Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-03 / 18. szám

nek majd az államkormánytól uj államjogi hely­zetet, hogy teremtenek maguknak uj egyház­szervezetet ! Az egyházmegyék között a tiszántúliak és tiszáninneniek gyüléskeztek az elmúlt hónapban. Helyi érdekű ügyeik mellett nyilatkoztak egye­temes érdekű egyházi kérdésekben is. A felső­tiszavidéki egyházmegyék közgyűlésein külö­nösen két nagy fontosságú tárgy íorgott szö­nvegen : a 6-ik egyházkerület eszméje és a zsi­nati előmunkálatokból a presbyteriumok szava­zati egységét megbontani célzó javaslat. A Felső­tiszaparti által Lapunkban felvetett ((Felső­tiszai egyházkerület)), mint 6-ik superintenden­tia eszméjét maguk az érdekelt tractusok is na­gyon «vegyes érzelemmel)) fogadták. Elvileg leg­több helyesli, még hírlapi ellenzői is, köztük Joó István is a «Debr. prot. lappban, elvileg nem ellenzi; de tényleges megvalósítása előtt tömér­dek képzelt és valódi nehézségeket vélnek látni. Csak a f.-szabolcsi'egyházmegye foglalt határo­zott állást mellette, midőn határozatikig kimondta, hogy «a 6-ik egyházkerület felállítását elvileg helyesli és a többi érdekelt testvéregyházmegyéket is felhívja a csatlakozásra, hogy az előmunkála­tok kellő időben még a folyó évben összeülendő zsinat előtt megindíthatok legyenek az egyház­megyék s fokozatosan az egyházkerületek kikere­kitése tárgyában)). A többi egyházmegyék vagy feltételes, vagy semmilyen pártolásban részesi­tik az elvileg általuk is helyeselt eszmét. Lapunk már 30 évvel ezelőtt állást foglalt a 6-ik supe­rintendentia mellett, s az indítvány megújított kiadásakor is kifejezte elvi helyeslését, melyben a három hónap óta folyó hírlapi eszmecsere még inkább megerősítette. Két dolgot azonban nem kell szem elől téveszteni: egyik az, hogy szenvedélyes vitákkal és bántó recriminatiókkal az ily dolgot nem lehet megcsinálni, ellenke­zőleg ide igazán testvéries egyetértés és békés osztozás szükséges; másik az, hogy a tiszán­túli túlnagy superintendencia felosztását nem lehet különállólag végezni, hanem az egész ter­vezést országszerte meg kell előznie először az egyházmegyék arányosabb felosztásának, má­sodszor az egyházkerületek célszerűbb kikere­kitésének, tehát egy országra szóló territoriális arrondirozásnak. Mindez pedig — talán feles­leges is mondanunk — az idő rövidsége miatt végleg lemarad a mostani zsinat intézkedési elő­munkálataiból. Az egyházmegyéket még élénkebben fog­lalkoztatja a zsinati törvény-javaslatok egyik életbevágó reformja, mely az egyházalkotmányt alapjában megváltoztatva, a presbyteriumok sza­vazatát minden ujabb két ezer lélekszám után egy-egy uj szavazattal szaporítja meg egész 12 szavazatig. A tervezett reform ellen egymásután fog­lalnak állást a kisebb gyülekezetekből álló egy­házmegyék. Uj egyházjogi principumot látnak benne, melv azon intézkedésével, hogy 1 élek— számra alapítja a gyülekezetek szavazati jogát, megbontja az eddigi egyházjogi mesgyét, kis és nagv gyülekezetek osztályába sorakoztatja az egyházközségeket, s a nagy gyülekezetek felsza­poritott szavazatjaival aggasztókig majorizáltatja a természetszerűleg is gyengébb kis gyüleke­zeteket. A szathmári, f.-szabolcsi, beregi stb. egyházmegyék a presbyteri rendszer felforgatá­sát látják e tervezetben, mely ellen minden al­kotmányos eszközzel körömszakadtáig küzdeni elhatározták. — Addig is, mig a kis és nagv gyülekezetek közt kitörőben levő ez érdekhar­cot mindkét oldalról megvilágítanánk, röviden kifejezzük álláspontunkat ez alapvető egyházjogi kérdésben. Méltányos, sőt jogos, hogy a nagv gyülekezetek nagyobb súlya egyházaikotmá'nyi­lag is érvényesüljön s pl. a 30 ezer lelkes Buda­pest több szavazattal bírjon, mint a 100 lelkes Hévizgyörk. Ennek fokmérője azonban ne a lélekszám, hanem a nagyobb fokú szellemi erő kifejtés exponensei, tehát a fenntartott rendes lelkészek száma s az iskolákban érvényesülő szel­lemi erő és anyagi áldozat legyen. Ennélfogva adassék minden egyháznak annyi szavazat, a hány rendes lelkészt tart fenn, miután minden külön parochia egy-egy félben maradt presbv­terium ; továbbá minden saját erejéből fenntar­tott 8 — 10 rendes tanítói állás után, valamint egyalgimnázium után egy-egy külön szavazat, az iskolaszékek által gyakorolva; minden teljes gimnázium után két szavazat, s a főiskolák (theol. és jogakadémiák) bírjanak 2 — 2 szavazattal. Ez méltányos s a mellett közelebb hozza az iskolát az egyházhoz, a mit a mai széthúzó nisus kö­zepett tanácsos, sőt szükséges szem előtt tar­tani. Más felől a jeleztük megoldás a kisebb gyülekezetekre is megnyugtatóbb volna, mert a méltányos jogbővités nem a számbeli nyers erőre, hanem a nagyobb szellemi suly és áldo­zatkifejtés elvére volna fektetve. E kényes és fontos kérdésben felette nagy óvatosságra van O J o szükség, mert mi sem volna károsabb az egy­ház belső békéjére nézve, mint ha a «kis» és. ((nagy» gyülekezeteket maga a törvény kergetné végzetessé válható érdekharcba. Reméljük, hogy a zsinati nagybizottság törvénytervező bölcsesége és méltányossági ér­zete itt is megtalálja a helyes utat. Sz, F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom