Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

megyéket is.» Hogy Vass Mihály e közlése az értekezletről hű, igazolhatják velem együtt az ott jelenvoltak. .Viilóban! nem lehet másként. Alkalmas, prot. szellemű olvasmányokkal nem láthatjuk el másképen prot. népünket, mintha az Irodalmi Társaság veszi kezébe a prot. népies olvasmányok kiadását s terjesztését. Ez lesz az igazi belmissziói munka! És ezt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságtól> méltán megvárhatják is azon népesebb gyülekezetek, melyek százakat, sőt ezreket is űzettek be tíz év óta a domesztikába és az írod. Társ. pénztárába s nem vettek, nem is vehetik semmi hasznát másként, mintha némi szellemi s erkölcsi rokonpensatiót nyernek a népies olcsó kiadványok által. De állítom, ismételve, hogy ez volna az igazi belmissziói munka. Mert hiába áldozunk misszió czimen iskolák, templomok, paplakok stb. építésére, ha a prot. szellemet nem tudjuk felkölteni és ébren tartani, amazok az áldozatok aligha érnek valamit. Sokat semmiesetre nem. Mert nem a fényes kőtemplomokban, palotaszerű iskolákban van a protestantismus ereje; hanem az életerős, elevenen lüktető, munkás protestáns szellem és érzületben. Ma már még az iskolákban sem lehet bizodalmunkát helyezni feltétlenül ; mert annak is a szellemétől függ minden. A templom és a templomi szószék hatása is egyoldalú és szükkörü. A sajtót, a prot. népies irodalmat kell segítségül hívnunk. Hiszen a missziónárusok a vademberek közé nem visznek pénzt, nem az építkezéseken kezdik; hanem visznek magukkal csak egy bibliát, viszik «a Jézus Krisztusnak evanoyeliomát, a mely Istennek hatalma!» A o J ' j reformációt is a Luther iratai terjesztették el Magyarországon ! De ezt teszik itthon is a rom. kath. intézők a szt. István társulat olcsó kiadványaival. Ezt tapasztalásból mondom s erős küzdelmeim voltak és vannak a szt. István társulat kiadványainak irányát képviselő kath. hívőkkel; de vannak még inkább hallgatóimnak és én nem adhatok kezökbe, azok ellensúlyozására, jóformán semmit. Azért én is bátor vagyok azon nézetet nyilvánítani, hogy inkább apaszszuk a Szemle füzeteinek és íveinek számát; mert ennek csakis a lelkészi és tanári kar s a művelt világiaknak egy igen csekély száma veszi hasznát, a kik a nélkül is elég szilárdul állanak a prot. eszmék és elvek mellett. S tisztelet de ott minden szellemi termék munkásának, ott is adjunk előnyt és helyet kiválóan a dr. Bartha Béla-féle ((Statisztikai tanulmányoknak)) a relatív értékű elmélkedesek felett és erősbítsük, gyarapitsuk a monográfiák számát. A «Linczi béke», a Szeremley-féle «Szőnyi Beniámin)) és a «Károliemlékkönyvw-nek több haszna s hatása van, mint megannyi szemleszerű, bár minden tiszteletet érdemlő s tudományos apparátussal készült elmélkedésnek. De legtöbb haszna s legáltalánosabb hatása lenne az olcsó prot. szellemű, népies olvasmányoknak. Hogy minőknek gondolom ezen népies olvasmányokat ? Nézetemet elmondom egyenesen, őszintén. Mondják el mások is. És győzzön, a mi jobb. Hogy egyenesen példával feleljek, olyanformának., mint a minő a «Téli Ujság» ; de nem olyannak. Olyanformának annyiban, hogy legyenek azokban életrajzok, élő és meghalt jeleseinkről. Legyenek továbbá irányczikkek, népies nyelven írva, mint egy pár politikai irányú heti lapunkban találjuk. Fel kellene ölelnie az egész magyarországi prot. egyház életére vonatkozó dolgokat, tárgyakat, eseményeket, mint azt részben az egyházi és iskolai irányú lapok : e becses lapok is s a többiek is teszik, de nem tekintve arra, hogy valamely egyházi eseményt idején vagy kissé elkésve közöl-e ; sőt lehetne ezeket összeszedni a fentebb jezett egyházi és. iskolai lapokból is, ugy a mint ezeket dr. Kecskeméthy István ur e lapok 32. sz. vezérczikkében igen alaposan, igen szépen, az élet és a viszonyok ismerete szerint elbeszéli. Mellesleg szólva,, ezt szeretném látni a Téli Újságban is ; de fájdalom ! ez a derék kis jószág s ennek még derekabb szerkesztője, ezt egészen mellőzi. Vajha! a többi számokban ezekre is figyelemmel lenne! Itt foglalhatnának helyet a Baksay Sándor nagy hírű és általános irodalmi becsű, mintaszerű elbeszélései, melyek most a ((Budapesti hírlap)) olvasóit, meg a ((Vasárnapi Újság)) olvasóit szórakoztatják, gyönyörködtetik s építik. Lehetne egy vegyes"rovatot tartani általános értékű tudnivalók számára is, mint a ((Vasárnapi Ujság» ((Irodalom és művészet)) és ((Egyveleg)) rovatai teszik. A külalak is lehetne olyan, mint a Téli Újságé, 2 levél helyett 4 levelen. Az ára, ha csak a téli hónapokban jelennék meg — mert egyelőre így kellene kísérletet tenni — lehetne talán 50 kr ; a mit a lap be nem hozna, pótolná az írod. társaság. Hátra volna még, hogy én is felemlítsem ama sokszor portalt igazságot, mikép a mi édes magyar népünk kiválóan kedveli a történelmi dolgokat, regéket, elbeszéléseket. Szerencsére