Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-22 / 12. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 12- sz, Budapest, 1891. márczíus 22. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja, — Bélyegdíj Egyes számok ára 20 kr. külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. Renaissance és reformatió. Dr. Szlávik Mátyás. — A lelkészválasztási törvényjavaslathoz. Morvay Ferencz. — T á r c a. Női jellemképek a bibliából. Keness ey Béla. — Észrevételek énekiigyi előmunkálatainkra. Szentkiíty Károly. — Belföld. A püspöki és lelkészi hivatal egysége. Ládái. — A dunántiili egyházkerület misszióiról. Fáncsik János. — A beregi egyházmegyéből : A tóháti lelkészi kör értekezlete. Sütő Kálmán. — Lélekhalászat elnevelés utján Alcsuthon. Mészöly Győző. — Nek-i o 1 o g. Bartha Pál: Tóth Dániel. — Irodalom. — Különfélék. — Hirdetés. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker, Pipa-utca 23. szám, Renaissance és reformatió. — Felolvasta Grátz Mór kolozsvári ev. lelkész a Dávid-Ferenc-egylet 1890. nov. ió-iki estélyén. — Két hatalom az, mely az ujabb időnek forduló pontját jelzi, s világnézletét lényegesen meghatározza, s ez az egyéniség elévülhetetlen joga, s a természeti világ relativ jogosultsága. Ez a két hatalom — az én és a természeti világ gondolata — az, mely az ujabb idők jellegét alkotja, s azt az uj mozgalmat megindította, a mely a korábbi idők világnézetét gyökeresen átalakította. Mindkettő a megelőző kor fejlődésének a szüleménye, és pedig ugy negatív, mint positiv értelemben véve. A középkor jelenti az egyesnek feltétlen megadását a hierarchiai egyház iránt, illetve jelenti az egyénnek beillesztését a tulhatalmas papi korporatióba, politikai és gazdasági tekintetben pedig az egyén alávetését a hűbéri eszme feltétlen uralmának. A személyiségnek ez a megkötöttsége főleg a vallásos élet terén nyilvánult. Az egyes csak egyik eltűnő tagja az egyház testületének, minden önállóság kizárásával. Az egyház minden, az egyes egyén vele szemben semmi. Ez az állapot benső szükségességgel ellenhatást szült és pedig az egyéniség érvényesülésének maradandó jellegű ellenhatását. Nem csupán a szekták körében, a melyek különben is ellentétes állást foglaltak el a hierarchiai egyházzal szemben, hanem magának az egyháznak talaján is érvényesült az egyéni gondolkodásnak eme jogusultsága a vallásos felvilágosodás alakjában s annak kritikájában (Abelard) épúgy, mint a szubjektív érzet jogosultsága a mystikában. Reuter műve eléggé bizonyít a mi állitásunk mellett. Mert a mvstika épen a vallásos bensőségnek subjectivítása a dogmaticus módon előirt külső egyházi élet objektív formájával szemben. S épen a germán elem volt az, mely a román elemtől való különbségében természetes talaját képezte a személyes subjektivitásnak. Természetes tehát az, hogy a középkori mystika a maga fejlettebb alakjában épen germán földön talált kellő ápolásra és kiterjedésre. A kolduló szerzetek prédikáló működése pedig a népélet körébe vitte be a vallási kérdéseket, s tette azokat a polgári elemben s a városokban az egyéni érdeklődés tárgyává. Szóval a személyes szabadság szelleme fölébredt, s vívta csatáit minden téren; nagykorúnak tudta magát s nem akart többé idegen tekintélyeket, hanem csak saját szavát követni. így fejlődik ki magának a középkori életnek korporativ alakjából is az egyéniség, mint az ujabb idők szellemének meghatározó signaturája és megdönthetetlen hatalma. Az egyéniség elve mellé azonban a világ jelentősége is helyezhető a maga relativ önállóságában és önálló jogosultságában. A középkori egyházi keresztyénségnek jellemző sajátsága a világnak megtagadása, hogy erre aztán az egyház világuralmát alapítsa. Ha az egyház egy és minden, mert Isten országa, ugy a világban az egyház mellett senkinek sincs önálló jogosultsága. A teremtés világa tehát magában véve szentségtelen és jogosulatlan s létezésének némi jogosultságát csakis azáltal nyeri, ha az egyház érdeke1

'nek szolgálatába lép, illetve e jogosuságot j0

cselekedetek árán megvásárolja. Mert csak ugy nyerhet valaki jó lelkiismeretet a földi hivatással járó munkának és kötelességnek teljesítéséhez, ha az eszközül szolgál azon jó cselekedetek számára, a melyeket az egyház az egyesnek előirt. E cselekedetek által mintegy kiengesztelte az egyén azt a jog-