Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-17 / 20. szám

ismétlő iskolák. Csak elégséges eredménynyel működik a ref. kisdedóvó-intézet. A népoktatás lényegesebb hiányain, melyeket a gonddal készített jelentés egyenként megnevez, már jövőre jelentékenyen segítve lesz, a város gondoskodása által. A reformátusoknál elodázhatlanul szükséges 13 tanterem, s egyéb iskolai helyiségek felépítésére a város 100 ezer frtos kölcsön felvételét határozta el. A ref. felső leányiskola végleges szervezésére és berendezésére ugyancsak a város 100 ezer frtos alapítványt tett, az intézeti helyiségre 15 ezer frtot ajánlott fel stb. A debreceni népoktatás jelen állapota a 14 év előtti állapottal összehasonlítva jelentékeny haladást mutat, Erről a Jelentés utolsó pontjában ad röviden számot a forgalmas tanfelügyelő. 14 év alatt szaporodott a tankötelesek száma mintegy ezerrel, az iskolába járók száma növekedett mintegy negyedfél ezerrel; épült azóta 5 uj elemi iskola, 2 községi a tanyákon, 1 iparos iskola és 26 tanterem; a tanerő megszaporodott 48-al. Mindezek haladásra mutatnak, minek érdeme az iskolafentartó egyházi és polgári testületek áldozatkészsége mellett jó részben a buzgó tanfelügyelőnek is tulajdonitható, ki lankadatlan buzgósággal szolgálja a népoktatás fontos ügyét. Szüntelen int, buzdit, lelkesít, hogy a népnevelés ügye e fontos alföldi metropolisunkban a kívánt virágzásra emelkedjék. B. T A R C A. Az evangéliumi szövetség (evangelical alliance) IX. nagygyűlése Flórencben. — 1891. április 4—12. — (Folytatás.) Április 7-én Park, az irlandi presbyteri egyház moderátora, volt az első szónok. Az evangélium elterjedéséről beszélt. Róm. X. 13 —15 kapcsán említi, hogy Pál apostol mint szegény ember, mint fogoly érkezett Rómába, de ma a keresztyénség nem utálatos többé, az egész föld ez övé. A Biblia kiváltképen misszionárius könyv. Az apostolok egész életükben misszionáriusok voltak. Sok millió ember még nem ismeri az evangéliumot. Isten és reménység nélkül él; sok munkát kell még végezni. Ne legyen senki sem rest. A Krisztus azért jött, hogy megváltsa az egész világot. Igen érdekes volt Monod Ede, a franciaországi belmisszió képviselőjének beszéde. Az evangélium terjedése, úgymond, három dolgot követel: 1) nagyobb nyilvánosságot a hírlapok utján ; 2) nagyobb népszerűséget, mely kedves alak, tiszta nyelv s irodalmi szépség által érhető el; vajha a vallásos irók ép úgy csiszolnák irályukat, mint a világi irók! ha volnának híres és keresztyén költőink, regényíróink, művészeink és újságaink ! Van néhányunk, de ez kevés! 3) nagyobb keresztyéni közlékenységét; ki kell bővitni az ev. szövetséget, körébe kellene venni a kath. egyháztársadalmat is, hogy legyőzettessék ennek babonássága, hitetlensége és ez idő szerinti anyagiassága. Utána szólott Bowen a missziók állapotáról a török birodalomban s ezután az athénebeli Kalopothakes az evangelizálás legjobb módszeréről. Az apostolok példáját tartja követelendőnek : az utazást; el kell vetni a magot útközben s később utánnézni, kikelt-e, meg kell látogatni minél többször a megnyert lelkeket s őket a a hitben erősiteni. Igaz, hogy a mai világ nem olyan, mint volt az apostolok korában, de hát sok tekintetben előnyösebb a mi helvzetünk, mert rendelkezésünkre állnak a sajtó, a könyvek, a hírlapok; és ha misszionáriusaink akarnák Pál példáját követni és kezök munkájával megkeresni élelmöket, a mostani óriási költségek két harmadát lehetne megtakarítani, ám ez nagy önmegtagadást követel. Göröghonban szépen haladnak a gyülekezetek ; tanultak már adakozni az Úr munkáira. Átlag minden hivő jövedelmének tizedét adja az Úrnak. Ő maga is valamint neje is dolgoznak, s ezután élnek, nehogy a misszió terhére essenek. Teljes szabadságot élveznek. A «Gyermekbarát», kicsiny ev. lap, már 23 év óta léf

ezik, 18,000 példánvban kél el s mindenütt szeretik. Soha nem találtak még az utcán egyet sem a számtalan vallásos iratkákból, melyeket szüntelen terjesztenek. A bibliák terjesztését a kormány maga is elősegiti; a királyné a raboknak küld bibliákat. De hatalmas ellenségük a babona és a rationalismus. Prochet az olasz missziók központi bizottságának einöke, többek közt ezt mondá : megemlékeztek a Madiai párról, emlékezzünk meg ama ezerekről, kik vérőket onták hitükért. Menjetek Calábriába; mutat nektek ott a földmi velő egy házat s elmondja, hogy ez «a vér háza», hogy régenten ott nyüzsögtek az eretneket, de a pápa hóhérainak bárdja alatt ömlött a vérök s a közel városból kifolyt és ömölt e ház faláig. S a kociai alpesekbe harmincháromszor nyomultak a zsoldosok, sokkal a reformáció előtt, hogy ott zsarolják, kínozzák, üldözzék a valdenseket mint fenevadak. S ő, ki uralkodik a magasságban • s biztosit bennünket, hogy hajunk szála nem eshetik a földre az O akaratja nélkül, enynyi vért hiába engedett volna folyni? az Ür Isten, ki előtt kedves az O szentjeinek halála, e kiöntött vért nem termékenyítené meg ? Lehetetlen! Ennek a vérnek köszönjük azt, hogy mi most itt együtt lehetünk! Hol volt Itália még 1848-ban is! Piemontbati zsarnok kormány uralkodott ; az egész hazában idegen hercegecskék tanváztak. Es lent, az Alpesek völgveiben, szűk térre szorítva mint a vadak bekerítve voltak a valdensek. Turinban volt imaházuk; de ezt Anglia s a poroszok zászlóinak köszönheték. Azon év, mely a valdensek szabadságát meghozta, lett Itália szabadságának hajnala. A szavojai uralkodóház győzelmes zászlóit követve a valdens egyház mind nagyobb tért foglalt a vidéken s a városokban, de mindig csak oda ment, a hova külön formális kérelemmel hívták. Ma (az ősvölgyeketi kívül, tehát 48 óta alakult s a valdensekhez csatlakozott gyülekezetek) van 44 szervezett községünk, 53 állomásunk, 150 helységünk egy hívekkel és több mint 4000 comunicans. Nagy dolog ez ? Nem ; igen kevés ez a harminc millió olaszszal szemben. Ám, de ha összehasonlítjuk a multat a jelennel, akkor a haladás szembeötlő: s e kevés záloga a jövőnek, melyet remélünk. A különböző missziók képviselői, kik az olaszok között működnek, s híveiket külön felekezeti egyházzá szervezik, nyilatkoztak Prochet után : Damiano Bongta a «Szabad Egyház» milánói papja, Taylor a baptisták feje, Jones a Wesley-féle methodisták egyik superintendense. Ezek is nagy tetszéssel fogadott beszédekben kifejték munkálkodások számos nehezségét, de feltétlen szükségességét s ezért reményök biztos és teljes voltát. James Wall, római misszionárius kiemeli, hogv az egész ker. világ figyelemmel kiséri Itália evangélizálóját. O már húsz év óta működik Rómában. Baptista statisztikai adatokat közöl. Fődolog, mondja, a lélek megtérése ; példaképen említi Giuseppe Petroni-t, ki húsz