Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-17 / 20. szám

évig sínlődött a börtönben, mert nem akarta a pápa világi hatalmát elismerni; börtönében megkísértette az Isten eszméjét kiirtani szívéből, de nem sikerült; miután velünk megismerkedett, kezdé tanulmányozni az evangéliumot és csakhamar vallhatta, hogy Jézus az Isten Fia, s az ő megváltója s e hitben halt meg tiltakozva a pápa ellen. A külföldiek nem ismerik a helyzetet ; de az olaszok tudják, hogy még nem érkezett el az az idő, midőn a protestáns bárány nyugodhatik a vatikáni oroszlán oldalán. E harc követeli az egységet. O conclave-ben tartaná a prot. papokat mindaddig, míg megszűnnének a prot. egységet sértő meghasonlások. A püspöki metodisták főembere Burt e tárgyról így nyilatkozott : munkálkodások legnagyobb akadálya magukban az evangélikusokban rejlik; azok, kik uniót emlegetnek, uniformitást szeretnének, de ez csak az önzés követelménye és nem az unió igaz leikéé. A Krisztusban legyünk egyek s különben engedjük meg mindenkinek az általa legjobbnak hitt methodust követni. A pápaság, ez ujabb Góliáth, legyőzettetik az ifjú Dávid által, a nélkül, hogy ez a vén Saul fegyverzetét magára venné. A győzelem az élő Istenhez való hűségünktől függ. Érdekes volt még az aOlasz kath. egyház» alapítójanak Eurico di Campello grófnak nevében, Janni Hugó által tett kijelentés, hogy ők nem akarják a pápaság reformját, hanem annak megsemmisítését; eszményük az angol egyház. Óhajtják az uniót a protestánsok között, s ezért leginkább ajánlják az iskolák s kivált a theologiai intézetek egyesítését. Most még csak 119-en vannak, de remélik, hogy S.-llemóban nagy gyülekezetet alkothatnak. Következő napon (április 8-án) a nagygyűlés két osztályra vált, angolra és franciára, utóbbi részben német vala; e megoszlás szükséges lett, mert az egyes szónokok és referensek nagyon sok időt vettek igénybe, s félni lehetett, hogy kifogynak az időből; ez aggodalom okozta a túlságos sietséget annyira, hogy a hallottak fölött eszmecsere, mely pedig nagyon üdvös lett volna, egészen elmaradt.'A jövő gyűlésekre nézve most egyhangúlag elhatároztatott, hogy egy ülésen csak két értekezés tartható. Redford, tanár Londonban, a szentírás isteni tekintélyét bizonyitá; Richardzon, ugyancsak Londonból kifejté, hogy az Ige a lelki élet forrása minden hivő számára ; a montreali egyetem tanárának, Dawson-nak értekezése : «az úgynevezett tudományos hitetlenség támadásai)) az ő távollétében olvastatott fel. Godet, neufcháteli tanár, Krisztust tünteti fel mint a Szentírás tekintélyének alapját. Nem akarok, mondja, itt valamely elméletet az inspirátióról kifejteni; kényes és bonyolult kérdés ez, mely könnyen egyenetlenséget támaszthatna közöttünk, mert annak megoldása a vallásos neveltetéstől függ, melyben valaki részesült, valamint az egyes ember lelki életének sajátosságától. Hanem kutatni akarom, mi képezi a Szentírás tekintélye iránt való közös hitünknek alapját. Állapítsunk meg egy jól körülírt és megmozdithatlan kiindulási pontot; ha ennek tekintélye mindenki által elismertetik, akkor onnan kiterjeszkedhetünk az egész Bibliára. E kiindulási pontot megtaláljuk a Krisztus személyében, ki az írásnak és a történelemnek központja. Jézus Krisztus kijelentette, hogy ő az Istennek Fia és igaz Isten; jogosult volt-e ezt tenni, vagy bitorolta ő e jogot, mint Mohámét és más ujabb vallásalapítók? A Jézus élete nyújtja a biztos tényeket, melyek az ő kijelentésének tekintélyét megállapítják. Ilyen az ő szentsége, mely nemcsak az apostolok által bizonyíttatik, kik tévedhettek, hanem ő maga által is, ki annak teljes tudatában volt, állíttatik. E szentség a tökéletes hűség, engedelmesség és szeretett az Istennel való benső és kivételes közösségtől függ. O az Istennek Fia nemcsak erkölcsi értelemben, hanem természeténél fogva. Az angyalok fölé helyezkedik és az Istennel közvetlen társalgást tulajdonit magának. «Senkisem ismeri az Atyát, hanem csak a Fiú.» Istensége megállapítja tekintélyét. Feltámadása pedig az ő szentségének és istenségének bizonysága. Már most, a tökéletes szentség a vallás dolgában való csalhatatlanságot feltételezi. Jézus nem volt mindentudó sem a modern tudományok, sem az irodalmi ítészét tekintetében, még az ó-szövetségre vonatkozólag sem; tehát sohasem gondolhatott arra, hogy ily kérdéseket eldöntsön. Azonban a vallás terén, Jézus Krisztus, a szent, nem tévedhetett ; annál inkább szent ő, mert az ő tudománya nem volt az övé, hanem azé, a ki őt elbocsátotta. Mi módon lehet az apostolok és Pál tekintélyét a Krisztusébői következtetni? Az apostolok igéinek tekintélye nem azonos a Krisztuséval, mert azok a Krisztus igéit reprodukálják, de kapcsolatban az apostolok egyéni elemeivel. De azért lényeges tekintélyök van, mert Jézus maga nevelte az apostolokat s adta nékik az igazság lelkét, mely őket minden igazságra vezérelje. Pál nem volt tanuja a Jézus földi pályafutásának, s nem vette a Szent Lélek igéretét; van-e hát neki tekintélye ? A válasz attól függ, hogy miképen tekintjük az ő megtérését. Ha ez csupán valamely lélektani jelenség, akkor Pálnak nincsen tekintélye; de kétségbevonhatlan és nagy az ő tekintélye, ha megtérése a Krisztus személyes megjelenésének gyümölcse. Ugyanazon Lélek ihleti őt, mely a többi apostolokat indítja, ugyanazt az evangéliumot hirdeti ő is ; s a hit által való megigazulás, tanításának e gyúpontja, képezi a Krisztus tanításának is alapját; apostoli hivatalának törvényessége és tekintélye szilárd alapon nyugszik. Ezek az újszövetség tekintélyének biztosítékai. Az ó-szövetségé pedig az által támogattatik, hogy Jézus elismerte tekintélyét és hogy a Krisztus földi megjelenésének s az egész keresztyén vallásnak nélkülözhetetlen előkészítése. Végül: a Szentírás tekintélyében való hit a protestantismusnak egyedüli alapja és létjoga; nélküle semmi sem vagyunk. — Berlini pap Baumann német nyelven értekezett az írás terjesztéséről Németországban a valdensek által a reformatió előtti időkben. (Vége küv.) Vnr. BELFÖLD. Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. A kecskeméti egyházmegye egyik legifjabb és legkisebb gyülekezetéből, nem csak az egyházmegye, hanem az egész magyar protestáns egyház egyik legrégibb és legnagyobb gyülekezetébe, a czeglédibe lépett a fő pásztor ápril 23-án este. Ez a nap, valamint a következők, ápril 24, 25, és 26-ik napjai, feledhetetlen napok lesznek a czeglédi ev. ref. egyház hívei előtt ; ünnep napok voltak azok, mert ünneppé szentelte őket a szeretet és vallásos érzés; ünnep napok voltak, melyeknél szebb és szentebb napokat nem élt át a czeglégi gyülekezet évszázadok óta. E gyülekezet 360 évi fennállása óta most részesült először azon szerencsében, hogy püspöke, igazgató papja hivatalosan meglátogatta. E ritka,