Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-05 / 14. szám

denkor a mathematika lészen. Ide fognak járni a mérnökök minden fajai, ide a természettudósok, és ezek közt a tudományos tökélytől legmesszebb álló orvosok ; a mennyiben a- természettel kell küzdeniök, valamenynyinek egyforma előkészülrség szükséges. Ellenben a tudományos egyetemre fognak kerülni a jogászok, történészek, nyelvészek, papok, tanárok, tudósok, főurak, s mindazon elemek, kikre a társadalmi viszonyok rendezése és vezetése van bízva, ba t. i. hivataluk egyetemi cursust is követel. A reálisták, hogy röviden ugy nevezzük, a bifurcatió egyik ágán, a humanisták a másikon fognak a megfelelő egyetemre felkapaszkodni. Már most a mi a műegyetemre nézve a mathematikai előkészülés, az a tudományegyetemre nézve a nyelvészet, tüzetesen a classica philologia. Ennek egyszerű oka abban van, hogy a ki a társadalmat, bármily csekély körben is, vezetni akarja, annak e társadalom minden Ízecskéjét egész múltjában ismernie kell. E múltnak pedig egyik alkotó főrésze a görög nép kultúrája és nyelve; minél fogva, a ki ezen pályára lép, ezen culturában való jártasságát, minden vele járó formai előnyökkel együtt, ki kell mutatnia. Mert a vezetőnek öntudatosnak s önállónak kell lennie ; önálló pedig ezen pályákon más nem lehet, mint a ki az e pályához vezető lelki fegyelemnek alávetette magát. Nem akarjuk ennek sajnos illustrátióit egész társadalmi rendekből felsorolni; nem szólunk a papi képzés silányságáról, ha a görög nyelvet magától ellöki; nem érintjük az egyháztörténelem felfogását, ha a történész még a y.oivrj-t sem ismeri; hallgatunk a nyelvtudósoknak azon nem ritka fajáról, hik az összehasonlító nyelvészethez nem értenek ; nem akarjuk említeni azon irodalomtörténészeket sem, kik Homerost, Pindarost, Sophoklest, Aristophanest nem olvasták eredetiben (ismerjük mindnyájan ezen uraknak aesthetikai alaposságát, mely külföldi csontokon élesíti gyenge fogait). Azt hisszük, baglyokat vinnénk Athenaebe, ha a tudományos niveaunak sülyedését a görög nyelv elhagyásával, ezen irányban, fejtegetni akarnók. Kifogást csak az alsóbb hivatalnoki pálya és a jogászok emelhetnének a görög nyelv tanulása ellen ; ezeknek kifogásait azonban azon fegyelmező hatás elnémítja, melyet a görög nyelv mint nyelv a'tanulóra gyakorol, mit alább részletesen fogunk kimutatni. Kivált ez utóbbi oldalról (az orvosokat ez alkalommal mellőzve) azzal szoktak a görög nyelv ellen operálni, hogy nekünk a «görög szellem elegendő», a görög grammatika ellenben felesleges. Ezen érv ellen a dolognak alaposabb megértése teljesen biztosit. Mi azt mondjuk ugyanis ezzel szemben, hogy épen a görög nyelv szükséges nekünk ; ha megvan a nyelv, meglesz a szellem is, mely benne lakik. Á nélkül azonban idegen szellemet fogunk, mint Goethe mondja: «der Herren eigener Geistw. A görög nyelv kell directe a historico-moralis téren foglalkozók közül: a történésznek, ki a nélkül sohasem jut el a forrásokig ; a philosophusnak, ki előtt Platónnak és Aristotelesnek még mindig annyit kell érnie, mint akár Aquinói Tamás, Spinoza, akár Kant, Comte, akár Spencer; a görög nyelv kell az irodalmi férfiúnak, mert különben a görög velő helyett olajcseppek úszkálnak kanalazott levese felületén ; az aethetikusnak, mert csak a görög irodalmi művekből tanulhatja meg, mi az egyszerű és tiszta szép alkotás; a papnak, hogy az új szövetséget helyesen értse ; még a jogtudósnak (példa rá Ihering) sem art a görög nyelv (a közügyvéd bátran elfelejtheti, de az a mathematikáról is megszokott feledkezni). Igy állván a dolog, a görög nyelvnek directe szükséges voltát illetőleg, van azután a görög nyelvnek egy másik iudirect haszna is, mely a historico-moralis téren annyit nyom, mint a direct haszon, s melyet (mivel oly kevéssé kézzel fogható, hogy felmutatni is bajos) rendesen semmibe sem szoktak venni épen azok, kik magasabb képzettségüket neki köszönik. Ezen hasznot a görög i) mint nyelv, 2) mint irodalom, 3) mint disciplina hajtja az embernek. Mind a három tekintetben pedig oly mivelődési factorokat nyújt a görög nyelv, hogy azok elhagyásával a tudományegyetemen nyerendő psychogogiai képesség bizonytalanná válik. 1. A görög nyelv mindenekelőtt oly ismeretekkel tágitja a 4-dik osztályból átlépő tanuló látókörét, melyeket más tantárgy neki nem nyújt, s melyek épen hivatására nézve alkotó tényezőket képeznek. Mert neki hivatása a mult alapján a jelent rendezni és vezetni; a múltról szóló ismereteit pedig a görög nyelv, mint nyelv, összehasonlithatatlanúl és más által pótolhatatlanul gazdagítja. Látkörét már a görög betűk formája tágitja, mely a kymei alphabeta utján a mi betűrendünkbe ment át; a magánhangzók jegyzett külömbsége (e, t], n, cj,) a mássalhangzók összetétele, a szavak hangsúlyozása, assimilatió és dissimilatió (mint közvetlenül előtte végbemenő processusok) első sorban lekötik figyelmét. A duális, a névragozás tisztasága, az igeragozásnak nyelvtudományi nevezetessége (a synthet. természet), az aoristos, s mind ezekben az analógia nagy törvénye bevezetik a görög syntaxis csodavilágába, melyben a médium, passivum eredete, az idők használata, a módok bámulatos consequentiája (opt.), a feltételes mondatok tarka változatossága a gondolat legfinomabb árnyalatát is követő csodalatos elasticitásával, s egyébb részletek, másutt meg nem szerezhető ismeretekkel s finomságokkal gazdagítják, s elméjét élesítik. 2. Csak keveset mondun k a görög nyelv irodalmáról, melynek fontosságát mi ndenki elismeri. A görög irókat az elme legfogékonyabb korában olvassuk, s azért kiolthatatlan nyomokat hagynak hátra benne. Homeros bevezet a görög hőskorba s annak sajátságos társadalmi életébe; Herodotos a politikai actiók legfényesebbjét állítja elénk; Thukydides és Platonból az érett görög elmét, Sophoklesben a művészet gyöngyét ismerjük fel. Ezen pont ellen arra hivatkoznak hogy ezen irókat fordításból is megérthetjük. Erre csak ' az a feleletünk, hogy a ki kádban akar fürödni, annak nem kell tengeri fürdő; de a kinek tengeri fürd

ő kell, azt hiába biztatják a káddal. A görög írók nem irtak napszámra, mint a fordítók legnagyobb része; ott a szavak megválogatása döntő fontosságú. S valamint a hullámzó tenger csapkodása egész máskép edzi a testet, mint a kádfürdő, épúgy teljesen más a hatása a görög eredetinek és fordított másának. A szavak ezen czéltudatos megválogatása, művészi összefüzése; a gond, mely az abstractumot kidomborodó fényes concret alakká átvarázsolja; a numerus és a nyelv harmóniája — mind ez többnyire elvész a fordító keze alatt. Már pedig épen ennek kell azon ember lelki pórusain át behatolnia, épen az kell, hogy e szavak történelmileg kifejlett jelentésével az elmét állandó ingerül felelevenítse s további fejlődésre ösztökélje, a kinek hivatása, az emberi társadalmat akár jogi, akár vallási, akár művészi, akár tudományos, de mindenkor czéltudatos és szép formákban vezetni. Ezen eszmék megtermékenyítő hatását az évek sora elfeledtetheti; de valamint a gyermekkori példaadás, ha csak halvány képben is, mégis az egész életre kihat, úgy a görög irók gondos és türelmes olvasása egszerű szépségével életünk végéig ke-