Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-17 / 20. szám
évszázadok óta nem élvezett szerencse előre boldoggá tette hát a gyülekezet nagyjait és kicsinyeit, egyaránt örömkönyeket hullattak a szemek, öröm érzéstől dobogtak a szívek, püspök ur megjelenése valóban menyországot varázsolt szivünkbe, lelkünkbe. Ápril 23-án este 6 órakor érkezett püspök ur a tápió-szelei nem rég anyásitott egyházból, a czeglédi gyülekezetbe, hol a pálya udvarban tiszteletére összesereglett sokaság, s a városi és egyházi elöljáróság lelkesült éljenzéssel fogadta. A város nevében Gubody Ferencz polgármester, az egyház nevében pedig B. Molnár András főgondnok üdvözölte. Ezen üdvözlésekre püspök ur rövid, de őszinte szívből fakadt szavakkal válaszolt, megköszönve a lelkes fogadtatást, majd elhelyezkedve Puky Márton ur szép négyes fogatán, megindult a város szíve felé a zászlókkal feldíszített utczán, kisérve több mint 40 magán fogat és nagy sokaság által. A czeglédi ref. egyház két tornyú templom á n a k előcsarnoka ez alkalomra tavaszi mezbe öltözött. Ajtaját lombfüzérek borították, melyeknek közepén az óriás ajtó felett szép drapéria közepette tündököltek a leáldozó nap fényében a nagy arany betűk ((Isten hozott»! Az előcsarnok közepén emelvény állott, melyre asztal és székek voltak helyezve, hol a gyülekezet lelkésze várta az érkező kedves vendéget. Á lépcsők aljától fel az emelvényig két sorban Czegléd legszebb leányai állottak fehérbe öltözve. Az emelvénytől balra a tanitói énekkar, az emelvény háta mögött nagy hölgy közönség, a templom előtti szűk utczában pedig vagy 5000 főnyi sokaság tolongott ünnepi díszbe öltözve. Az előcsarnok rácsozata is fenyő gallyakkal vol borítva, s a lépcső aljától az emelvényig a fehér ruhás leányok sorfala előtt virágfüzérek kígyóztak végig az e czélra készített oszlopokra aggatva. Az élet és a természet tavasza együtt, ifjú leányok és nyíló virágok képében ! Midőn a czeglédi harangok szívet andalító zenéje által hívogatva megérkezett a várva várt vendég az Úr házának előcsarnoka elé, s ifjú könnyedséggel haladt fel a templom lépcsőzetén, előlépett a leányok sorából Piros Kornélia kisaszszony s virágokat hintett az igazgató pásztor útjára. Ezen a virágösvényen haladt fel az emelvényre, a helybeli lelkész és az egyházmegye esperese kíséretében, mig az emelvénytől jobbra a városi és egyházi elöljáróság sorakozott. Ekkor megzendült a tanitói énekkar ajakán az ((Áldások Istene» kezdetű szép dal, melynek elhangzása után a lelkész meleg szavakkal üdvözölte püspök urat, mint kedves vendéget, ki eljött, hogy gyermekeit meglátogassa, hogy ezt a sok megpróbáltatáson átment gyülekezetet atyai szeretetének melegében részeltesse. Rövid beszédében utalt a szenvedésekre és küzdelmekre, melyek az elmúlt századokban e gyülekezetnek is, mint annyi soknak hazánkban, osztályrészül jutottak, s melyek között egyedül az Istenben vetett hit volt az, mely bátorította, soha elcsüggedni nem engedte. Beszédét így végzé : «Oh bizony ez a nép megmutatta a múltban a veszélyek között, az elnyomatás korszakában, hogy szereti hitét, vallását, hogy nála a vallástétel nem puszta szó volt, hanem lélek és élet. Megmutatta, hogy az evangyélium örök igazságaiban keresi és találja fel üdvét, boldogságát; megmutatta, hogy az evangyéliutn iránt való szeretete szilárd s a lelkesedés tüze, melyet keblében az evangyéliumi igazságok felgyújtottak, nem olyan volt, mint a villám, mely egy pillanatra fellobban s vakiió fényt áraszt, de utánna annál mélyebb lesz a sötétség ; hanem olyan volt mint az áldott nap tüze, n.c'y folyvást táplál, világit, melegít! Ezzel a vallásos szent tűzzel szivünkben fogadjuk mi főtiszteletűségedet mint főpásztorunkat körünkben és szívünk teljességéből szól a mi szánk, midőn ekként üdvözöljük: (Jsten hozta, áldott a ki jött az Úrnak nevében !» E beszédre püspök ur a szív melegségéből fakadó hangon válaszolt: ((Szeretetet hoztam hozzátok, mint édes atya léptem közétek, hogy meglássam a ti munkásságtokat, és örömmel tölti el szívemet az a tudat, hogy ti gyermeki szeretettel fogadtatok. Köszönöm nektek azt az örömöt, áldjon meg érte Isten benneteket !» Szavaira lelkes éljenzés volt a gyülekezet válasza, melynek elhangzása után a lelkész mostoha leánya, Réczey Kornélia egy szép rózsa csokrot nyújtott át a kedves vendégnek a következő rövid beszéd kíséretében : «Főtiszteletű püspök Ur! Kegyes jó Urunk! A vallás és költészet iker testvérek ! Mindkettő Istenhez vezet. A vallás a lélek nemtője, mely bűntől óv és jóra ösztönöz; a költészet pedig a szív legszentebb érzéséből fakadt virág, melynek illata ég felé száll, s a szívet nemessé teszi. A kettő egygyütt kiemel a föld porából, s bennünket gyarló emberekét Istenhez hasonlókká tesz! A női kebel érzékeny húrja megrezdül a költészet szavára, s a hit malasztja boldoggá teszi. Ezt a boldogságot érezzük mi most, midőn Méltóságodban a vallás felkent főpapját s a magyar költészet avatott lantosát ünnepeljük. Fogadja tőlünk a női szív tiszteletének és hódolatának e csekély jelét, mit adhatunk, midőn rebegő nyelvvel de igaz érzéssel üdvözöljük s egy szívvel és szájjal mondjuk, Isten hozta!» Ekkor átnyújtotta a remek thea rózsákból készült csokrot, melyben az Sz. K. betűk rózsaszín jáczintból voltak kihímezve s fehér selyem szalagján a következő szavak voltak ((Főtisztelendő Szász Károly püspök urnák, a czeglédi református leányok.)) Az ősz pásztor homlokon csókolta az ifjú szónokot, s könyező szemmel köszönte meg a kedves meglepetést. Ezután újra felhangzott a tanitói kar éneke, melynek végeztével püspök ur leszállott az emelvényről s a sokaság éljenzése között bevonult az egyszerű lelkész lakba, melynek százados falai soha sem fogadtak még kedvesebb vendéget. Visszavonulása után a sokaság is lassanként szétoszlott ünnepi érzéssel szívében, esti imájába foglalva annak nevét, kinek minden munkája áldás a gyülekezetekre. Este a lelkész családja körében vacsorált, hogy pár órát pihenjen az út fáradalmai után s új erőt gyűjtsön a tovább teendőkre! Vacsora után, a már rá várakozó hivatalos levelekre adá meg válaszait, majd — a miről legnagyobb elfoglaltsága között sem feledkezett meg egy nap sem — a családi szeretet oltárán áldozott, szeretett nejét és családját értesítvén úti élményeiről. Este 1 /2 io órakor az érte jött küldöttség kíséretében a lelkészlakról a «népkörbe» távozott, hogy a tiszteletére rendezett bált megtekintse. Mintegy 300 család gyűlt össze ez alkalomra a «népkör» helyiségeiben, hogy színről-színre láthassa a híres püspököt. Ott volt Czegléd összes úri közönsége felekezeti különbség nélkül, ott voltak az apák mellett az ifjú leányok, mint egy bajos tündérkert, szívet, lelket gyönyörködtető szaz és száz féle virággal. Az ősz pásztor megérkezésekor mély csend uralkodott a termekben, majd beléptekor megzendült a Rákóczy induló és felharsant a lelkes éljenzés, melynek elhangzása után helyet foglalt a számára készített zsölylye széken, s egy negyed óráig gyönyörködött a czeglédi ijuság szép magyar tánczában, azután pedig a szomszéd teremben többekkel beszélgetett s 10 óra után, ismét a Rákóczy induló hangjai és
