Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-03 / 18. szám

itt-ott meg is van, hanem hogy ez minél előbb törvényileg kimondandó s egyetemesen kötelező érvényűvé teendő. Tájékozódik majd azon — magával következetlen — tanácsa értéke felől is, a melyet így fejez ki : «Ha vannak olyan nagy egyházaink, hogy azoknak lelkészei esetleges püspökké választáskor kénytelenek elmulasztani lelkészi functiókat, ott arra kell törekedni, hogy ezen egyhazak több lelkészt tartsanak)), a melynek prózai értelme az, hogy a lelkészi teendők végzésére nem érkező püspök helyett állítson be az egyház más papot, de fizesse a püspököt is. A zsinat igy irt a veszprémieknek: Az Ur Istentől a Krisztus által kívánunk Kegyelmeteknek mennyei bölcsességet, Szent Lélek világosságát és az isteni szolgálathoz való igaz szeretetet, idvességet, jó békességet, egyességet és minden isteni áldomást sok jó szerencsékkel minden isteni jóknak bőségében megadatni és az isteni szolgálatnak hivataljában alázatosan szolgálatunkat ajánljuk. Vitézlő, nemes és becsületes, istenfélő Uraink mind fejenként, kik Veszprém várában a Krisztus hívei és az ő anyaszentegyházának tagjai vagytok, vettük azt eszünkbe mi magunktól is és a mi becsületes püspök urunk Pathai István uram (ki Kegyelmeteknek lelki vezére a Krisztusban és mi nekünk is elcttünkjárónk) jelentette, hogy káros volna Kegyelmeteknek az ő kegyelme sokszor közinkbe Kegyelmetek közül való kijövetele, mely kijövetelt ő kegyelmétől az ő kegyelme közöttünk való méltóságos tisztinek szorgal matossága és a szegény atyafiaknak is gyakorta támadó fogyatkozott állapotjoknak elintézése felettébb is megkíván, ezért hogy ő kegyelme tiszte szerént néha közinkbe kijön, Kegyelmetek közül némelyeknek — a mint állítjuk — talán ugyan neheztelése is vagyon ő kegyelmére. Mi azért Kegyelmeteket, mint bizodalmas Urainkat és szerelmes Atyánkfiait az Úrban, egész szent gyülekezetül kérjük és intjük a Kegyelmetek szeretedért, melylyel Kegyelmetek tartozik Istennek anyaszentegyházának igazán, hogy Kegyelmetek elsőben az Isten, a kinek mi követségébe járó személyek vagyunk, s azután minket mindnyájan és a mi gyakorta való fogyatkozott állapotunkat, melyek gyakorta való eligazítást kívánnak, megtekintvén, mivel hogy mi a mi választott és Istentől rendeltetett előttünk-jarónk nélkük el nem lehetünk, ha mikor ő kegyelmét az eklésiának szükségé kijönni kényszeríti, Kegyelmetek ne neheztelje, hanem atyafiúi jóakarattal szenvedje. Mert ugyan is keresztyén és istenfélő Uraink, vájjon mit cselekedjünk, ha Ti Kegyelmetek az ő kegyelmetek mi közinkbe való jövetetit fogja neheztelni ? Isten után kihez folyamodjunk s kire tekintsünk ? Nyomorult a mi állapotunk, a mint Kegyelmetek jól tudja ; hitünknek sok ellenség! vágynák, kik az Isten fiának tiszta tudományának folyását közöttünk által akarják gátolni és azon vágynak, miképpen némelyeket közülünk helyünkből kiűzzenek, kergessenek. A mellett támaszt néha az ördög megvesztegetett, gonosz erkölcsöket is az eklésiában, melyekkel megbotránkoztatásra való alkalmatosságot szolgáltasson: melyek ellen ha mi tisztünk szerént nem vigyázunk és néha előttünk-járó püspök urunkkal együtt gyűlésünkben nem beszélgetünk — emberi mód szerint gondolkozván — igen hátra maradó leszen a mi állapotunk. Igen megkívántatik azért püspök urunktól, hogy ugy mint lelki önálló és becsűletes atya, mi reánk mint fiaira szorgalmatosan vigyázzon és bennünket gyakorta meglátogasson, melyet midőn ö kegyelme tiszti szerént megcselekeszik, kérünk az Istenért, jó vitéz Uraink, Kegyelmetek ne bánja. Kegyelmeteket mi e jó hírű-nevű véghelyben úgy tartjuk, mint kedves patrönusinkat, Isten után Kegyelmetekre úgy függesztjük szemeinket, mint a mi hitünk ( igazságának oltahnazóira és elhittük azt Ti Kegyelmetek felől, hogy Kegyelmetek a mi keresztyén hitünknek ! és gyülekezetünknek megmaradását kívánja és az még ) vére hullásáig is Kegyelmetek kész oltalmazni, Ebben is azért, t. i. püspök urunknak néha közinkbe való kijövetelét nem neheztelésben Kegyelmetek — mint engedelmes fiak — mutassa meg az eklésiához való kedves jóakaratját. Böcsüljön meg Kegyelmetek tisztünk szerént bennünket : lám eléggé megtiszteltük mi is Kegyelmeteket azzal, hogy Kegyelmeteknek ugyan mindnyájunk elöljáróját engedtük tanítóul ideig, kit soha eddig nem cselekedett volt a szent gyülekezet, hogy ily messze földre szakadott volna vezérétől; hogy püspökét ilyen véghelybe bocsátotta volna lakóul, hova az útnak meszsze és félelmes volta miatt mind a Rábán belől lévő nem minden szegény atyafiak mehetnek szükségesnek megjelentésére. Ezután mindazáltal talán ő kegyelmének is nyugodalmasban lészen dolga, mint eddig volt, mert mi nékünk sem lészen ily gyakorta való gyűlésünk, ki miatt ő kegyelme annyiszor kényszeríttetnék kijönni. Mert megszántuk az ő kegyelme faradságit is, Kegyelmetek is töobet élhet ezután az ő kegyelme szolgalatával. De mégis mind az által, ha közénk kijövetele leend olykor, Kegyelmetek ne neheztelje, sőt e dolog felől való emlékezetre Kegyelmetek e levelünket megtartsa. Istennek és az ő szent vezérlésének és hatalmas oltalmának ajánlottuk Kegyelmeteket mindenkoron. Köveskuton írtuk 25. Aug. anno 1614. Kegyelmeteknek a Krisztusban szolgálnak az Ür Krisztusnak a Dunán innen levő eklésiának seniori és mind fejenként a köveskúti zsinatban levő keresztyén tanító atyafiak. — Bőjthe Imre német-ujvári praedikator, senior. Perlaki Márton lindva-szentgyörgyi lelki— tanító, senior. Soos János kis-komáromi szent gyülekezet lelki pásztora, senior. Alsö-Linduai Péter körmendi praedikator, senior, Kanizsai Pálfi János pápai lelki— tanító, senior. Külczím. A vitézlő, nemes és becsületes személyeknek: Vice-kapitány Uramnak, Hadnagyoknak, Vajdáknak és több becsületes fő-népeknek Veszprém várában O Eelsége jámbor vitéz szolgáinak a Krisztusnak hites és igaz keresztyén híveinek stb. nekünk bizodalmas és mindenkoron jóakaró Urainknak adassék e levél. A dunántúli reform, egyházkerület jegyzőkönyvének másolata Debreczenben. 65 —68 lap. A veszprémieket annyira meghatotta, hogy a zsinat őket az egyház patronusainak nevezte, s nyomorult állapotában bizodalmát ő beléjök vetette, hogy mint engedelmes fiak, megbecsülvén a szent coetust, az eklézsiához való kedves jóakaratjokat azzal mutatták meg, hogy büszkeségüket, püspök pápjokat, a nagyhírű Pathai Istvánt csak nyolcz év múlva, 1622-ben hordták ki.*) *) Nem 1624-ig lakott tehát Pathai Veszprémben, mint lóth F, állítja. KI. mii 65. lap. Mokos Gyula.