Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-10 / 19. szám

gyönyörű fordulattal Isten áldását kérve a munkabíró férfikornak még delén levő jubiláltak életére és további munkásságára. Ez üdvözletek után előbb Farkas József mondott megindulástól reszkető hangon megindító köszönetet, áldva a gondviselést, hogy neki az általa mindig legnagyobbra becsült lelkész-nevelő pályán ezt az örömet is megengedte érnie; megköszönve a hálás tanítványoknak ezt a felejthetetlen megemlékezést; hálát mondva a kartársaknak és a felügyelő püspöknek a meg nem érdemelt kitüntető elismerésért. Azután Kovács Albert szólott néhány magvas szót, különösen azt domborítva ki, hogy a papnevelő pályát ő nem annyira a magvető, mint inkább a diófaültető kertész működéséhez szokta hasonlítani, kinek azt kell tapasztalnia: én ültettem a diófát, más szedi a dióját; de most azt látja, hogy a magvető örömében is része van s e nem várt, nem remélt örömért köszönetet mond az ifjúságnak s a megjelent díszes közönségnek. A válaszok végeztével Vámossy Mihály budapesti főgimnáziumunk tanárikarának élén egyszerű, keresetlen modorban üdvözölte a testvér-intézet ünnepelt tanárait, majd Farkas Józsefet úgyis, mint a gimnázium volt kisegítő tanárát. Azután dr. Kiss Áron a budai paedagogium tanártestülete nevében szólott néhány meleg szót mindkét ünnepelthez, majd Kovács Alberthez, ki csaknem husz esztendő óta e szépen virágzó intézetnek egyik nagytevékenységű igazgató tanácsosa; üdvözölvén őt egyszersmind a ((Református tanítók országos egyesülete)) részéről is. Majd Balla Árpád szigetszentmiklósi lelkész a Budapesten működő «volt tanítványok)) (segédlelkészek, katekheták, tanárok) élén a nála szokásos meleg érzelmességgel tolmácsolta felejthetlen jó tanáraik iránt érzett hálájukat, tiszteletüket és szeretetüket; mely üdvözlés után a sorból kiválva Komáromy Lajos Andrássy-uti tanárnő-képezdei tanár külön is üdvözölte volt tanárait. Az üdvözletek sorát Mészáros Sámuel rövid köszöntője rekesztette be, mint Farkas Józsefnek egyik legrégibb tanítványa, kedélyes szavak kíséretében mutatva ősz fejére, mely szintén tőle nyerte kiképeztetését. Az egész ünnepély a theol. énekkar hatalmas ((Férfi négyes»-e, s végül a theol. zenekar néhány csinos darabja fejezte be. Az ünnepélyen díszes és szép számú hölgy- és féfiközönség volt jelen, melynek soraiban ott láttuk özv. Török Pálnét, Illés Károlynét, Gladischefskynét, a gimnáziumi és theol. tanárok nejeit és leányait; a férfiak között Szász Károly, Baksay Sándor, Papp Károly, Gladischefsky, Mészáros, Balla stb. lelkészeket, Szilassy Aladár, Szilágyi Sándor theol. igazgató választmányi tagokat stb. Az ünnepélyt este 50 terít ékes társas vacsora lejezte be az ccístván főherczeg» I-ső emeleti nagy termében, melynek közönségét nagy részben maga a theol. ifjúság és tanárikar alkotta; de megjelent néhány volt tanítvány és jó barát is, köztük Baksay Sándor esperes, dr. Csíky Kálmán műegyetemi tanár, Laky D., dr. Kovács János, Kacziany G. tanárok stb. A derült hangulatú, sok szép felköszöntővel s az ifjúság szép énekével fűszerezett estélyen felolvastattak az ünnepeltekhez intézett üdvözlő levelek és sürgönyök is. Üdvözlő levelet küldtek : Gyertyánffy István a budai paedagogium igazgatója, H. Kiss Kálmán a nagykőrösi praeparandia igazgatója, maga és a tanári testület részéről; táviratokat : a papai theol. -akadémia tanárikara, az eperjesi theol. intézet tanárai, Benke István sepsiszentgyörgyi tanár stb. A fehér asztalnál lefolyt kedves jelenetek közül — melyeket egyenként felsorolni hosszas volna, elég j legyen csak általánosságban felemlítenem, hogy az in' tézet felügyelői, püspöke és főgondnoka, az ünnepeltek, a dunamelléki lelkészikar s egyes jelen voltak bőven kivették részöket, — azt a hálás szívből jött, tetszéssel fogadott s hiszem szélesebb körben is élénk visszhangot keltő eszmét kivánom különösen megemlíteni, melyet Lapunk szerkesztője pendített meg. A jelenlegi tanítványok, monda többek között, szép dolgot műveltek idősb tanáraik iránt: saját kezdeményezésükből, saját költségükön lélekemelő ünnepélyt rendeztek, két jelesünk arcképét lefestették az intézet számára. Most mi rajtunk, a volt tanítványokon, s az ünnepeltek tisztelőin van a sor, hogy megmutassuk, mi is tudunk irántuk hálában érezni, fenkölten gondolkozni, nemesen cselekedni. Inditvár^ozom, gyüjtsünk össze közadakozásból, ünnepeltjeink volt tanítványaitól és tisztelőitől a mai nap emlékére egy „Farkas-Kovács alapitvány"-t, melynek kamatjai a budapesti theol. ifjúságnak örök időkre hirdessék a mi derék tanáraink nevét, hírét, érdemeit. — Az indítvány általános tetszéssel találkozott, s a jelenvoltak között körözött íven mindjárt alá is írtak : Szőts Farkas 10 frt, Baksay Sándor 10 frt, Petri Elek 10 frt, Kenessey Béla 10 frt, Laky Dániel 10 frt, Szabó Aladár 5 frt, Hamar Andor 5 frt, dr. Kovács János 5 frtot. Lelkes hangulatban,^emelkedett érzések között fejeztük be a szép napot, melynek kedves emlékei, fölemelő tényei bizonyára maradandók lesznek. r. t. RÉGISÉGEK. Adatok a barsi református egyházmegye történetéhez. (Folytatás.) B. Esztergomvármegye területén : A «Conscriptio»-ban a 36 egyház állapotának a 12 kérdőpont keretében föltüntetése után egy «extractus» következik, rovatos kimutatás arról, hogy a 36 egyház hová s névszerint melyik plebanus hatósága alá van beosztva, s hány lélekkel? Összesen 8169 ref. lélek gyászolt e kimutatás szerint árvaságban Barsvármegye területén. Ezután jön az Esztergomvármegye területén levő 3 egyházunk conscripciója. 1. Kéty. Az exercitium kezdetére nem emlékeznek itt sem. Földes ur a prímás. Elvétetett az oratorium az uraság érsekújvári tisztjei által 1715-ben. Helv. conf. levők 381, pápisták 41, luth. nincsenek. Járnak Kis-Ölvedre, Hontvármegyébe. Az elvett oratorium fábul lévén, megavult, összedűlt. A barsi plebánus hatósága alatt állnak, kinek a mérsékelt stólán kivül tetemesebb fizetést s szolgálmányokat adnak. Contrib. Rf. 649, domest. 210, uraságnak magyar adóra 259 frt. 2. Nagy-Ölved. Földes ur az érsek. Templomuk sokszor elfoglaltatott ugyan; de utószor 1710-ben, miután az itt subnectált attestációból megtetszik az esztergomi tisztek akaratjából egy commisszió mellett. Azután őket oktató tanítójuk (lelkipásztor) Szabó Ferencz, Szalai nevű plebánus által veretett ki. Nem instáltak egyébkor (a többi gyülekezetek többször együttesen, olykor külön is felírtak), hanem 1768-ban az itt alább