Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

továbbá jeles kiadványaival a ((Luther-társaság», vagy az ((Unitáriusok)) a maguk apró, füzetes vállalataival, hogy a szt. István társulatot ismételten ne idézzem. Az anyagi támogatást teljesítse az Irodalmi társaság pénztára. A Horváth Boldizsár szép jelszavaival végzem: «Fél az evezőkhöz)) !*) N.-Kálló. Görömbei Péter. ISKOLAÜGY. A jogi szakoktatás s a kecskeméti jogtanárok javaslata. I. A jogi képzés jelenleg hazánkban a budapesti és kolozsvári m. kir. tudományegyetemek jogi kara s öszszesen tizenegy vidéki jogakadémia által láttatik el, melyek közül azonban a győri csonka s megszűnő félben van. A legutóbbi 1889—90. iskolai évben 2670 jogász iratkozott be a 13 különféle intézetben s ezeknek 6r6%-a budapesti, 8'8%-a kolozsvári egyetemen, 297°/o"a a

tizenegy vidéki jogakadémián tanult. Ez'adatok eléggé mutatják, hogy mily czentralizáczió uralkodik a jogi szakoktatás terén, s hogy mily óriás mértékben tódul joghallgató ifjúságunk a budapesti egyetemre s kizárólag csak erre, hol ennélfogva még a mondott tanévben is némely tanárok előadására 402, 403, 407 sőt 561 hallgató is volt beirva, holott a kolozsvári tudomány egyetemen az egy előadásra beirott hallgatók maximális száma 64 volt. A budapesti egyetem tultömöttsége s ezzel szemben a vidék aránylagos néptelensége az egyik íőbaj, mert hiszen az uj építkezések daczára sincs ott oly előadási terem, melyben 400—500 hallgató kellőkép megférne. A tultömöttségből ered «a laza fegyelem s az a körülmény, hogy a tanár nem is képes, ennélfogva nem is törekszik hallgatóival megismerkedni)) s egykét kivételtől eltekintve, hatása megszűnik, mihelyt a katedráról lelépett. Az a bensőbb viszony, mely a kisebb német egyetemeken oly eltörölhetlen nyomokat hagy polgárai lelkében s mely a vidéki akadémiák egyik fó előnye, ily tömeg mellett képzelhetlen, s bár minden tanintézetnek nevelőhatásának kellene lenne, azt a budapesti egyetemnél feltalálni nem lehet. A szülők nem őrizhetik messze távolból a fővárosba küldött gyermekeket, a tanárok épen nem ösmerik őket, az iskola semmi visszatartó befolyást nem gyokorol reájuk s azért legnagyobb részök az egyetemet nem látogatja, absentium legátusokat küldenek maguk helyett az előadásokra s köztudomásu, hogy még a beiratást is per proínra végezték. «Vagyis ezek kezében a tanszabadság nagy elve a nem tanulás czudar leplévé válik» s valóban Jmízerábilis ama képzettség, melyet a tudományok nagy tárházából magokkal hoznak. A vidéki jogakadémiák pedig az által vannak bénítva é *) Ismételve felhívjuk t. olvasóink figyelmét e nagy fontosságú, életbe vágó kérdésre. A vallásos népirodalom rendszeres művelése és ponyván, colportage-zsal való lelkes terjesztése a mai protestantismus leghatásosabb fegyvere. Vegyük fel, forgassuk már egyszer ezt a fegyvert is, mig el nem késünk vele,.mig teljesen, le. nem vernek e <saját fegyvereinkkel* életünkre törő ellenfeleink. A kivitel módozatjárói nem sokára mi is elmondjuk nézetünkét. '' ezredéves életünk és történetünk, ugy az irodalom, mint a magyar történelem lapjai s egyházunk története, ugy eseményekben, mint személyekben, gazdag tárházaiul szolgálnak az efféle olvasmányoknak s elbeszéléseknek és élet— s jellemrajzoknak. S helyesen mondja dr. Szlávik M., hogy: «az egyháztörténet a keresztyénség szent ügyének (monthatná igy is: s a protestantismusnak) legjobb apologiája.» Akatholikusok megírják püspökeik életét, hát a mi püspökeink, főgondnokaink, prot. lelkészeink, tanáraink és kiváló prot. embereink, ép ugy, mint «a hős Keczer András és családja», a Selleiek, Harsányiak, Kocsi Csergők s Czeglédi Péterek, továbbá a Károli Gáspárok, Szenczi Molnár Albertek, a Méliusz Péterek, Mélótai Nyilas Istvánok, Gelei Katonák, Zoványiak, Sinaiak, Tóth Ferenczek, Buday Ezsaiások, Szoboszlai Pap Istvánok, Bodollák^és Nagy Péterek, Török Pálok és Székács Józsefek vagy a Köviek, Nyiriek, Rozgonyiak, Marótiak, Hatvaniak, Péczeliek, avagy a Vayak, Telekiek, Rhédeiek, Domonkosok stb. egyház- és művelődés-történeti nagy alakok élete és története meg vannak-e már örökitve s át vannak-e víve tetteik a prot. nép köztudatába?! Oh ! sok nálunk az aratni való, nagyon sok! Mi csak nagy általánosságokban ismerjük még hazai és prot. egyházunk történelmét is, csak általánosságokban s nem részletesen és alaposan. Az aratni való igen sok. S nézzük csak mit csinál II. Vilmos ?! Történelem tanítást sürget, német jellemeket akar képezni minden tanult német emberből legelső helyen. Hát nekünk szégyen volna, hogy magyar hazafiakat és erős prot. érzelmű és gondolkozású embereket akarunk magunk körül látni?! Hanem ki vezesse sikerre, ki üsse nyelbe ezt a dolgot! A derék Dapsv, a ki a «Magyar Föld»-be is be tudta vinni a prot. irányzatot, nincsen többé. De ott van dr. Csécsi Miklós, a ki egv kisebb vidéki vallás-erkölcsi irányú, szerény anyagi erővel rendelkező társulat czégje alatt is meg tudta menteni, a Téli Újság tizenkét évi folyamával, a reform, egyház becsületét. Vagy ott van az e tárgyban programmszerű czikkével előállt s egyenest az irányadó emberek közé emelkedett dr. Kecskeméthy István, s a prot. irók légiói. Ilyen embereknek csak kezdeniük kell és a sikernek nem szabad elmaradni, csak mi prot. lelkészek is kolportőrösködjünk szívvel és lélekkel. (Ez a fő ! Szerk.) Példa gyanánt ott van, mondom, «a békésbánáti vallásos iratokat terjesztő egyesület)) ;