Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-10 / 19. szám

s az egyházkerület presbyteriumaihoz és minden híveihez intézett legmelegebb hangú körlevelére, melyben miután az irod. társaság közgyűlésének főbb tárgyairól megemlékezik, s felemlíti, hogy egyházkerületében az anya-, társ-, leány- és fiók-egyházak száma 1252, a rendes-, helyettes-, segédlelkészek s lelkésztanitók száma 751 és a hívek száma több, mint 866,ooo-re megy, melegen felhívja mindezeket a Társaság ügyeinek támogatására s «a lelki éhségben és szomjúságban szenvedő testvérek tápláltatásának nagy munkájára)), más szóval «a vallásos kiadványok ügyének pártolására.)) Azután lélekből eredő szavait igy hallatja: « Óhajtom, hogy a lelkész urak a presbyteri gyűléseken olvassák vagy olvastassák tel e körlevelet, s a hol csak lehetséges szavazzon meg a nagyérdemű presbyterium az egyházközség vagyonából valamely, lehetőleg évről-évre adandó öszszeget a népies vallásos erkölcsi iratok terjesztésének támogatására. Óhajtom, hogy a lelkész és presbyter urak vigyék el e körlevelem hírét az illető egyházközség vagyonosabb tagjaihoz, férfiakhoz és nőkhöz egyaránt, hogy minél szélesebb körű és élénkebb érdeklődés keljen e körlevelem nyomán azon ügy iránt, melyet ezzel előbbvinni kivánok.» Ehhez nem kell magyarázat! A kit még az ily meleg kebelből, szeretetből fakadó szavak sem melegítenek fel és nem lelkesitenek, azt már az ítélet harsonája sem rázza fel közönyösségéből! Azonban vannak más biztató jelek is nagy számmal. Az egyházmegyei gyűlési tudósításokból olvassuk, hogy majd minden egyházmegye tárgyalja a vallásos népies kiadványok égetővé vált kérdését, részint saját kezdeményezésére, részint a f.-szabolcsi lelkészi értekezlet átirata alkalmából és mind helyeslőleg, pártolókig, lelkesedve e szent ügyért! Az illetékes testületek, a konvent, az egyházmegyék, a főpásztorok, az esperesek tették és teszik, a mit tehetnek. Most már rajtunk a sor: a presbyteriumokon és az egyeseken, a lelkészek, tanítók, gondnokok s presbytereken, hogy megmutassuk: mit ér ez a mi kálvini presbyteri rendszerünk! És én hiszem és tudom, hogy főhatóságaink, főpásztoraink és lelkes őrállóink mi miattunk nem fognak pirulni s hogy a mi tőlünk függ, mi is megtesszük szívvel, lélekkel. Az irodalmi társaság közgyűlés néptelen voltára kívánok még egy pár szót szólani. Tudjuk, hogy Pest, Pest. Sok kiváló emberünk oda van kötve ezerféle érdekek és viszonyok szálai által, hogy szinte alig képes onnan kimozdulni. De azért hébe-hóba kisebb fontosságú dolgokban is, mint az irod. társaság közgyűlése, kimozdul. S ha kimozdulna jövőre a vidéken, az ország különböző vidékein tartandó irod. társasági közgyűlésre, egy napra, Pesten nem esnék ki a világ feneke, reánk pedig az ő lelkesítő, protestáns önérzetünket emelő, buzdító szavaik kiszámíthatatlan kedvező hatással és befolyással lennének. Mert hiába! Minden évben Pestre menni szivesen vállalkoznánk mi, de a «nervus rerum» nem engedi. Tartassanak tehát a gyűlések Debreczenben, Patakon, Pápán, Enyeden, Kolozsváron, H.-M.-Vásárhelyen, Szathmáron, Pozsonyban, Kassán, Eperjesen, Szarvason, Miskolczon stb. stb. s legalább aránylag mindjárt népesebbek lesznek.*) *) Bizonyára ugy van. A Társaság ig. választmánya és elnöksége már tavaly örömmel fogadta a vidéki közgyűlések eszméjét. Hittük, yártuk, hogy már az idénre meghívja a Társaságot valamely vidéki nagyobb egyházközség. A meghívás elmaradt, a közgyűlést ezért kellett az idén is Budapesten tartani. Szerk. Mozogjunk; mert mint a titkári jelentés jelzir «Jam proximus ardet Ucalegon!» Csak a napokban olvastuk, hogy mi történt ismét Nagy-Váradon, hol Tisza Kálmánnét és Ritók Zsigmondnét a nőegyesületi közgyűlés tisztujitó gyűlése alkalmával még a választmányba sem választották be egyedül csak azért, mivel azt sürgették, hogy ne apáczák tanítsanak és neveljenek a nőegylet árvaházában. Ehhez sem kell több kommentár! A báró Vay Miklós konventi megnyitó beszédéből vett idézettel rekesztem e szemle szerű czikket: ((Használjunk fel minden alkalmat és eszközt egyházunk magasztos czéljainak elérésére ! A jelzett szent érdekek ápolására van hivatva a prot. irod. társaság, de erősebb felkarolásra van szüksége a prot. nagy közönség részéről, hogy a népies irodalmi termékek ápolását és terjesztését is felvehesse munkakörébe. Kövessünk el hát annak terjesztése ügyében mindent, buzdítsunk, lelkesüljünk, áldozzunk !» N.-Kálló. Görömbei Péter. ISKOLAÜGY. A felső-baranyai tanitó-egyesület szak- és rendkívüli gyűlése. A felső-baranyai ev. ref. tanitó-egyesüiet ápril hó 25-én tartotta meg tavaszi szak- és rendkívüli közgyűlését Vaiszlón a községi iskola újonnan épült diszes iskola termében. Maga ez a tágas, kényelmes, világos, czélszerű padokkal felszerelt modern tanterem méltó arra, hogy külön megemlítsük; mert a szakgyülésnek, illetve az ott megfigyelendő és megszívlelendő dolgoknak egyikét képezheti. Nagyszámú iskoláinkban (74) ugyanis gyakran fordulnak elő uj tanterem építések, javítások; de sokszor el kell csodálkoznunk, hogy a tervezésre, s a 24 év óta hangoztatott paedagogiai elvekre mennyire nincs semmi tekintet akár az épitő, akár a felettes hatóság részéről; és felépülnek nagy költséggel — sok helyen — a szűk, rosszul tervelt, alkalmatlan termek, s uj voltukkal 'csak a későbbi javításnak képezik akadályát, mig a jelen céljait kielégíteni nem képesek. Azért a községi tanitó úrtól (a ki különben reform, tanitó, mert hisz Vaiszlón róm. kath. iskola is van) a tanterem s egész iskola-épület czélszerűségében kifejezésre jutott érdemét eltagadni nem lehet, sőt méltányolni kell; mert valóban ott, a hol ily nagy testület szak-gyüléseit rendesen tartani szokta : megkívántatik, hogy az iskola alakilag és tartalmilag a mintaiskola ideálja felé közeledjék. A gyűlést Szűcs Dániel siklósi első tanitó, az egyesület közszeretetnek örvendő, tevékeny s buzgó elnöke szívélyes üdvözlettel megnyitván, számot adott az egyesület érdekében kifejtett tevékenységéről, s a tantestületet érdeklő eseményekről, melyek között legfontosabb egyik az, hogy a minisztérium az egyesület alapszabályait végre helybenhagyásával szentesitette; s igy a gyűlések látogatottsága — büntető sanctió mellett — annál inkább biztosíttatik*; e mellett az egyesület nagyot nyer tekintélyben s a magán-társulás jellegét elveszítve, alapszabályai alapján kifejtendő tevékenysége gyümölcsözőbb leend. Elhatároztatott, hogy az alapszabályt minden tanító az iskola jegyzőkönyvébe bevezesse s ahhoz alkalmazkodjék.