Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-10 / 19. szám

irt Insránciában panaszkodtanak, ha felséges asszonyunkhoz juttatott volna, mindaddig keserves nyögéssel várván a kegyelmes választ. Helv. conf. 268, pápisták sokan, lutheránusok is, kiket mind megnevezni a mostoha idő nem engedi. Járnak Kis-Ölvedre Hontvármegyébe 1 7a

mfldre. Templomuk kőből megvan, üresen áll, mert nem messze mellette mást építettek a pápisták; de volna erejök illendő újnak építésére is s tanitójok eltartására jó szívvel, ha az vissza nem adódnék is. Vagyon pápista mester a helyiségben, de ahhoz gyermekeiket nem adják, tartván attól, mi iránt az istánciában is, itt alább, panaszkodnak. A közöttük lakó plébánus kegyetlenséggel keresztel dénár 50, stb. temet öreget mester által Rf. 1. Tizenkét esztendőn alul den. 50. Ha azon felül van, nem enged harangozni, holott ezeknek annyi jussok a haranghoz, mint amazoknak, ut instancia deciarat. Minden gazda ad pleb. 1 p. m. búzát, mesternek Szántanak, vetnek, takarnak. Quantumot fizetnek 582 frt. A feljebb hivatok nyilatkozat itt következik: «Mi, nagy-ölvedi ecclának tagjai mind közönségesen valljuk e levelünk rendiben, hogy a mi eleinktől és atyáinktól csináltatott és drága pénzzel épitett templomunkat se a koronás király urunk ő felsége, se a mélts. érsek, se pedig a Tek. ns. ország mitőlünk el nem vették ; hanem az újvári tisztek u. m. Kereskényi János és Tapolcsányi Tamás önhatalmúlag foglalták el az 1696-ik esztendőben, a melyet az elfoglalás után birtunk 9—10 esztendőkig. Annak utána az idő változván, ismét a templom minekünk, mint örökösöknek visszaadatott Hunyady András, Pély Nagy András és Balogh Gáspár uraink által. A melyben a visszaadás után tiszteltük az Istent a mi szokásunk szerint öt vagy hat esztendeig, de az elmúlván 1710-ik esztendőben ismét kétszer elvették tőlünk az esztergomi tisztek akaratjából egy comissziónak erejével. Az időtől folyvást ma is bírják a mi örökös templomunkat. A melyet siralmas szívvel és lelkünk fájdalmával szenvedünk. Midezeket igazán írjuk és valljuk. El az Isten és a mi lelkünk. Mely levelünket és Írásunkat proméliórálunk a falunk szokott pecsétjével megerősítve. Dátum Nagy-Ölved, die 9-a julii Anno 1712. Judex Stef. Csomor. L. s.» • 3. Farnád. Földes ur az érsek. A III—IV-ik pontokra mint N.-Ölved. Ref. száma 218, pápist. 205, luth. 155. Járnak G.-K.-Sallóba, Hontvármegyébe, vizes, a Garam és Szehince vizeinek kiáradásaiban alkalmatlan utakon. Az elvett kőtemplomot elhányták és a magok újonnan épült templomának fundamentomába rakták, hogy azon álljon. Volna erejök újnak építésére, ha a kegyelmes válasz érkeznék. Vagyon pápista mester köztük, de ehhez gyermekeiket nem adják, félvén attól, hogy ugy járnak, mint 1768. julius havában Berényi János nevű jobbágy, ki a pápista mester keze alá adta leányát tanítani, onnan a nagy-ölvedi plébános elvitte, meggyóntatta s valahová elébb adta, s az időtől fogva sem atyja, sem anyja nem látta. A nagy-ölvedi pleb. birtokában nyögnek, mint az 1768-ban irt instánciából kitetszik, mely itt subnectálva van. (Nincs). Az kereszteli gyermekeiket, de nem a szülők által választott komák kezén, hanem mást, a kit közelebb talál, behajt a templomba s a gyermeket annak adatja, csak pápista legyen. Stóla nem magas. A kész fizetés 30 frt, 84 p. mérő búza, szántás s minden munka 16 p. m. alá. Hozzájuk menvén misét szolgálni, hogy ott nem ebédel, veszen rajtok esztendőnként Rf. 15. Temetés Rf. 1, maga feléje sem megyen, s nem harangoztat. Ha nótárius vagy mester megengedi, hogy a halott felett magok énekekjenek, veszen rajtuk ezen felül den. 75. Contribuciot fizetnek 1211 frt. (Vége köv.) Szentkúty Károly. KÜLFÖLD. Németországi egyházi és irodalmi szemle. A vaskancellár visszalépését gyors egymásutánban Windthorst-nak, a német birodalmi centrumpárt fejének váratlan halála és Gossler porosz kultuszminiszter visszalépése követte, a mi sokat foglalkoztatja máig is a németországi sajtót kath. és prot. részről egyaránt. Szép alapelv az, hogy az öregeket tiszteljük s róluk haláluk után csak jót mondjunk; azonban a tiszteletnek az a módja, mely a trónoktól kezdve le a sajtóig az elhunyt Windthorst iránt a német birodalomban nyilvánul, a «Kölner Ztg jellemző szava szerint tényleg a lelkiismeret megzavarására vezet. A német politikai és kath. lapok úgyszólván túllicitálják egymást Windthorst érdemeinek dicsőítésében, mig a prot. sajtó természetszerűleg más szemüvegen nézi az egyházpolitikai irányú államférfiúnak működését, és ismeretes pápás irányú szereplését. Beysclilag szerint Windthorst bizonyára sokoldalú talentomnak bizonyult, azonban mióta jogosít fel a nagyszerű tálentum kellő jellemzőség hiányában a nemzeti tiszteletre? Jellemző az, hogy az ügyvédséggel kezdte meg eseményekben gazdag pályafutását, és csakugyan fiskális maradt teljes életén át. Nagyobb szabású teremtő eszmékkel, erkölcsi páthosszal, gyümölcsöző erkölcsi energiával egyáltalában nem dicsekedhetett, hanem igenis eminens ügyesség jellemezte a reá bízott ügyeknek sikeres keresztülvitelében. Ha nem tévedünk — folytatja Beysclilag «Deutsch. Ev. Blátter» című lapja ápr. füzetének «Kirchl. Chronik» című rovata — úgy a római egyházhoz való viszonya is ityen ügyvédi volt. Szó nélkül hagyta azt a sok ellenmondást, a melyet p. o. a 83-mas évben Schlottmann hallei tanár az ő egyházpolitikai beszédeiben és cselekvőségeiben Jacobi tanárral együtt fölmutatott; s az a férfi, a ki még tegnap a pápai csalhatatlanságot hihetetlennek deklarálta, ma annak következményeiért minden eszközt megragadott; tegnap kijelentette, hogy a jezsuitákért az ujját sem mozgatná, 111a azok érdekében az Acheront is mozgásba hozta volna, s általában mindent elkövetett azoknak visszahívása érdekében. Ilyen férfiút tehát nem igen lehet az igazságszeretet s vallási meggyőződés heroismusával illetni. Senki sem bizonyította be annyira önmagán Döllinger ama jövendölését, a mely szerint a vatikáni dogmák megszilárdítása az ifjú német birodalomba az örökös sorvadásnak csiráját oltaná belé, mint épen Windhorst működése, úgy hogy Bismarck méltán nevezhette egyházpolitikai parlamenti működését «az örökös akadályok atyjának)) s «örökös tagadó szellemmek.n A közszellemnek megzavarására mutat tehát az, ha miniszterek és parlamenti elnökök állják körül annak a férfiúnak koporsóját, a ki minden hazafias erő hiányában ultramontán birodalmi ellenségnek bizonyult. Vájjon a reformátió anyaföldén az üdvnek 1891. évében Richter Jenőt is páter patriaenek gyászolná-e a német birodalom? jegyzi meg helyesen Beysclilag. Az is az idők parlamentáris és politikai jeleihez