Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-10 / 19. szám

tóságát, kiemelve, hogy nem csak mint egy háznagy, de mint költő, mint tudós, mint ember egyaránt tisztelet tárgya mindenki előtt s ez általános tisztelet kifejezésének kegyes elfogadására kéri ő méltóságát. A válasz méltó volt az üdvözlőhöz s a válaszolóhoz egyaránt. Túlbecsüli a közvélemény egyéni csekély munkásságomat — mondja válaszában szerényen ő méltósága — túlhaladja e fényes és hizelgő fogadtatás igénytelenségem kívánalmait. Csak kötelességet teljesítek, midőn itt megjelenek, kötelességet, melyet ugy a törvény, mint saját szivem elébem ír. Csak mint egyszerű pásztor jelentem itt meg, hogy megláthassam ittlevő testvéreimet, reám bizott híveimet. E fényes fogadtatásért viszonzásul nem adhatok mást, mint a mivel birok : igaz szeretetemet. Ennek elfogadását s az Isten áldását kérve az őt üdvözlőkre, 12 fényes urasági fogaton tartotta bevonulását ő méltósága a községbe. A lelkészlak tornáczán üdvözölte a rég idő óta sinlődöző lelkész, Bányai Géza beteges testben, de lelki örömmel püspökét. Költői szép gondolatok sorakoztak üdvözlő beszédében. Egyházi életünk hajnalán állunk. Még csaknem gyermekek vagyunk, alig 3 éves önállósággal dicsekedhetünk. Mindig munkálkodunk, küzködünk. Nincs ünnepi fényes ruhánk, hogy abban fogadhatnánk méltóságodat, a becsületes munkás hétköznapi öltönye van rajtunk. Kezünk a munkán, szemünk az égen van. Talán lehet érdemünk is-; ha ez van, ha ezt az atyai szem észre veszi rajtunk, ha ezt felfedezi bennünk, hálával leszünk az elösmerésért; jól esik az, munkában kifáradt lelkeinknek, de ha nem érdem, de hiány, hiba van bennüuk s azért dorgáló szó sujt bennünket, azt is hálával, azt is köszönettel fogadjuk, még a te vessződ is megvigasztal bennünket. Az atyai szó még ha dorgál is, a szeretet mélységéből hangzik fel. Dicsérj vagy dorgálj ! meghajtunk előtted atyánk ! Légy áldott köztünk az Úrnak nevében. Az a válasz, melyet ő méltósága a gyengélkedő lelkész szavaira adott, helyzetére alkalmazott: könynyeket fakosztott minden szemből. Tudom, hogy ez egyház olyan még most, mint a kis madár, most próbálgatja szárnyait, most teszi első kísérletét a repülésben ; jöttem éppen azért, hogy gyönge szárnyait megerősítsem, hogy legyek támogatója ez erőtelennek. Vajha neked is szenvedő szolgatársam, hozhattam volna az erő és gyógyulás forrásából. Vajha — mint egykor Jézus — bírhatnék a gyógyítás csoda hatalmával, hogy mint ő, én is igy szólhatnék tehozzád : «vedd fel a te nyoszolyádat és járj!» De nem lehet! Én is csak szolgája, erőtelen szolgája vagyok annak, a ki jött azért, hogy minden siralmasokat megvigasztaljon. Vigasztalást, reménységet adhatok csak. «Ki tudja, talán az Úr könyörül rajtad.» Remélj! «A reménység meg nem szégyenít.)) Ezt a vigasztalást, ezt az atyai bizó reménykedést fogadd el tőlem. Majd jöttek az üdvözlő küldöttségek. Elsőben a róm. kath. egyházé, élén a lelkésszel, utána az ágost. liitv. testvér egyház képviseletében Frenyó lelkész ur és presbytertársai, majd a községi képviselő testület megbízottai s végül a helybeli izraelita hitközség nagy tudományú rabbija német nyelven üdvözölte a magas vendéget. Az egyes küldöttségeknek adott lekötelező válasz után Viczián Albert vendégszerető kastélyában töltötte a küldöttség az estét vidám-beszélgetés mellett. Midőn eljött a mösolygó tavászi reggel, midőn megszólaltak az ág. hit. egyház templomában, a hol tartatnak egyúttal a mi isteni tiszteleteink is jelenleg, a harangok: a különböző hitfelekezetek egyeseiből álló sokaság oly zsúfoltan töltötte meg a templomot hogy alig-alig bírt a küldöttség a számára kijelölt helyre bejutni. Az ének elhangzásával, ő méltósága megkezdetté remek beszédét. A protestantismus hajnalára szállt viszsza; vissza azon időpontra, melyről a régi törvénykönyv eme szavakkal emlékezik meg : Lutherani conburantur. Tömör vonásokkal ecsetelve a multak véres, vészes napjait, száll le jelenkorunkig, s itt meglepő fordulattal, gyönyörű hasonlattal áttér a nemrég alakult, még csak nem gyermekkorát élő t.-szelei ref. egyházra. Egy atyát mindig foglalkoztat gyermekének jelene és jövendője, mint a letűnt mult mindinkább elmosodó sötét képe. Miért mennék én is gondolataimmal a mult sivár tájaira, mikor itt a szép jövő, sok reménynyel biztató mezején andaloghatok. Egy anyát jobban érdekel új szülött, legkisebb, legfiatalabb gyermekinek élete, pályája, jövendője, mint a mult egész sötétes láthatára. Ily uj szülötte, ily szép jövővel biztató gyermeke az egyházkerületnek a t.-szelei ref. egyház. Ott voltunk bölcsőjénél, még most is gyermeki ruhában jár, még önállósága is alig néhány évet számit, még saját tűzhelye sincs, melyen az oltár tüzét meggyujhatná; de ama négy elemnek, mely létesité: a régi birtokosság, az iparos osztály, a földművesség és kerti gazdaság képviselőinek kölcsönös összetartása, az egyesek már is oly szép tényekben nyilvánult áldozatkészsége mind pecsétei egy boldogabb jövendőnek. Hogy e boldog idő mihamarabb létesüljön : imára hívta fel a gyülekezetet ahhoz, kinek kezében van az idő, kitől származik minden áldás, minden tökéletes ajándék. A buzgó ima után az összes egyházi elöljáróság jelenlétében tartott presbyteri közgyűlésen a leendő, épülendő templom költségeinek fedezésére tanács és útbaigazítás adatott ő méltóságától; s az épülendő templom költségeihez Bányai Géza lelkész ioo frttal járulását nyilvánítva, annak egy évi kamatát előre lefizette. A hivatalos teendők bevégzése után újra Viczián Albert ur barátságszerető kastélyában , gyűlt össze az ő méltósága tiszteletére megjelent fényes vendégsereg, ho gy délután 3 órakor testületileg kisérje ki az állomáshoz a tovább utazó magas vendéget. S midőn a megválás percze eljött, midőn dübörögve vitte tovább Czegléd felé a siető vonat tiszteletünk, ünneplésünk tárgyát: utána szállt óhajtásunk, elkísérte imádságunk : «Áldassék meg Uram, a te szolgád mindörökké.)) (2. Sám. 7, 29.) A máramaros-ugocsai egyházmegye közgyűlése. A máramaros-ugocsai ev. ref. • egyházmegye szokásos tavaszi közgyűlését mult hó 22-én tatotta Tecsőn, Cserfiák István esperes és Váradi Gábor egyházmegyei gondnok elnöksége alatt. Templomi istenitisztelet végeztével a díszes iskola egyik termébe gyülekeztünk, hol esperes ur rövid imája után Várady .G. nyitotta meg a tanácskozást. Üdvözli az egyházmegye összesereglett férfiait, kiket önzetlen szeretet -és buzgóság hozott ide, hogy egyházi és iskolai ügyünk továbhfpj; lesztésén munkálkodjanak. Örvendetes e találkozás az egyházi élet terén, hol a fáradt lélek, mint a pusztaságí ban utazó vándor a kellemes, üde oázon, megpihen.