Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-10 / 19. szám

Ázután a gyűlés, mint szakgyülés, tárgyalás alá vette a Fejes L. sellyei tani tó által kidolgozott leczkerendet (Óra-terv), mely élénk discussiót idézett elő; fájdalom ! azonban, hogy a discussiók jobb részint a közbeszólásokban nieriték ki magukat, a dolog mélyére ható, szigorúan a tárgyhoz ragaszkodó, részletes, szakszerű bírálatot ellenben nem sokat hallottunk. Arról van szó, hogy a mi iskoláink talán kettő kivételével, mind osztatlan 6 osztályú iskolák, melyeknél a részletes leczkerénd kidolgozása nem csak nehéz feladat, de nélkülöziietíen szükségesség egyszersmind. Fejes ur, a testület megbízásából, társainak könnyítő útmutatással kívánt szolgálni, s feladatát derekasan teljesítette is. Az óratervre azonban, elég csodálatos, sok tanító ma is azt mondja: nem kell, vagy hogy Baksay-t idézzem: aminek a ?)> Igy aztán az óra-tervet akarván bírálni, beszélnek a tanítói állásról, a fizetés csekélységéről, az islíolától elvonó kötelességekről, lukma szedésről, piacra járásr-ól stb.- épen csak arról nem, hogy óraterv kell, hogy a nélkül az iskola nem iskola, hanem terv-nélkül "való kapkodás; hiszen, ha már a helyzet körülményei ottan-ottan megszakítják az iskolázás folytonosságát, nem az óra-terv-e az, mely a kerékvágásba legbiztosabban visszadöccent ? feltéve azonban azt, hogy a jó tanító sem nejére sem valami nebulóra nem bízva a magukra fi#gyö£t' gyerm'ekeket, hanem akadályoztatása esetén elbocsátja, vagy helyesen választott csendes foglalkozással látja el. Valóban az óra-terv ellen kárhoztatást nem is ínondo'ft senki, Sőt szívesen köszönetet szavaztak a "szeízőnek, ázt az indítványt azonban, hogy a jónak talált óra-terv terjesztessék az egyházmegyei tanügyibizottság, s ezáltal — kötelezővététel szempontjából — a2! egyházmegyei közgyűlés elé, jelentékeny többséggel leszavazták; azonban a megdicsért óra-terv a tanítók figyelmébe ajánltatott. A mi annyit tesz : maradjon úgy, a högy volt, a korlátot nem tűrő szabadság. Azután Varga J. nagyvátyi tanító értekezett: «az isköla fűszerei)) címen. Éz a törekvő fiatal tanító jól eltudja találni a hangot, hogy kell komoly tárgynak hallgatókat szerezni, s azok figyelmét biztosítani. Rendesen egy kis elbeszélés alakjába öltözteti mondani valóját. Itt is egy ósdi Urambátyámnak a modern tanítóval váló civódása az, mi a modern tanítónak alkalmat íid józan tanítói elveinek elmondására. O az iskola fűszereinek •— méltán — a dalt, tornát játékokat és gyakori kirándulásokat tartja; de nála mindezeknek mégvan kitűzött intenciója, mely sohasem maga a játék vagya gyermek gyönyörérzete, hanem előre megfontolt czél, mely fele a gyermek tudtán kivül ragadtatik, ö valóságos dalokat — gyermek-dalokat kíván — a gyermekeknek tanítani s pedig egy vagy több szólamon is ; a testgyakorlatot nem csak kiszabott órákon, hanem Vániíasközben is előveszi, hogy a lankadt gyermek idegeket egy kis gyors mozgással megelevenítse; s eljár a természet keblébe növendékeivel, mert az minden évszakban oly «szemléltető ábra», mely nem csak hogy tökéletes, de felülmúlhatatlan változatosságú, s kimeríthetetlen a tanításra' való anyagban. Az élénken megéljenzett értekézés a szákgyülésnek is egyik jóizű fűszerét képezte. Nerii hallgathatom el azt sem, hogy az óra-terv tárgyalása alkalmával Sütő, markóczi tanító is, hozzászólás helyett terjedelmes értekezést olvasott fel; de annak mint cziine, ugy szorosan vett tárgya sem volt, hanem tárczaszerűen hol egy, hol más — tanügy körébe vágó — táfgygyal foglalkozott, olykor polemizált rokonszenves előadással, eleven stylussal, melyet a közönség szívesen hallgatott. Azután ismét közgyűlési tárgy került szőnyegre. Losonczi F. gyámpénztárnok jelentése tárgyaltatott, melytől kitűnt, hogy az erélyes pénztárnok e pénztár kaszált ügyeit nem csak rendbehozta, de a virágzás olyan fokára emelte, hogy érette lelkes éljenzést nyert a köszönet mellett jutalmul. Az elnöknek megnyitó beszédében fölvetett practicus indítványát, hogy a tanítók daltestületet alakítsanak olyformán, hogy a főkarmester által a kisebb körök karmestereinek kiosztott darabokat a kis körök gyűlése, s végül valamennyi kör a betanult darabokat az évi nagygyűlések alkalmával próbálják össze, s igy idővel több egyházi és temetési ének betanulásával ne csak, hivatásuk szerint, zenei tudósukat fejleszszék, hanem adandó alkalommal szerepelhessenek is, a gyűlés készséggel elfogadta. Debuisset pridem! Azután következtek a gyakorlati tanítások, főleg a számtan köréből, egyes kiválóbb tanítók által előadva; sajnos azonban, hogy a megelőzött hosszú tárgyalás alatt kifáradt figyelem s nagyon előrehaladt idő miatt, már nem jutott annyi közönségük, a mennyit megérdemlettek volna. Mindamellett elismerést kell szavaznom a tanító testületnek, mely megmutatta, hogy az ily összejöveteleknek a puszta találkozásnál maradandóbb értéket is lehet adni S én, ki a f.-baranyai testületet régóta — jó akaró — figyelemmel kisérem, s tudom, mi volt a múltban és micsoda 111a; ki szemeim előtt láttam a kissé zajos fiók-országgyűlést (vagy jobban:, egyházmegyei közgyülésdit) dicséretre méltó szakgy üléssé által változni ; ki örömmel szemlélem, hogy az egykor nagy port fölvert ellenségeskedés a papság ellen, az idők folyamán miként alakult át békés egyetértéssé, szívélyes viszonynyá, s eredményes együtt működéssé, a mely a felső-baranyai tanitóság tekintélyének emelésére is kétségtelenül hathatós tényező : a gyűlésről magammal hozott kedvező benyomás hatása alatt, buzdítva kiáltom a felső-baranyai tanítóságnak: Előre! ez az ut vezet győzelemre, saját terünk az, a melyen tiszteletet vívhatunk nemes igyekezetünkkel. Előre ! — Jó uton vagyunk. Tanitők Barátja. T A R C A. Az evangéliumi szövetség (evangelical alliance) IX. nagygyűlése Flórencben. — 1891. április 4—12. — Felesleges ezúttal a szövetség történetére kiterjeszkedni ; keletkezése és működési iránya már régebb időben Balogh Ferencz által lettek ismertetve. Érdeklődésünket az idei gyűlés iránt leginkább az a körülmény keltette fel, hogy Flórencben tartatik ; lefolyásáról az ugyanott megjelenő «Itália Evangelica» hetilap 15. és 16. számainak gazdag közleményei alapján teszünk itt jelentést. A szövetség tagjai s a számos vendégek a Salvini-szinházban (II. Coziuio rendeletére 1619-ben Giulio Parigi által a gabonakereskedők számára épitett csarnok, most színház) április 4-én este gyűltek össze ismerkedés végett. Geymonat Paolo tanár üdvözölte őket : ((Köszöntenek titeket azok, kik Olaszországból valók! Legyetek üdvözölve mindnyájan! A nyelvek megkülönböztetnek, de nem különítitek el bennünket. Fran-