Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-10 / 19. szám

Örömeink közé azonban a fájdolom keserű cseppjei vegyülnek a két súlyos vesztesség miatt, mely Gönczy Dániel egyházmegyei tanácsbiró és Timár Pál egyházmegyei világi főjegyző halála által érte egyházmegyénket. Megemlékezik a kisdedóvodák felállítására vonatkozó törvényről, melynek életbeléptetésével Jézusnak a gyermekek iránt tanúsított szereretét gyakoroljuk. Ugyanazért azt mindenkinek figyelmébe ajánlja. Esperesi jelentés olvastatott ezután a belhivatalnokok időközi elhelyezéséről, a tőkesegélyek kiosztásáról. Ez utóbbi szerint tőkesegélyt nyertek *a mult évben Gyula 1200 frtot Tamásváralja 1000 frtot, Tekeháza 800 frtot, Csepe 800 frtot, Tiszaujhely 600 frtot, György Endre jelentése szerint folyó évben Nagy-Tarna 1400 frtot. Az uj főjegyző és tanácsbiró felesketése után a huszti lelkészválasztás került tárgyalás alá. E választásra Csernák J. esperes két okból nem adta beleegyezését; 1) mert a választó egyházközség presbytériuma által kiküldött lelkészjelölő bizottsági tagok megbizó levele nem volt megpecsételve és csak a gondnok és jegyző irt alá, 2) mert nem tett eleget a Zs. T. 185. §-ának, vagyis nem küldte be az esperesi hivatalhoz a dijlevelet. Élénk eszmecsere fejlődött ki e kérdés felett. Némelyek nem tartották az okokat annyira fontosaknak, hogy azok miatt az egyház egyhangú választását meg kelljen semmisíteni ; mig mások azoknak alapján a választást semmisnek bizonyítgatták. Végre névszerinti szavazás döntött s 30 szavazó 19 ellenében a választás megsemmisítése mellett nyilatkozott. A husztiak a határozatot megfelebbezték. Több egyházmegyei hivatal részint halálozás, részint lemondás folytán megüresedett; ezeknek betöltésére tétettek intézkedések. Majd pénztári, számvizsgáló bizottsági jelentések olvastattak. A tanügyi bizottság három indítványt terjeszt a gyűlés elé: 1) hogy a kényszeriskoláztatás az egész egyházmegye területén léptettessék életbe ; 2) hogy a hol még iskolaszék nincs, alakittassék meg és 3) hogy mindenütt ismétlő iskolák állíttassanak. A gyűlés a törvény által is elrendelt ezen intézkedések végrehajtására az egyházközségek elöljáróit szigorúan utasította. A közalap-bizottság előterjesztése szerint egyházmegyénk e folyó évben az országos közalapba 839 forintot fizet. A halmi lelkészi értekezlet indítványai nem igen részesültek kedvező fogadtatásban. Igy a prot. szellemű politikai napi lap megindítását szükségtelennek tartotta a közgyűlés; a vallásos irányú népies olvasmányokra adott indítvány mellőztetett, minthogy ennek megindítására a Prot. Irodalmi Társaság már megtette a kellő lépéseket; nem fogadtatott el nevezett lelkészi értekezlet az az indítványa sem, melyszerint a confirmálandó gyermekek, a nyári félévi vizsga után következő vasárnapon tegyék le a confirmátiói vizsgát; a 6-ik egyházkerület alakítása tárgyában beterjesztett indítvány tanulmányozására egy bizottság lőn kinevezve. Az egyházmegye két jelesének : Gönczy Dánielnek és Timár Pálnak életrajzát megíratja és jegyzőkönyvében kinyomtattatja; ezen kívül Gönczy Dániel hamvai felé emelendő síremlékre a gyűlés tagjai közt gyűjtés eszközöltetett s e czélra 53 frt került össze. Ha netalán a szükséges összeg be nem gyül, a hiányt az egyházmegyei közpénztár fogja pótolni. Lelkészjelölő bizottsági rendes tagokul: Máté László, Ladányi Pál és Szentpály István, póttagokul: Sárkány Lajos, Fóris István és Biki Eerencz választattak meg. Egyházmegyénk, ugy felekezeti, mint nemzetiségi tekintetben nagyfontosságú missziót teljesít, mégis a legféltettebb pontokon eső legszomorúbb viszonyok közt élő egyházközségeink a tőkesegélyből teljesen kihagyattak, némelyek pedig az egyszersmindenkorra való segélytől a tőkesegélyre utaltatván, mindkét segélytől elestek. Hogy ezen egyházközségeket a végpusztulástól megóvjuk, az egyházmegyei közgyűlés kettős feliratban fogja ugy a tőkesegélyezés, mint a misszió ügy dolgában legégetőbb kérdéseit a főt. egyházkerület utján az egyetemes konvent elé terjeszteni. Több, inkább helyi érdekű ügy elintézése után a tanácskozás d. u. 2 órakor véget ért. Gyula. Biki Ferencz, e. m. főjegyző. Farkas József és Kovács Albert jubileuma. Ritka szép, s fiatal intézetünk életében páratlan ünnepély folyt le f. hó 5-én a budapesti theol. akadémia körében. A theol. ifjúság szíve sugallatát követve, lélekemelő ünnepélyt rendezett két idősb tanára, Farkas József és Kovács Albert tiszteletére, tanári működésük 30, illetőleg 25-ik évfordulója alkalmából. Csöndben, az érdekeltek által nem is sejtve, a többi tanárok által is csak négy nappal előbb megtudva, határozták el, tették meg az előkészületeket, rendelték meg az arcképek lefestetését. Mikor a jubiláltak megtudták, bár szabódtak tőle, bár meg akarták akadályozni az ünnepeltetést: nem lehetetett, késő volt, győzött a szeretet és tisztelet nemes szándéka. Az ünnepély lefolyása lélekemelő, szívélyes, megható volt. A theol. zenekar csinos nyitánya után Sebestyén Imre ifj. senior üdvözölte a jubilált tanárokat egy kitűnően átgondolt, szépen előadott beszédben. Nem évfordulati nap ez, a tanítványi szeretet és hála örömnapja; nem a szokásos kötelességszerű ünneplés, hiszen intézetünknek fiatalkora miatt még szokása, traditiója sem képződhetett ki; nem mondva csinált ünnepély, szivünk sugallatát követve önkény jöttünk ide, hódolni tanáraink érdemei előtt, köszönetet mondani atyai jóságuk és szigorukért, hálánkat nyilvánítani lelki vezetésükért, testi gondozásukért; ezek valának a gyönyörű üdvözlő beszéd főbb gondolatai. A harsány éljenzéssel fogadott üdvözlet végeztével a Baldácsi-terem kalvintéri oldalában elhelyezett sikerült arcképekről, melyeket Taksonyi J. fiatal festő-művész készített, lehullott a függöny, s a közönség újból lelkes éljenzésben tört ki. Az éljenzés lecsillapultával Petri Elek theol. tanár üdvözölte a jubiláltakat a tanártársak nevében, hangsúlyozva az ünnepeltek érdemeit az intézet belső megalapítása és megszilárditása körül; kiemelve a testület tagjai között fenálló példás egyetértést, bizalmat és szeretetet; rámutatva azon ritka esetre, hogy az akadémia tanárkarának többi négy tagja egytől egyig tanítványa az ünnepelteknek; elismerést nyilvánítva az ünnepélyt rendező ifjúságnak, mely e szép tettével is megmutatta, hogy magas erkölcsi hivatása színvonalán áll. Utána Szász Károly püspök ur, mint a theol. akadémia közvetlen felügyelője üdvözölte a jubilánsokat, magas szárnyalású beszédjében találólag jellemezve az ünnepeltek tanári, egyháztársadalmi és irodalmi érdemeit, melyek nekik az intézet és egyházkerület körén kívül közegyházunk előtt is méltó elismerést vívtak ki; majd azt domborítva ki, hogy az érdem egyfelől az egyéni szolgálat értékében, másfelől az időben, a munkásság folytonosságában, ennek kezdetén és folytatásában egyaránt nyilvánuló, tehát kitartó lelkességében áll; végül