Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-03 / 18. szám
nek majd az államkormánytól uj államjogi helyzetet, hogy teremtenek maguknak uj egyházszervezetet ! Az egyházmegyék között a tiszántúliak és tiszáninneniek gyüléskeztek az elmúlt hónapban. Helyi érdekű ügyeik mellett nyilatkoztak egyetemes érdekű egyházi kérdésekben is. A felsőtiszavidéki egyházmegyék közgyűlésein különösen két nagy fontosságú tárgy íorgott szönvegen : a 6-ik egyházkerület eszméje és a zsinati előmunkálatokból a presbyteriumok szavazati egységét megbontani célzó javaslat. A Felsőtiszaparti által Lapunkban felvetett ((Felsőtiszai egyházkerület)), mint 6-ik superintendentia eszméjét maguk az érdekelt tractusok is nagyon «vegyes érzelemmel)) fogadták. Elvileg legtöbb helyesli, még hírlapi ellenzői is, köztük Joó István is a «Debr. prot. lappban, elvileg nem ellenzi; de tényleges megvalósítása előtt tömérdek képzelt és valódi nehézségeket vélnek látni. Csak a f.-szabolcsi'egyházmegye foglalt határozott állást mellette, midőn határozatikig kimondta, hogy «a 6-ik egyházkerület felállítását elvileg helyesli és a többi érdekelt testvéregyházmegyéket is felhívja a csatlakozásra, hogy az előmunkálatok kellő időben még a folyó évben összeülendő zsinat előtt megindíthatok legyenek az egyházmegyék s fokozatosan az egyházkerületek kikerekitése tárgyában)). A többi egyházmegyék vagy feltételes, vagy semmilyen pártolásban részesitik az elvileg általuk is helyeselt eszmét. Lapunk már 30 évvel ezelőtt állást foglalt a 6-ik superintendentia mellett, s az indítvány megújított kiadásakor is kifejezte elvi helyeslését, melyben a három hónap óta folyó hírlapi eszmecsere még inkább megerősítette. Két dolgot azonban nem kell szem elől téveszteni: egyik az, hogy szenvedélyes vitákkal és bántó recriminatiókkal az ily dolgot nem lehet megcsinálni, ellenkezőleg ide igazán testvéries egyetértés és békés osztozás szükséges; másik az, hogy a tiszántúli túlnagy superintendencia felosztását nem lehet különállólag végezni, hanem az egész tervezést országszerte meg kell előznie először az egyházmegyék arányosabb felosztásának, másodszor az egyházkerületek célszerűbb kikerekitésének, tehát egy országra szóló territoriális arrondirozásnak. Mindez pedig — talán felesleges is mondanunk — az idő rövidsége miatt végleg lemarad a mostani zsinat intézkedési előmunkálataiból. Az egyházmegyéket még élénkebben foglalkoztatja a zsinati törvény-javaslatok egyik életbevágó reformja, mely az egyházalkotmányt alapjában megváltoztatva, a presbyteriumok szavazatát minden ujabb két ezer lélekszám után egy-egy uj szavazattal szaporítja meg egész 12 szavazatig. A tervezett reform ellen egymásután foglalnak állást a kisebb gyülekezetekből álló egyházmegyék. Uj egyházjogi principumot látnak benne, melv azon intézkedésével, hogy 1 élek— számra alapítja a gyülekezetek szavazati jogát, megbontja az eddigi egyházjogi mesgyét, kis és nagv gyülekezetek osztályába sorakoztatja az egyházközségeket, s a nagy gyülekezetek felszaporitott szavazatjaival aggasztókig majorizáltatja a természetszerűleg is gyengébb kis gyülekezeteket. A szathmári, f.-szabolcsi, beregi stb. egyházmegyék a presbyteri rendszer felforgatását látják e tervezetben, mely ellen minden alkotmányos eszközzel körömszakadtáig küzdeni elhatározták. — Addig is, mig a kis és nagv gyülekezetek közt kitörőben levő ez érdekharcot mindkét oldalról megvilágítanánk, röviden kifejezzük álláspontunkat ez alapvető egyházjogi kérdésben. Méltányos, sőt jogos, hogy a nagv gyülekezetek nagyobb súlya egyházaikotmá'nyilag is érvényesüljön s pl. a 30 ezer lelkes Budapest több szavazattal bírjon, mint a 100 lelkes Hévizgyörk. Ennek fokmérője azonban ne a lélekszám, hanem a nagyobb fokú szellemi erő kifejtés exponensei, tehát a fenntartott rendes lelkészek száma s az iskolákban érvényesülő szellemi erő és anyagi áldozat legyen. Ennélfogva adassék minden egyháznak annyi szavazat, a hány rendes lelkészt tart fenn, miután minden külön parochia egy-egy félben maradt presbvterium ; továbbá minden saját erejéből fenntartott 8 — 10 rendes tanítói állás után, valamint egyalgimnázium után egy-egy külön szavazat, az iskolaszékek által gyakorolva; minden teljes gimnázium után két szavazat, s a főiskolák (theol. és jogakadémiák) bírjanak 2 — 2 szavazattal. Ez méltányos s a mellett közelebb hozza az iskolát az egyházhoz, a mit a mai széthúzó nisus közepett tanácsos, sőt szükséges szem előtt tartani. Más felől a jeleztük megoldás a kisebb gyülekezetekre is megnyugtatóbb volna, mert a méltányos jogbővités nem a számbeli nyers erőre, hanem a nagyobb szellemi suly és áldozatkifejtés elvére volna fektetve. E kényes és fontos kérdésben felette nagy óvatosságra van O J o szükség, mert mi sem volna károsabb az egyház belső békéjére nézve, mint ha a «kis» és. ((nagy» gyülekezeteket maga a törvény kergetné végzetessé válható érdekharcba. Reméljük, hogy a zsinati nagybizottság törvénytervező bölcsesége és méltányossági érzete itt is megtalálja a helyes utat. Sz, F.