Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-17 / 20. szám

ségének és nemes jellemének, az evang. ref. egyház és a város notabilitásai vettek részt. A délutánra maradt egy pár osztály megtekintésével az iskola-látogatás be­fejeztetvén, püspök ur az estét csendes magányban töltötte, részint hogy tapasztalatait magának feljegyezze, részint, hogy a következő napon a templomban mon­dandó beszédét átgondolja. A szathmári ev. ref. egyházmegye „Testvéri szózata" az ev. reform, egyházak presby­teriumaihoz. Tiszteletes Presbyterium ! Kedves atyámfiai ! Magyarországi reformált egyházunk ez időszerint zsinathoz készül, melyen a tiz évvel ezelőtt alkotott egyházi törvényeknek az élet és tapasztalás által kimu­tatott hiányait óhajtaná megszüntetni. E végből a kon­venti bizottságok összes érvényben levő törvényeinket újból átdolgozták. E bizottságoknak a folyó év telén tar­tandó zsinat elé terjesztendő munkálatai mint törvény­javaslatok már ismeretesek. Vannak e javaslatokban olya­nok, melyek több igen czélszerű módosításokat és újításo­kat tartalmaznak ; vannak azonban oly újítások is, melyek egyházalkotmányunk alapelveivel ellentétben állanak, s melyek ha törvényerőre emelkednek, egyházi önkor­mányzatunkat eddigi jellegéből ki fogják forgatni. Most érvényben levő egyházalkotmányunk a pres­byteri rendszer alapján a felsőbb hatóságoknak és tiszt­viselőknek megválasztását az egyházak presbyteriumai­nak tartotta fenn; önkormányzati intézményeit pedig demokratikus elvek szerint a jogegyenlőség alapján szer­vezte, egyenlő jogokkal ruházván fel az anyaegyházakat. Ezen presbyteri rendszerből kifejlődött szabadelvű egyházi, egyházi önkormányzatunk évszázadok viharait nemcsak dicsőséggel állotta ki, de a nemzeti érdekek­kel összeforrt intézményeivel a haza legválságosabb kor­szakában a nemzeti szellem egyedüli fentartójává, s a politikai szabadság és függetlenség védbástyájává is lett. Egyháztörténetünk legfényesebb lapjai tanúskod­nak arról, hogy aránylag kicsiny egyházunk ezen ereje demokratikus szervezetű önkormányzati intézményeiben rejlett, melyek okszerű keletkezésűk és fejlődésüknél fogva kiválóan alkalmasak arra, hogv a közügyek iránti érdeklődést egyházi életünkben a presbyteriumoktól fel a legfelsőbb hatóságokig a legélénkebben táplálják és fentartsák, és hogy egyházi szervezetünket az egység és erő feltételeivel az összetartás és egyetértés érzeté­vel áthassák. Századok viszontagságainak próbatüzét ily dicsőn kiállott egyházalkotmányunkat legsarkalatosabb intéz­ményeiben, önkormányzati jogának demokratikus jelle­gében támadja meg a konventi bizottság által készített törvényjavaslat azon része, «mely a kisebb egyházak egy szavazatával szemben a nagyobb egyházaknak 12 sza­vazatig terjedő választási jogot akar adni mindazon vá­lasztási ügyekben, melyek a felsőbb egyházi hatóságok tagjainak, s ezen hatóságok tisztviselőinek válásztására vonatkoznak.)) Ezen intézkedés magában a tiszántúli egyházkerületben levő 42 nagyobb egyháznak szavaza­tait 137 szavazattal szaporítaná. Első gondolatra is tisztában áll, hogy ezen javas­lat végeredményében a nagyobb egyházak kizárólagos uralmát vonná be egyházunk önkormányzati életébe. Mert mi sem természetesebb, minthogy a több jog bir­tokában rejlő hatalom érzete a nagyobb egyházakat a kisebb egyházakkal, a nagyobb egyházakból álló egyház­megyéket a kisebb egyházakból alkotott egyházmegyék­kel állítaná szemközt. A törvényjavaslat tervezőit azon nyilván bevallott nézet vezette, hogy a felsőbb kormányzat terheit arány­lag nagyobb mérvben viselő egyházak több joggal bír­janak a felsőbb hatóságok választásánál. Ámde ezen tetszetősnek látszó elv ellenkezésben áll hitünk fejedel­mének az Űr Krisztusnak evangyéliumával, s különösen a nagy apostol szent Pálnak a galácziabeliekhez írott levele Vl-ik rész 2-ik versében foglalt emez apostoli intésével: wegymásnak terhét hordozzátok és úgy tölt­sétek be a Krisztus törvényét.)) S meg is vagyunk győ­ződve, hogy ezen káros újítási elvek csakis az elmélet szüleményei. Mert szívesen teszszük fel nagyobb gyü­lekezeteinkről, hogy a maguk részére oly túlhajtott jogokat, melyek egyházi kormányzatunk alapelveit forgat­nák fel, nem kívánnak. A szóban levő törvényjavaslatnak emiitett intéz­kedése szomorú fordulatot vonna maga után egyházi közéletünk tevékenységében is. Az országszerte nagyobb részben kisebb egyházakból álló presbyteriumok és megyei hatóságok működésében a legfontosabb önkor­mányzati ügyek a felsőbb hatóságok és tisztviselők választása iránti közérdeklődést szüntetné meg az által, mert a nagyobb egyházaknak biztositaná a döntés jogát. Ezen közönyösség a köztevékenységet épen azon kisebb egyházaknál szállítaná alá, melyeknél az önkor­mányzati működés a más felekezetekkel s nemzetiségek­kel szüntelenül folytatott küzdelemben a legerősebben kell hogy nyilvánuljon. A történelem azt is igazolja, hogy ha valamely egészséges kormányzati szervezetbe abba nem illő ellen­tétes elveket visznek be : ezen elvek romboló hatásukat következetesen fejlesztik tovább, s bizonyára a mi egy­házkormányzatunknak presbyteri alapjait is teljesen fel fogja forgatni a nagyobb egyházaknak tervezett több joga; mert ezen jogegyenlőtlenség által támasztott ha­talmi vágy utat tör magának egyházunk alsó szerveze­tében az egyházmegyékbe és gyülekezetekbe is, és ön­kormánvzatunk tiszta presbyteri rendszerét egyházi éle­tünk egész vonalán megváltoztatja, ősi demokratikus jellegéből kivetkőzteti, és egyházi intézményeinket az anyagi érdekek szolgálatában álló részvénytársulatokkal egy színvonalra állítja. Az emiitett zsinati törvényjavaslatnak nem ke­vésbé hátrányos intézkedése továbbá az, hogy : «a kon­venti tagokat a presbyteriumok mellőzésével az egyház­kerületek által kívánja választatni.)) Ezen újítás is merev ellenkezésben áll egyházalkotmányunkkal. Ugyanis most fennálló eddigi kormányzati rendszerünk szerint a fel­sőbb hatóságok, egyházmegyék, kerületek sőt a zsinat és konvent tagjait is, valamint tisztviselőit a gyüleke­zetek presbyteriumai választják. Egyedül a tiszántúli egy­házkerület hozott be oly ideiglenes gyakorlatot, mely szerint a konventi tagokat a kerületi közgyűlésben választotta. Ezen alkotmányellenes gyakorlat ellen egy­házmegyénk annak idejében felszólalt, s most sem mulaszthatja el, hogy reá ne mutasson azon veszélyekre, melyek ezen központosítási és hatalmi törekvésben nyil­vánulnak. A konventi tagoknak e javaslat érteimében a kerü­letek által tervezett választását egybevetve a nagyobb egyházaknak adandó 12 szavazatig terjedő joggal: két­ségtelen, hogy ezen intézkedés deczentralizált kormány­zati rendszerünknek háttérbe szorításával a központo­sítást ültetné be egyházalkotmányunkba, mire nézve már

Next

/
Oldalképek
Tartalom