Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-17 / 20. szám

tani igazat. Ezzel szemben egyszerűen hivatkozom az 1890-ik évi szuperintendenciális jegyzőkönyv 169-ik számú végzésére, s ennek 184-ik lapon levő mellékletére, a hol a «készpénz» «hátralék» czimén megtalálja a kérdéses semmit sem jövedelmező összeget. Minthogy pedig nem tudom, nem ismerem Joó urnák olyan jogát, hogy az egyházkerületi jegyzőkönyvek adatait kiigazítsa, a kérdés felett egyszerűen a napi rendre térhetek át. A domesztikára vonatkozólag megjegyzem, hogy a mi felvidéki eklézsiáink közül az olyan, a melyeknek lélekszáma a 600-at meghaladja, még csak a siker reményével se folyamodhatik segítségért, mert nagy eklézsia számba megy. Az alföldi eklézsiák közül a 2000 lélekszámmal bírók is folyamodnak és kapnak segitséget. Tudtommal — mondja Joó istván ur — Rittberg és Tisza-Lök kapott segitséget. Az én tudtommal még többen is részesültek benne, csak tessék Joó urnák a jegyzőkönyvekben utána nézni! Kétségbe vonja Joó István ur azt is, hogy a felső traktusok legalább 40,000 forint lélekadóval járultak a debreceni főiskola költségeihez. Hivatkozik a főiskola számadásaira. Lehetetlen, hogy erre eszembe ne jusson az az ominosus 71,591 frt, a mit éppen ilyen állítólagos számadások alapján tagad el. Tisztelettel legyen mondva, éppen azért erős okom van ez állítás igazságában is kételkedni. Azért kérdem, oda számitotta-e ez összeghez Joó ur, azok adományát is, a kik krajcárok helyett forintokkal váltották meg lélek-adójukat ? Különben e dologban az illető traktusok esperesei az illetékes tanuk. Addig függőben marad a dolog! Joó ur azt is tagadja, hogy a mi gyerekeink legnagyobb része nem Debrecenben tanul. Állítja, hogy ő igenis tudja, hogy «sokan» keresik fel a debreceni anyaiskolát. Elvégre ehhez joguk van, mert a debreceni iskolában mindenki tanulhat, a kinek kedve van rá. De hogy különösen az alföldiek látogatják, azt én nem az ujamból szoptam. A tápintézeti tagok létszámából is alaposan következtethetünk arra, hogy mely vidékről látogatják leginkább az iskolát. E tanévben van a debreceni konviktusban Beregből 6, Felső-Szabolcsból 10, Máramaros-Ugocsából 6, a Nagy-Bányai traktusból 11, a Nagy-Károlyiból 11, még legtöbb a Szathmáriból, 22 tanuló. Az alföldi traktusokból pedig 200 van a konviktusban. Köz tudomást! tény az is, hogy Felső-Szabolcsban egy-két papon kivül a többi mind Sáros-Patakon tanult. Mindez éppenséggel nem arra mutat, hogy a debreceni főiskola a felvidék alma matere. Mindezeknek elmondása után kérdem, miben van hát Joó urnák igaza ? Talán abban, a mit hatásos befejezésül legutoljára ir le és szórul-szóra eképpen : ((Megvárhatom ... hogy küzdjön (már t. i. én !) a nagy ügyhöz méltó és művelt, nemes férfiakhoz illő fegyverekkel, hagyván hitvány ficzkóknak a «calumniare audacter» jelszó követését.» Nem hiszem, hogy akadna Ízléssel bíró ember, a ki ezt a vaskos kitételt fejcsóválás nélkül olvasta volna ! Ismételve kijelentem, hogy a személyeskedés terére nem léphetek. 1891. Május 1. Felsőtiszaparti. IRODALOM. Irodalmi Társaságunk közgyűlése után. — Nyilt levél nt. Kenessey Béla titkár úrhoz. — Nem recriminatiót akarok írni, hanem nyilt kérdés alakjában tiszteletteljesen kérdezem prot. irod. társaságunk ügybuzgó titkárától, hogy a népies irodalmi vállalat esetleges megindulásakor, az alapító tagok kapják-e tagilletményük fejében eme vállalat kiadványait ? Bátorkodom ezt kérdezni a következő okoknál fogva. Egyháztanácsunk lelkes örömmel fogadta el azon indítványomat, hogy fehérvár-csurgói ev. reform, egyházunk a Magyar Prot. írod. Társaság alapító tagjai sorába lépjen. Kértem erre egyháztanácsunkat nem a Prot. Szemle és a Monográfiák biztosításáért, hanem azért, hogy az írod. Társaság most már a népies kiadványok közlését is felvette munka programmjába, tehát áldozatunkért ellátja olvasni szerető közönségünket, hasznos és jó könyvekkel. Talán nem kell mondanom sem, hogy egy tisztán egyszerű földművesekből álló becsületes gyülekezet, ha áldoz, mert hivatásának magaslatán áll, ez a becsületes nép mondom megérdemli, talán meg is követelheti, hogy a mit ad, azért megfelelő lelki táplálékot kapjon, szája íze szerint valót, véréből való vért, hogy tejnek italával tápláljuk, s ne hagyjuk szomjan elveszni. Igen, de alapszabályaink szerint arra vajmi kevés reményem van, hogy pl. az aiapitó tagok is ingyen kapják az összes kiadványokat; nagyobb áldozatot pedig egy 8-900 lélekből álló gyülekezet nem hozhat; az ennek nem fog érni semmit, ha a népies kiadványokat külön kell megvenni, azokért külön kell fizetnie, neki csupán olyan olvasmány kell, a mi lelki szükségét kielégítse. Legyen szíves azért kérem Nt. ur, becses válaszában útbaigazítást adni arról, hogy az egyházak, ha az aiapitó tagok sorába lépnek, kapják-e a népies kiadványokat ? Mert ha máskép nem lehet, akkor az ilyenek szívesen lemondanak pl. a Monográfiákról és megelégednek a Szemlével és a népies kiadványokkal, de annyira ne feszítsük a húrt, hogy az utóbbiakat csak ráfizetés esetén kapják meg. Azt hiszem, hogy a Szentlélek ünnepén, mire ezen sorok napvilágot látnak, ha nem is 3000 lélek, mint amaz első pünkösd napján, de legalább 300 gyülekezet oda áll a Magyar Prot. Irodalmi Társaság zászlója alá, csak egy kis útbaigazítást halljunk a buzgó titkártól, hogy úgy lesz-e, a mint mi gondoljuk ? Ha a népies kiadványokat megindítja az írod. Társaság, a lelkészi kar tudni fogja kötelességét és erős reményem van arra, hogy akkor nem lesz valamire való gyülekezet, ha a kellő felvilágosítást megkapja, mely örvendezve ne sietne a tagok sorába. Áron is vegyétek meg a jó alkalmatosságot, mondja Szent könyvünk ; én konfirmált gyermekeinkkel összehordattam az első évi tagsági díjjat, s az már postatakarékpénztárban kamatozik. Isten segedelmével gondom lesz rá, hogy lassanként a tőkét is előtereintsük, minden megerőltetésünk nélkül. Más is találhat ilyen jó alkalmat, vagy ehhez hasonlót, vagy talán még jobbat, csak ragadja meg azt. Csak egy kis jó akarat, ügybuzgalom, előretörekvő lélek kell és Magyar Prot. írod. Társaságunk ege fényre derül. Oh hasson át mindnyájunkat a Szentlélek, mely csudát művelt egy ily napon, és kereszteljen meg ben-