Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-29 / 13. szám

Rábíztam magam szent kegyelmére ; Oh legyen áldott irgalma örökké, Ki benne bízik, nincs mit félni többé : Szabadítása így hozzám tére! Ne félj hát lelkem, az Uré vagy te, íme, megmentett, — híven könyörülve, — Sziklára helyzett, kö.nyem letörülte.... — Oh a halálig őt el ne hagyd te ! jóvoltodért, mely szállá rám bőven, Hogy mutassam bé én nagy hála-részem ? — A hálaadás poharát felvészem, És neved áldom minden időben. Jót tettél vélem, a te szolgáddal, Szolgáló lányod bűnös gyermekével, S ime én, lelkem megmenekedtével, — Eléd borulok hálaadással. Fogadást tészek s azt meg is állom, Hogy te leszesz csak reménye szívemnek.... — Templomaiban az erős Istennek, Zengjen dicséret, mind a világon 1 Szcibolcska Mihály A LXXIX. zsoltár. (Eddigi dallamára.) Öröködbe Uram, pogányok jöttek, Meggyalázták kövét szent küszöbödnek : Kezök a város falára vetették, Utczáink sorát siralommá tették. Szolgáidnak tettek, A kik megölettek, Temetetlen hagyattak. Vagy a kik megölték, Ételül vetették : A mezei vadaknak. Folyt, folyt a vér ottan, a szent, a drága, Kövér patakokban, mint a föld árja ! Kővé dermedtünk a nagy öldöklésre, S nem maradt szívünk méltó temetésre. És porig alázva, Részvétet a gyászba', Nem találtunk senkinél. Sőt gúnynyal tetézi, Kárörömmel nézi, Vesztünket mind, a ki él ! Meddig haragszol még Uram, hazánkra ? Ha fog lelohadni haragod lángja ? — Szent gerjedeimed láttasd meg azokkal, Kik megtagadtak, im' e pogányokkal, A kik nem ismernek, Istent, se' kegyelmet; Verd meg az ő országuk', Kik megettek minket: A mi sebeinket Fordítsd vissza mind, rájuk ! Ellened jártunk bár, sok nagy bűnünkkel : Irgalmadat hozzánk, óh hamar küld el. Más segítségünk te kívüled nincsen, Ad") szabadulást, szabadító Isten. Óh jer, örök váltság, — Hogy ránk ne kiáltsák : Lám, Isten is elhagyta. Régi dicsőséged, Mutasd meg e népnek, — Vedd számon a vért rajta ! Halld meg a foglyoknak fohászkodását; Tartsd meg őket, kik már halálra szánvák. — És ki nem átallt gyászunkra nevetni : Fizess meg sorra, ki a mint érdemli. Hogy mink, a te nyájad, A szabadulásnak, Énekeit zenghessük. S hálát hozva néked, Neved, dicsőséged, Mindörökké hirdessük! Szabolcska Mihály. BELFOLD. A felső-tiszai egyházkerület. — Ntiszteletű Joó István urnák. — Örömest forgatom a régi írásokat. A multak emlékei nemcsak gyönyörűséget szereznek nekem, hanem útbaigazítást adnak nem egyszer a jelen szövevényes dolgaira vonatkozólag. Joó István czikkelyének olvasása közben került a kezembe r82r-ik esztendőben szabad királyi Pest városában március hó 21—24-ik napjain tartott generális konventus jegyzőkönyve. Nagy alkalmatosság ez nekem, hogy ime hivatkozhatom a konventus végzésére, a mely a 16. §-ban vagyon megírva ekképen : ccminthogy a kérdéses gyűlés czéljába nem újítások, de a jobb rend behozása lévén, minden a synodális aktákba való avatkozás nélkül, ezen jobb rendeléseket meg lehetett tenni, ezen okokon kérdésbe vett, s a traktusok elintézésére tett rendelést mind formájára, mind valóságára nézve, ezen generális konventus is átaljában helyesnek, s minden kifogáson felül valónak találta, mivel a tapasztalás megbizonyította, hogy a más három szuperintendenciákban is azóta, a mióta a traktusok jobb rendbe vannak szedve, a dolgok mind hamarébb, mind nyomósabban folytatódnak, még pedig az adózó népnek nem terhével, hanem könnyebbségével.)) Volt pedig e generális konventuson szó a traktusoknak olynemű felosztásáról, a mint az most is meg van a tiszántúli szuperintendenciában. Ekkor osztották a megnövekedett szathmári traktust 3 részre, szathmári, nagy-károlyi, nagy-bányai tractusokra, akkor ment határozatba, hogy a szilágysági és közép-szolnoki traktusok az erdélyi szuperintendenciába menjenek által: «minthogy az Erdélyhez kapcsolt részekben levő eklézsiák némely részben túl a Tiszán levő egyházi igazgatástól, némely részben az erdélyi méltóságos főkonsistoriumtól való függése a közjó kárával addig is kedvetlen kérdésekre szolgáltatott alkalmatosságot és minthogy az eklézsiai dolgok igazgatását természetesen nagyon könnyíti, ha annak osztásai a politikai jurisdictiókkal, a mennyire csak lehetséges, egyeződnek.)) Ide vág még az «Egyházi törvények)) 89. §. mely szerint a zsinat jogkörébe tartozik : az egyházkerületek felosztása, helyrajzi meghatározása, az illető egyházkerületek és az egyetemes konvent meghallgatásával és beleegyezésével.