Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-29 / 13. szám

a világ a reformátiónak köszöni. Bizonyos értelemben véve prástabilitalt harmónia létezett a két különböző világ felfedezői között, a melyet a mindentudó Isten előrelátott. Mindkettő egymásnak szolgált anélkül, hogy sejtették, vagy egymásról tudtak volna. Mindez aztán az ujabb időnek nyereségül szolgált. Egészen más benső állás az, a melyet a természetes élet hivatási köreivel és feladataival szemben elfoglalt, mint a milyen a középkort jellemzi. Bizonyára lehet, a mint az a renaissance j 7 korszakában az egyéniség szabadságánál történt, hogy az ember ezt a megujult és újonnan átalakított világi életet tisztán önmagára is vonatkoztassa, el lehet azt nevezetesen szakítani ama vallási alapismerettől, a mely annak éltető erejét és erkölcsi jogosultságát foglalja magában. Akkor az tisztán e földi életnek, a modern kultur életnek a szelleme, a melylyel a középkori világnézetnek tisztán transcendens felfogására és vizsgálódására válaszoltak annak képivselői. A mint ama hamis individualismus a történetellenes revolutiónak hatalma lőn, ugy lett a hamis kultura a történetellenes socialismusnak a mozgató hatalmává. A reformátió ugy az egyiknek, mint a másiknak tagadása. A forradalmi szellemnek a talaja a római egyház déli tartományaiban szülő hazája lett a hamis socialisztikus szellemnek is. A reformátió mindkét álláspontnak benső legyőzője. Epazért az ujabb idők erkölcsi és értelmi gondolkozásmódjának haladása Luther és többi reformátor társainak ethikai geniusán és vallási alapismeretén alapul, s egyedül ebben szolgál biztosítékul a jövő fejlődésére nézve. Dr. Szlávik Mátyás. TARCA. A zsoltárokból. LXI. Zsoltár. (Az eredetiből, régi dallamára.) Kiáltásom halld meg Isten S könyörgésem; Mert könyörgök szüntelen Porba hullva, könnyet ontva; Hegy oromra Vigy föl engem Istenem 1 Mert Te lettél reménységem, Menedékem Minden gonosz baj ellen; Lakásom mind végig nálad, Enyhe szárnyad Takargat be, véd engem. Nagy Isten, kik Téged félnek, Ha mit kérnek, Meghallod : a királynak Napot napra, évre évet, Hosszú éltet Adj hű népe atyjának. Előtted járjon szüntelen, És kegyelem S igazság őrizze meg; És minden nap igy éneklek Szent nevednek, Hűn betöltve tisztemet. LXII. Zsoltár. (Az eredetiből, régi dallamára.) Csak az Úrban nyugszik lelkem, LJvességet csak ott ieltem, O erőm, üdvöm, menedékem, Meg nem rendülök ő benne, Mit törtök hát én lelkemre, Hogy mint a rom, gaz, elvesznétek? Megrontják már nevét hírét, Szívok gyaláz, szájok dicsér ; De nem árthatnak semmi képen, Mert az Úrban nyugszik lelkem, Nála békességre leltem, O erőm, üdvöm, menedékem. O megmentőm, dicsőségem, Sziklaváram, menedékem. Népem örökké bizzál benne, Tárd ki előtte szívedet : Az ember csak egy lehelet, Ha megméretnék, annyi lenne. Prédátokban ne bízzatok, Hiú kincsre ne vágyjatok ! Egyszer szólt az Úr, kétszer hallom : Az erő Istené legyen! Tiéd Uram a kegyelem, S az Ítéletre a hatalom 1 Dr. Kecskeméthy István. A CXVI. zsoltár. (A 74-ik zsoltár dallamára.*) Szeretem én és áldom az Istent, Mert segítségül kezét felemelte, Én imádságom ő el nem vetette, Sőt mikor hívtam: nagy hamar itt lett. Szörnyű halálnak tőribe voltam, Száz pokol kínját hordoztam szívembe', Gyötrelem, kétség törtek életemre : — S meghallotta, hogy őt kiáltottam. * A 74-ik zsoltárt a «programm» dallamostól együtt kihagyja, de a dallamot talán meg lehetne mentenünk ennél a zsoltárnál? Csak példaként hozom fel, hogy rnikor a franczia kálvinisták ugyancsak szigorú kritikával hányták el a régi dallamokat: ezt néhányad magával szintén meghagyták. A genfi templomokban ma is egyik legkedveltebb dallam ez. S az örvendező szöveggel itt is ölelkezik. Sz. M.