vonzzák, épúgy mint a hitetlenek tagadásai egymást követik. Pia elismertetett az Isten joga, a bűn érzete támad, s ezt követi a bánat stb. Ezek elemi igazságok, de éppen ezekre van szüksége a tömegnek. Az evangéliumot összekuszálták az írástudók, hogy ma mesterkéltnek látszik ; a Krisztus isteni egyszerűsége megzavartatott. Bisancbati disputáltak a helyett, hogy cselekedtek volna. Ma is megsokasítják a sibboleteket s azonközben elpusztul a vetés. A világ követne bennünket, ha látná, hogy haladunk. Kik dicsekedhetnek napjainkban sikerrel ? a a irérsékletességi egyletek, a nép evangelizálói, az üdv hadserege is, mert feleselés helyett, megszólítják a lelkeket. Szó és irás mellett az élet legyen a tanuságtetel. Legfőbb kötelesség: engedelmeskedni. Ezt akarja a Krisztus, mondván : «Ti is bizonyságot tésztek.w A vasárnap megszenteléséről szóltak még többen ez ülés alatt ; de újat, érdekkeltőt nem közöltek. Következő napon (április io-én bel- és külmisszió volt a főtárgy.) Vahl lelkész Dániából, többek között egybeveté a pogányok között folyó munka mai állását az 1845. évi állással. íme az óriási haladást bizonyító számok : 1845 18 pl misszionáriusok 1223 11346 misszionáló nők 59 1388 benszülött lelkészek 163 3178 benszülött evangélisták.... 3016 28782 comunicansok 18868 757070 benszülött evangélikusok : két és három tized millió, ide nem számítva a megtért négereket Amerikában. Edivards a vasárnapi iskolák londoni egyesületét ismertette. 1803-ban jött létre és merőben felekezetközi. A londoni bizottsággal 222 egylet szövetkezett csak magában Angliában, s ezeknek van 5224 iskolájok 1.246,963 növendékkel és 138,487 tanítóval. A continentalis egylet 1864-ben lépett életbe s ma 20,000 iskolája van Európában. Minél több a vasárnapi iskola, annál kevesebb lesz a bűn. Angliában 113 börtön közül 57 üresen áll. Tophcl genfi lelkész, a keresztyén ifjak egyesületéről tesz jelentést. Ennek eszméje 1752-ben támadt Baselben, de csak 1844-ben valósult az Londonban. Ma 4063 ilyen egylet létezik 366,000 taggal és majdnem 60 millió frank vagyonnal. A jelenlévők imáiba ajánlja az egyesületet, hogy váljék belőle «un ferment, un ciment, un aimantw hogy magához vonhatná mindazokat, kik még nem tartoznak hozzá. Mellőzve a még következett rövid felszólalásokat, befejezésül közöljük lehetőleg tömör kivonatban Geymonat hétfőn tartott beszédét a vallásos eszméről Itáliában. Szónok feltünteti, hogy a katholikus valláseszme nem ugyanaz mindig. Szembe állitja IX. Piussal XIII. Leót, de viszont ez eszme mindig ugyanazon cél felé törekszik. XIII. Leo buzdit a doctor angelicus bölcsészetének tanulmányozására, mert ő tudta legügyesebben egyeztetni, az egyház szempontjából tekintve, a dogmát az észszel, de azért kárhoztatja Rosmini-t. A Sylíabus megmarad. Ha a katholicismus ma a gyakorlatban ruganyosabbnak latszik is és engedékenyebbnek alapjában, azért sokkal absolutabb, mint valaha. XIII. Leo óhajtja a történelem tanulmányozását, de csak a Vatican világában. Három bibornok van megbízva ez uj világtörténelein megírásával és e könyv lesz a katholikusok bibliája. Az eszméhez járul a tett, az általa viszahelyezett és rehabilitált jezsuiták karja segítségével. Ezeknek a theologiája ugyan nem Szt. Tamásé, de hát ők tudnak alkalmazkodni. A katholicismus eszménye a középkori theokrácia. A pápa felhasználja a prot. országok szabadságát, előre tolja szerzetesei seregét s Genfet, Berlint, Londont már katholikusnak álmodja. Igyekszik hasznát venni a socialismusnak is. Azonban milyennek kellene lenni az igazi vallás eszmének, s milyent kell Itáliában ápolni ? Kell egy reális és egy ideális céllal bimunk. Az ideális katholicismus megfelelőnek látszik az ős hagyományok folytán, de miután nincsen történeti alapja : a történeti valóságot kell vele szembe állítanunk. A protestantismus ezt megtette a Bibliával, a kiitikával, a polemikával. Csakhogy a kritika s a controversiak keveset érnek :