Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-10 / 19. szám

Comba Emil értekezett a reformáció akadályairól Itáliában. E munkát egész terjedelmében fogom közleni. Öt követte Martinez Antal spanyol ev. pap, ki már börtönben is volt hiteért, honnan éppen az ev. szövetség közbenjárása szabadította ki. A katholicismus, úgymond, bármily hatalmas, csak kisebbike a mi ellenségeinknek ; nálánál gonoszabb az ujjá nem született emberi szív, mely nem akar a Jézusé lenni ; a katholicismus nem elégíti ki sem a szív, sem az értelem, sem a lélek szükségleteit, s azért sokan, kik megunták, vallási közönybe sülyednek inkább, mintsem az evangéliumot fogadnák be. Hispániában politikai akadályok állják útját az evangéliumnak. Titeket felséges királyotok üdvözölt s biztosítja szabadságtokat. Hispániában is szoktak az uralkodók sürgönyöket küldeni, de csak az evangélikusok börtönbe vettetésének elrendelése végett. A katholicismus egyetlen könyvtől fél, s ez a Biblia; nem tűri ezért sem a könyvet, sem azt a ki olvassa ! A falusi biró is, ha eszébe jut, bezárathatja imaházunkat : nincs ottan szabadság, csak kétes tűrés. Igaz, a spanyolok is utálják a papokat, de azért katholikusok maradnak. Kinek van elég bátorsága magát nyilván evangélikusnak vallani, sem munkát sem támogatást sehol nem talál többé, s a legnagyobb nélkülözést kell tűrnie. S a gyűlölséget ellenünk szítják a Frankhonból reánk zúdult jezsuiták. E felszólalást követte Fliedner madridi lelkész előterjesztése. Itália és Hispánia a pápismus két erőde. A reformációnak nyoma sem maradt a spanyolok között: a hitnyomozók működése közöttök irtózatosabb és hosszabb tartamú volt, mint egyebütt. Az eredeti keresztyén hit s az Isten igéje elnyomatott a börtönben s a máglyákon, s ily módon kiirtatott az erkölcsi lelkiismeret. Mi, kik nem érdemünknél hanem Isten kegyelménél fogva, az igének örvendezhetünk, nagy felelősséggel tartozunk. Legyetek azért a mi segedelmünkre ! Kevesen vagyunk még, segítsetek bennünket imáitokkal. Talán nem is oly nagy a közöny, a milyennek látszik. Hirdessük az evangéliumot : a győzelem az Isten igéjéé leszen. Közöljük mindjárt itten, mit más nap Cabrera, előbb áldozár, de húsz év óta evang. lelkész, mondott. A katholikusok egyenlők mint katholikusok, de különbözők nemzetiségre nézve. O ismeri hazáját s azért tudja, hogy az evangelizálásnál két dologra kell ügyelni: az illető nép sajátságaira és arra, hogy az igehirdetés e sajátságokra tekintettel legyen. Milyen a vallás állapota Hispániában. Tudják a Miatyánkot és a Hiszekegyet, ezen kívül vak tudatlanság, babona és bálványozás mindenütt. 1823-ig állott fönn az inquisitió ; most már nem létezik ugyan külsőleg, de azért még mindig rettegik, mert ha nincsenek már vértanúi, de még mindig vannak áldozatai. Ki az evangéliumot vallja, becstelennek tartatik s az egész családnak gyalázata. Vallás kérdés nincsen; hisznek az egyházban, az egyéni lelkiismeret nem számit. Akik az egyházak egyesülését óhajtják, s a kath. egyházra is gondolnak ez óhaj kifejezésekor, nem ismerik azt; a kath. egyház el akarja nyelni a többieket, de nem akar velők egyesülni. Hispánia katholikus, de azért nem nyugodt s nem is leszen, míg az összes szabadságokat nem élvezheti, ide értve a vallás szabadságát is. Mi módon hirdessük az evangéliumot olyan népnek, mely vallásában néhány igazságot ismer a nem kevés tévedés mellett ? Amaz igazságokért, melyeket mi is vallunk, megmarad katholikusnak, ha nem bizonyíthatjuk be, hogy a Krisztusban való hit tisztább és nagyobb a katholicismus körén kivül. (Folyt, köv.) Vnr. Konfirmálandók éneke. (Dallam : XXV-ik zsolt. Szivemet hozzád emelem.) Hiszünk benned, nagy Istenünk, Atyánk, örök szeretet! Hiszünk Jézusban, ki nekünk Szerzett üdvöt s életet; Hiszünk te szent lelkedben, Az ad erőt, az vigaszunk ; Hiszünk örök életben... — S egyházunkért élünk, halunk ! Fejünknek csak Jézust valljuk, Szent igéje vezérünk; Őt követjük, megfogadjuk, Bármi sorsban, mig élünk! Czélunkban segélj atyánk, Tarts hitünkben rendületlen ; Áldásodat áraszd ránk, Úgy e földön, mint a mennyben! Benkő István. Gyülekezet éneke. (Dallam : 37-ik dics. Jövel szentlélek Ur Isten.) Égnek, földnek nagy Istene, Minden áldásnak kútfeje ! Szent fogadást, ígéretet, Tett mostan ez ifjú sereg. Áldásodra vár már itten : Áldd meg őket óh jó Isten ; Legyen velők erőd, lelked, Szent hitükben erőssé tegyed, Őrizd, védjed Ifjú néped ! Tartsd meg Jézus szerelmében, Szivükbe őt zárják mélyen; Cselekedd, hogy őt kövessék, Ki örök élet s idvesség. Egyházunknak tartsd meg őket S nevelj bennök építőket! Áldj meg atyánk, mindnyájunkat, Virágoztasd szentegyházunkat. Oh légy velünk Nagy Istenünk ! Rákos-Palota. Benkő István. BELFÖLD. Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. Szent-Márton-Káta határán sorfalat képező elöljáróság élén Sípos Lajos jegyző ur üdvözölte a község kedves vendégét. 21 fogat robogott a templom elé, hol Miskolczy Dénes egyházmegyei tanácsbiró s helybeli lelkész, körül fogva az egyháztanács tagjaitól s hívei seregétől, meleg szavakban üdvözölte ő méltóságát. Komor sötét éj után eljött a reggel, eljött az imádság órája. A zsúfolt templomban szorongó néptömeg közt ott láttuk az Árpádok koráig visszanyúló Vattay Batha, az egykor a keresztyénség ellen küzdött Vata, keresz-