Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-10 / 19. szám

Irodalmi társaságunk közgyűlése után. Roma locuta est... A közgyűlés határozott. Határozott és állást foglalt az egyház egyetemének szellemi, belső életét, létfentartását mélyen érintő kérdésben, a népies vallásos iratok megindításának kérdésében. A protestáns írod, társaság gyűléséről különösen két egymással ellentétesnek látszó tudósítás vonta magára figyelmemet. Ezek behatása alatt írom e sorokat. Egyik a ((Sárospataki Lapokban» (15. sz.) a tiszáninneni egyházkerület főjegyzője Mitrovics Gyula tollából; másik e lapok 15. sz.-ban r. t. jegygyei, az elnöki megnyitó és titkári jelentés bő kivonatával. Amaz némi keserűséggel és sarkasmussal írja, hogy az irod. társaság ez évi közgyűlése megtörtént és ez álláspontból kiindulva kíméletlenül verdesi, ostorozza a közönyösséget, lanyhaságot, melyet a közgyűlésen, a gyűlés látogatásának gyér közönségében s általában a prot. irod. társaság ügyei iránt tapasztal; bár hajlandó hinni a jobb jövőben s a bár lassú, de fokozatos emelkedés bekövetkezésében. A másik tudósító (r. t.) ha nem elragadtatással is, de meleg szavakkal igy kezdi : ((hangulatos, lelkes, eszméitető volt ez ifjú társaságunk ez idei közgyűlése. Örömmel vettünk benne részt, szeretettel értesültünk évi működéséről, reménynyel nézünk biztató jövője elé, mert mostani közgyűlése ismét egy termékeny eszme magvát hinté el, mely ha meggyökerezik, társaságunk nem sokára erőteljes, terebélyes fává növekszikw; s azzal végzi hogy «a közgyűlés lelkes hangulatban, igen kedvező benyomások hatása alatt oszlott szét.» Ezen kívül más lapokból és szemtanutói is vettem értesítést a jelzett gyűlés lefolyásáról, s igy azzal biztatom magamat, hogy a társaság életéről elég világos képet tudok alkotni magamnak és ebből folyólag tárgyilagosan szólhatok valamit, főleg a népies vallásos iratok ügyének további fejlődésére nézve. A mi mindenek előtt az egymással ellentétesnek látszó tudósítást illeti: ezt szintén csak magamnak ugy magyarázom, hogy ily dolgoknál a vélemény, az Ítélet kimondás függ sok más körülmények mellett azon állásponttól is, melyet az illető vélemény nyilvánító a szőnyegen forgó kérdéssel szemben elfoglal; p. ha valaki várja, hogy egy nagy számú emberekből álló zajos, lelkes gyűlés lefolyásának lesz szemtanuja, hol száz meg száz ember lesz jelen, s hoz nagy dolgokban egyhangú határozatokat és e várakozás közepette azt kell tapasztalnia, hogy alig jönnek össze ötvenen, hatvanan, azok is csak ugy egyenként stb., s igy várakozásában némileg csalódott, ennél fogva keserű. A másik, a ki azt hitte, hogy hatvanan sem lesznek, s igy szinte csalódott, de kellemesen csalódott; és bár ((lagymatag)) volt is a gyűlés lefolyása, de életrevaló, üdvös határozatot hozott, szivéből tud örvendeni e határozatnak és lelkesedik érte, mellette s ebből folyólag írja, hogy a gyűlés ((hangulatos, lelkes, eszméitető vala, örömmel vettünk részt benne, reménynyel nézünk biztató jövője elé» stb. Hát én részemről utóbbival tartok, reménynyel nézek a jövő elé, mert a népies vallásos iratok kiadásának elhatározásában szintén egy termékeny eszme magját látom elhintve, elvetve, mely 60, sőt száz magot teremhet. Sietek is egyházi vezérférfiaink iránt e kérdésben tanúsított eljárásukért, melyszerint az egyházi sajtó, egyes lelkészi körök és egyes a nép bajait, szükségleteit, igényeit ismerő és feltáró lelkészek sürgetéseit a vallásos népies iratok szerkesztése s kiadására nézve figyelembe vették, s elhatározták, hogy a bajon segíteni kivánnak, részemről legmélyebb hálámat és tiszteletemet kifejezni. De szerintem oly sok szép, emelő, buzdító, lelkesítő, jobb jövőre jogosító mozzanatot is mutat fel ama jelzett gvülés lefolyása és a vallásos népies iratok kiadásának a sajtóban, a gyűléseken s irányadó emberek által való sürgetése, hogy érdemes azokat mind összeszedni s tanulságképen együtt tárni fel önmagunk és a netán még az ügy jó irányú fejlődésében kétkedők előtt ... Mert kell-e találóbb megokolása mai napság a népies iratok kiadásának, mint az, midőn a társaság elnöke azt mondja «tennünk kell, mert ha mi nem teszünk, egyházunk hívei vagy a hamis prófétáknak esnek áldozatul vagy éhen vesznek el.)) A ki nem igy ismeri, az nem ismeri az életet. S az az elnök, a ki igy szól, látszik, hogy ismeri az életet, a viszonyokat, az igényeket, kívánalmakat, a czélt, az eszközöket, módokat ; látszik, hogy gyakran megfordul vidéken, hívei, övéi között s elevenre tapint, tudja, hol fáj, mi fáj és hol szőrit 1 Avagy nem épen ily alapos és találó-e Kenesseynek, a lelkes titkárnak megjegyzése, midőn így ir: «A róm. kath. ugyancsak ébren és talpon van, a szekták ugyancsak mozognak ; közönségünk követeli, hogy minél többet foglalkozzunk vele és mi mégis alig ismerjük fel az idők követelményeit; pedig a ki az idővel nem számit, azt ez is hihagyja a maga nagy arihtmetikájából!» «De hány nagy és vagyonos ecclésiánk még csak meg sem mozdult!)) mondja tovább a derék Kenessey . .. «mert tagjaink között sokkal több akis egyházak száma, minta nagyoké és általában jóval több az anyagiakkal küzdő lelkészeké, mint a vagyonos világiaké.)) Nos! hát itt lehet helyén való a Mitrovits Gyula keserűsége; sarkastikus hangon irt tudósításának indokolása ebben keresendő s kereshető. O, a ki ott volt, hallott, iátott, hallotta s látta a titkár szájából s jelentéséből e keserű adatokat, s azért szóllott kedvetlenül, azért szóllott keserűen; mert e látások szomorú adatokat szolgáltattak az ő képzelő tehetségének a társulat jövendője felől. No de szesencsére épen a gyűlésen történt, hogy egy lelkes prot. világi férfiú, nem kisebb ember, mint Hegedűs Sándor, a pesti ref. egyház algondnoka, emez öntudatos és mindnyájunk öntudatát emelő szavakat hangoztatá: «a protestantismus nem felekezeti érdek, hanem mint a szabad vizsgálat és demokratikus szellem ébrentartása, a legelső rendű kulturális és nemzeti hatalom, a magyar államiság és magyar civilisatió egyik fő tényezője. Az irod. társaság ügyeinek buzgó támogatása egy jelentésű a nemzet legvitalisabb érdekeinek, erkölcsi és kulturális erőinek fejlesztésével.)) Hát ezek a magasról jövő szavak s gondolatok, azt hiszem, hogy elég biztosítékot nyújtanak a szebb és jobb jövőre ! De hogy az én tisztelt barátom, Mitrovits Gyulának a keserűsége habár egyénileg indokolt lehet is, azonban általánosságban nem jogosult, azt igazolja már eddig is az a jelenség és körülmény is, mely szerint a közgyűlés határozata és az ott elmondott s fentebb idézett lelkesítő és buzdító szavak alighogy elhangzottak, a provinczián azonnal, fent és alant lelkes visszhangra találtak. Erre nézve elég volna hivatkozni a kezdetben az irod. társulattal szemben ellenzéki, féltékenykedő álláspontra helyezkedő tiszántúli tekintélyes egyházkerület érdemekben gazdag főpásztorának, a testileg prometheusi kínokat szenvedő, de lelkileg éber és ihletett ajkú Révész Bálint püspök urnák a magyar prot. irod. társaság támogatása érdekében f. évi ápril 24-én kelt