Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-03 / 18. szám

Protestáns belmisszió. E lapok-16. számában különösen két cikk köté le figyelmemet. Egyik a vezércikk, mely a két evang. egyház előkészületeit jelzi a zsinatra. A másik cikk a felsőborsodi lelkészi értekezlet véleménye a zsinati törvények felől, mely a belmisszióra fordított 22 ezer forintot sokalja s a belmissziót, mint divatos tij intézményt tovább fejleszteni nem óhajtja, ehelyett inkább a létező küz-ködő egyházakat kívánja segélyezni. Ezt a belmissziói áldozatát egyetemes ref. egyházunknak nagyon sokszor megkritizálták már, s engem őszintén megvallom, hogy mindannyiszor lehangolt az a gondolat : tehát ez is- fellobbant szalmaláng volt 1 ? Bizony p'.édig nem hiába hallatja szívből jövő fájdalmas szavát az erősebb egy háziasság, midőn korunk erősen világias áramlatát vészesnek jelzi s nem elégszik meg oly keresztyénséggel, mely Krisztust a gyakorlati mindennapi életben nem látja működni. Valljuk meg, elvüágiasoJott társadalmunknak újjászületésre, megtérésre van csakugyan szüksége, nehogy a hitetlenségben egyházunk elpusztuljon. Aki ismeri a falusi életet, annak, ha figyelmesen s'zemléli azt és keresi a népéletben azt, ami örök, lelki, szellemi-, annak be kell vallani, ne keresd az alvó leányzót. Népünk azon része, melyet én is ismerni tanultam, oly távol áll ma a bibliai keresztyénség tői, s annyira e világnak él, hogy eszményi magasabb lelki kincsek iránt érzéke nincs, de nem gondolom, hogy régebben is lett volna. Elkeseredve vagyok sokszor szemlélője a tömegnek, mely nem mozdul, hiányozván belőle a mindent megelevenitő Krisztus. Egészen érthető aztán, ha az ily életnek szemlélője, egy-egy buzgó lelkész, feljajdul. Kiált s a bűn álmából fel akarja kelteni a csak névben élő, mélyen alvó egyháztagokat. Mikor aztán lelkészektől kell hallani azt, hogy a felébredt jó lelkek által életbe hívott belmissziói működésünket haszontalan kidobott pénznek vélik akkor, mikor véreinket megakarjuk menteni egyházunknak, nemzetünknek : ez már valóban elszomorító jelenség. Mert kérdem, vájjon nem oly keresztyén kötelességét teljesit-e a miszsziók fenntartásával egyetemes egyházunk felsőbbsége, a mely egyenes Krisztusi utasítás, melyet megtagadnia nem lehet, mivel Jézus a bűnös emberek megmentése végett lett, e földre küldve az Atyától, hogy őket vérével megváltsa ? Keresztyén szempontból tehát egyáltalán nem szabad a szórványban élő hitsorsosaiiikat elhagynunk, sőt inkább megmentésükért a legnagyobb áldozatokat kell meghoznunk, hogy egy lélek is el ne veszszen azok közül, kik a mi hitünk cselédei. De más szempontból véve fel prot. missziónkat, vájjon üem nemzeti, kultu.r missziót teljesitünk-e akkor, amikor a magyar prot. lelkeket megtartjuk a magyar zemzetnek? Csak az sajnos, hogy csupán 22 ezer forintot áldozhatunk e czélra. A létező nyomorgó egyház segíthet vélt baján társulás által, mert mi szüksége van, kérdem, egymás hátán levő 200—300 lelkes egyházaknak külön-külön lelkészre, mikor négy ily egyház csekély jövedelmére volna szükség, hogy egy lelkész a mai kor igényeihez képest tűrhető szegénységben élhessen?' De riém tudom, nem képes-segíteni a mostani párbér rendszer alatt megáldoztatott sok gyermekes zsellér napszámos családfő. Kényszerítve lévén a viszonyok által hazánk munkás, szorgalmas prot. magyarja, németje, tótja menni az életfentartás jobblét utáni érzéstői kergetve hazánk oly vidékére, hol megélhetését, emelkedését szorgalma után méltán reméli, és öreg napjaira csendes nyugalmat is sokszor biztosítja is és övéinek ott új hazát teremt. Ily s ehhez hasonló okok kényszerítik vándorútra távozó hitfeleinket s gondoskodni arról, hogy ezek rüthen, román, szerb elemekbe be ne olvadjanak : vájjon nem magyar nemzeti misszió-e ez ? 1872. évben lett Kármán Pál alsó-baranya-bácsi ref. egyházmegye főesperese, ő volt az, ki kiváló gondot fordított a a szlavon-szerémi misszó ápolására azon indokból, mert nézete szerint a magyarnak kelet felé kell terjeszkednie, s minden tér, melyet a ref. egyház ott elfoglal, úttörőül szolgál a magyarnak keletfelé való terjeszkedésre. A megkezdett missziói dicső munkát azért nagyobb, fokozottabb erélylyel kell folytatni, sőt nem szabad engednünk a most Bosniába vándorolni kezdő véreinket, hogy más szellem befolyása alá jussanak s pl. Chrisonából kikerült egyének foglalják el a tért, s azok gondozzák a tőlünk kivándoroltakat, hanem gondoskodjunk mi, hogy legyenek nékiek magyar műveltséggel bíró misszionáriusaik, kik örömmel mennek, ha anyagi gondoktól meg lesznek mentve. . Hogy ezt a tért nemzeti szempontból nagyobb áldozattal végezhessük, itt van égető szükség arra, hogy midőn a prot. zsinataink össze jönnek, létesítsünk oly egyességet, ami minket, közelebb hoz egymáshoz és ne legyünk kénytelenek erőnket szétforgácsolni. Van annak módja, hogy egymással szépen élhessünk egy hajóban, csak akarjuk : revideáljuk a dunántúli kerületek közt létesített nagy-geresdi egyezményt és akkor ahol egyik fél gyenge fentartani az ágost. vagy ref. missziót, ily helyeken tartsák azt fenn egyesült erővel. A sok példa közül nem említek többet, mint Fincsik kollegánk panaszát Dunántulról, melynek e lapokban hangot adott; vagy amit szemeimmel tapasztaltam két szeretett ágost hitv. kollegámnál Beskán és Szorcsinban, kik a szó teljes értelmében az élet fentartás gondjai alatt roskadoznak, összetörnek, pedig ha egyetértünk és beosztjuk működésünk terét: ugy megmentvén őket az életemésztő fentartási gondoktól, örömmel fogják dicső mutlkájokat végezni. Egyesülnünk kell a misszióban a két evangelikus testvér felekezetnek és ha lángoló hit él a misszionárius lelkében : vájjon nem egyforma szeretettel munkálja-e az ágost. és ref. híveinek lelki .üdvét ? Amit az egyetemes ref. egyház a belmisszió terén eddig tett, 0I1 ne legyen az a szalma láng martaléka, áldozzon tovább mentől többet a domesztikai pénztár jövőre is, s iparkodjunk azon, hogy neveljünk oly nemzedéket, mely erős bibliai alapon áll és a hitben megújhodott virágzó prot. egyház szeretet adóm-dijaiból fedezhesse missziói kiadásait. Ez az idő eljön, el kell jönnie 1 Én az idők jeleiből azt következtetem : a megszáradt "csontok kezdenek mozdulni, ha lent nem is, de fent, intézőink eszmélnek, onnan lejön hozzánk is! Fia mi elejtjük szép alkotásunkat, missziónkat vagy ezek szép fejlődését előbbre nem viszsztik: ugy méltó ránk- a prot. külföld szemrehányó szava, hogy mi csak névvel vagyunk a protestáns világ tagjai. Mit tesz a missziói téren a kies ref. Hollandia, Sveicz, nem említve Észak-Amerikát és Angliát ? Mit tesz az ágost. hitvallású Würtemberg,. Szászország, Svédország és Dánia ? Mit tesznek a 3 milliót számláló methodisták, s mit teszünk mi három milliót számláló magyar protestánsok ? Megijedünk már a kezdettől!.. Kezdetnek elég szép az eddigi tevékenység, de folytatnunk kell nagyobb eruditióval a megkezdett munkát,