Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-29 / 13. szám

álló új egyházkerület legfeljebb csak sopánkodni fog, de egymáson majd nem segít Fölösleges sajnálkozás ! Hogy a nagy egyházkerület miképpen segít, illetőleg veszi el mindenünket apránként, azt az eddigiekből is bőven tapasztalhatjuk, hogy az uj pedig, hogy él majd meg, arról egy pár adattal én is szolgálhatok. Az uj egyházkerület jogosan és méltányosan várhatja, hogy az államsegitségből legalább 16,000 frt neki jusson. Még igy is marad az Alföldnek a 24,000 frt állami segítségből 8000 frt. Államférfiaink bizonyosan megfogják kellőképen becsülni azt a missziót, a mit az uj egyházkerület nemcsak a vallásos, hanem a nemzeti ügynek is tenni fog. De különben is a szegény eklézsiák legnagyobb számát, fájdalom, a mi vidékünkön kell keresni. Ezeknek kell tehát első sorban a segitség. Ismétlem, a mit már többször hirdettem, hogyha az uj egyházkerület theoiogia akadémia alapításán kezdené, erején felül merne. Létjoga éppen abban gyökereznék, hogy első sorban eklézsiáit hozná rendbe. Ha e nagy feladatnak meg tud felelni, akkor idők multával lehet theologiája is. Tanítóképzőt, ha szükség lesz rá, könnyen állithat lyi.-Szigeten a Lyceummal kapcsolatban. Az állami tanítóképzőbe járhatnának tanítojelöltjeink. Legfeljebb énektanárról kell gondoskodni, a mi nem kerül nagy költségbe. A debreceni ref. segitő egyesület pénzére, a mely nem kizárólag az Alföldé, s a honnan évenként 1500 frt körül kap segítséget a mi vidékünk, szintén joggal számithatna ezután is az uj szuperintendencia. A domesztikából valamint eddig is, ezután is várhatunk körülbelül 13,000 frtot évenként. A közigazgatási költség, a mit eddig fizettünk, 2200 frtra megyen. Igaz, ez nem sok, de az Érmeilék vagy Szilágyság esetleges csatlakozásával ez is többre mehetne. E traktusok átaljövésével államsegitségünk is arányosan növekedhetnék. De mondjuk, hogy az uj közigazgatás még egyszer annyiba kerülne, tehát 4400 frtba, e kettős költségért bő kárpótlás volna jó a közigazgatás, a vallásos felbuzdulás egy eszes, lánglelkű püspök vezetése. Mind ehhez mi méltán nagy reményeket kötünk. Erősen hiszem, hogy az uj egyházkerületnek társadalmi uton is gyüjthetnénk egy kis alaptőkét. E számítás alapján kézzelfogható azonban az anyagi erő, a mely igy első tekintetre is mutatkozik. Az uj szuperintendencia az államsegitséggel, domesztikával, közigazgatási költséggel együtt legalább 31,200 frttal fog rendelkezni. Ez összegben, a közigazgatási költség csak 2200 frtra van felvéve, a mennyit most is fizetünk. Ha 4200 frtot költenénk is el a közigazgatásra, még akkor is 27,000 frt jutna a szegény eklézsiák megsegítésére, mig ma a domesztikával együtt 15,000 frt is alig jut e célra évenként. Nekünk szegénységünkben a morzsákat is meg kell becsülnünk, hogy ne örülhetnénk hát annak, ha az uj kerület 13,000 frtot adhat az Űr szűkölködő oltárára. Segítsenek magukon a felvidék traktusai és az isteni segítség nem fog elmaradni. Ugy legyen! Felsőtiszapaiti. Az egyházi adóról szóló törvényjavaslathoz. Az .egyházi adóról szóló törvényjavaslatot egészben véve helyesnek, czélszerűnek, indokoltnak tartom, csak két pontjáról vagyok eltérő véleményben. Az első pont, mely szerintem erősen kifogásolható, a 8. §. b) pontja, mely a 16-ik életévet betöltött családtagot is eqvházi adó alá veti. Ne kövessük mi az állam példáját, mely minden lehetőt felkutat adó alapul; elég ha a házasságkötés után, mely a mi népünknél ugy is rendesen korán következik be, vetjük őket egyházi adó alá. Gyülekezeteink ez adó nélkül is meg! élnek, miért terheljük, miért izgassuk a különben is nehezen élő családapákat. Igaz, hogy az a 16-ik élet' évet betöltött fiu vagy leány nagy segítségére van a szülőknek, de az is bizonyos, hogy épen ezek legtöbbször sokba is kerülnek. A másik pont a 11. §. b) pontjának utolsó kikezdése, illetőleg az ezzel szoros kapcsolatban levő 13. §. Figyelemre méltónak találom, hogy a törvényja-1 vaslat indokolásában az említett pont és vele összefüg! gésben levő §. kellő indokolásaival nem találkozunk. Van ugyan a 13. §-ra nézve egv kis rövid indokolás, de ez csak megkerüli a dolgot, az irányelvet", pedig következetesen nem fejti ki. Hogy kelljen ezt értenünk? «Kik az egyház szolgálatait abban a községben nem veszik igénybe és épen azért az évi rendes költségek fedezetéhez semmivel sem járulnak, az ilyenek csak nagyobb időközökben előfordulható rendkívüli kiadások fedezéséhez járuljanak hozzá.» Egyik esetben áll az irányelv, a másik esetben feldől. Mi ez ? Egyfelől béke záloga a jövőnek, másfelől elégtétel a múltnak ? Adja Isten, hogy ugy legyen 1 Ám én engedelmet kérek, ha szerény véleményemet kimondom. Mint az indokolás előszavában olvasom, a három 'tagú bizottság a javaslat koncipiákisa előtt tájékozást szerzett magának az ország különböző vidékein az egyes egyházakban divatozó adózásról. Valószínűnek tartom, hogv a bizottság figyelmét nem kerülték ki azon zavarok sem, melyeket a tiszántúli egyházkerületünkben s közelebbről épen a békésbánáti egyházmegyében okozott azon elv felállítása és következetes keresztülvitele, hogy fekvősége után azon egyházban tartozik adózni az egyháztag, a mely egyház területén fekvősége esik ; akár lakik maga ott, akár nem, akár él azon egyház jogaival akár nem. Ha e zavarok nem kerülték,ki figyelmét, egyházkerületünk határozatát valamennyire respektálnia kelivén, bizonyosan ide vonatkozólag is adatokat gyűjtött a bizottság s hiszem, hogy ez adatok alapján koncipiálta egy egész egyházkerület többségének véleményével szemben a törvényjavaslat 11. §-a b) pontjának utolsó kikezdését: «Egy egyháztag is oly községben, legyen bár abban, vagy ahhoz csatolva ingatlan birtoka, a melyben sem nem illetékes, sem rendes lakással nem bir, a rendes szükséglet fedezésére, egyházi adó fizetésére nem kötelezhető.)) Lehetséges az is, hogy mint széleslátkörű férfiak, az emiitett jelenségek tekintetbe vétele nélkül, önállóan alkották meg a bizottság tagjai a javaslat ama pontjában kifejezett nézetöket s ez esetben már még kevésbé volna indokolható a 13. §. A rendkívüli adó által támogatott egyházi intézményeknek ép ugy nem vehetik semmi hasznát amaz egyháztagok, mint a rendes adó által támogatottaknak: a mi áll az egyikre, az áll a másikra is. Kivételt csak a felsőbb tanintézetek képezhetnek e tekintetben, ámde ha azokat igénybe veszi, meg is adózik érte az idegenekre szabott magasabb tandíj altal. Én örömmel üdvözölném a törvényjavaslatot még a 13. §-al is, de ha az elvi szempontot veszem, ugy szerény véleményem szerint az nem maradhat meg. A kivihetőség is ellene szól : megtörténhetnék pl. hogy Mező-Berény is akkor építkezik, a midőn, tegyük fel, Körös-Tarcsa : mindenik rendkívüli adót kénytelen kivetni s egy birtok két helyen is megadóztathatnék mert hiszen a 13. §. nem mondja ki, hogy csak az az