Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-15 / 11. szám

esetben, az egyházak a közalapi költség fedezetét esetleg csekély termény adóban is beszedhetnék a nagy többséget alkotó földmives osztálytól; mert furcsa állítás ugyan egy kissé, de tény, hogy a földmives ember sokszor nehezebben fizeti meg a pénzt, mint az ugyanannyi értékű gabonát. Mondhatja valaki: ezek mind igazak és ámenek, de azt fejtsd meg nekem jó barátom, hogy mimódon lehetne ama 65 ezer forinttal oly czélokat megvalósítani, melyeket 80 ezerrel sem tudunk ? Erre az az én egyszerű feleletem : hamarosan semmi esetrfe sem. Lassan, de biztosan haladni: ez a fő dolog. A misszió ügy 25%-ot emészt meg évenként. Számot vetve erőtlenségünkkel, nem kellene-e kevesebbet fordítani erre? Külsőleg terjeszkedünk, gyülekezeteket alakítunk, itthon pedig folyvást hálászsza híveinket az anyagi megterheltetéssel izgató proselita vadászat. Itthon legyünk erősek, a korhadt tölgy is hajt ágakat, de mit ér, ha törzsökén ott rágolódik a féreg. Ha a terjeszkedés dicsőségével a magyarság megmentésének dicsőségét is megakarjuk szerezni, zörgessünk az állam kormánynál, hiszen már ugvis olvan ígéretet bírunk, a miből az következik, hogy nemsokára megnyittatik. Az állami költségvetések nekünk is csak többet juttatnak már. Igaza lehet a volt kormány elnöknek, hogy ez ingatag alap; de azt hiszem, még inkább igázok van azoknak, akik e segélyt elfogadják, sőt a kormánytól egyenesen kérik. És ha ezen segély várakozásunknak csak némileg is megfelel, nem látom át, miért kellene közalapi adóval erősen megterhelni különben is ugyancsak verejtékező népünket. Az affiliáció is segíthet, a lelkész-tanitóságok felállítása is üdvösnek bizonyulhat; ha a szükség úgy hozza, nemcsak a misszióra, hanem a tőkésitésre is fordíthatunk kevesebbet, a tőke lassanként úgyis kinövi magát, az évi nagyobb segélylyel pedig sok szükségleten segíthetünk, sok gondot enyhíthetünk, sok könynyet szárithatunk fel. Nem tudom vannak-e mások is, akik igy gondolkoznak, de én az előadott irányelvek szerint alkotnám meg a közalapi adótörvényt, s hiszem, hogy ily módon sok bajnak, sok nehézségnek elejét lehetne venni. Mező-Berény. Illyés Endre. ISKOLAÜGY. A közoktatásügyi bizottság jelentése a vallás- és közoktatásügyi niinisternek, «a közoktatás állapotáról* szóló XIX, s «az orsz. tanitói nyugdíj- és gyámalapnak 1889. évi állapotára* vonatkozó jelentése tárgyában. A képviselőház a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek úgy a közoktatás állapotáról szóló, s az országgyűlés elé terjesztett XIX. jelentését, valamint ezzel együtt az orsz. tanitói nyugdíj- és gyámalapnak 1889-ik évi állapotáról, a képviselőházhoz benyújtott ministeri jelentést a szakminister ur indítványára a közoktatásügyi bizottsághoz tette át tárgyalás és jelentéstétel végett. A bizottság a ministeri jelentéseket külön szakok szerint külön előadóknak osztva ki, ezek előadásai nyomán, a képviselőház határozatához képest beható tárgyalás alá vette s tárgyalásának megállapodásait a következőkben tudatja tisztelettel a képviselőházzal. A közoktatás állapotáról szóló jelentés i-sö szakaszánál, mely az orsz. közoktatási tanácsról szól, a bizottság egyhangúlag helyeslését fejezte ki a minister által életbeléptetett és a kérdéses szakasznál részletesen előadott reform iránt, mely az orsz. közoktatási tanácsnak az eddiginél czélszerűbb szervezetet és huáskört adván, megszüntetni fogja azon akadályokat, melyek eddie a közoktatási tanácsnak sikeresebb működését megnehezítették. A népiskolai közoktatási ól szóló szakasz tárgyalásánál a bizottság az abban foglaltakat, mint a biztos haladás kétségtelen adatait, midőn örömmel veszi tudomásúl, egyúttal ugy a jelentésben jelzett, mint a bizottság által is érzett hiányok pótlása végett magáévá teszi a minister úr azon tervét, hogy a felekezeti iskolai néptanítók fizetése méltányosan rendeztessék s a tanitói nyugdij-törvény revisió alá vétessék. Ezen kivül a bizottság azon óhajának ad kifejezést, hogy a felső népiskolák átalakítása, a polgári iskolák reformja, s a tanfelügyelet intensivebbé tétele a körülményekhez képest előmozditratnék. Az orsz. nyugdíj- és gyám-alap állapotáról szóló jelentésre nézve a bizottság helyeslőleg vette tudomásul a minister urnák azon kijelentését, hogy a tanitói nyugdíj-ügy ujabb szabályozására vonatkozó törvényjavaslat készen van, s hogy az már legközelebb a képviselőházhoz be is nyujtatik. A középiskolai oktatást illetőleg a bizottság elismeréssel fogadta a minister urnák a bizottságban tett azon kijelentését, hogy a felekezeti, törvényhátósági és •községi középiskolai tanárok nyugdíj-ügyének rendezése sem kerülte ki figyelmét, bár a végleges megoldás, a dolog természete miatt, sok akadályba ütközik. Elismeréssel emliti fel a bizottság a minister urnák a testi nevelés iránt tett üdvös kezdeményezését, igy a már tervbe vett és a folyó évben foganatosítandó tornaversenyt, mely emelvén az ambitiót, kétségtelenül jó hatással lesz. De különösen örömmel vette tudomásul, hogy a minister ur a képviselőházban tett nyilatkozatához híven, az egységes középiskola eszméjével, illetve erre vonatkozólag már concret tervvel tüzetesen foglalkozik. A jelsöbb tanintézetekről szóló szakasz tárgyalásánál a bizottság helyeslését fejezte ki a minister urnák a ministeri jelentésben közlött rendeleteiért, valamint a budapesti kir. m. tud. egyetemen fizetendő tandíjaknak és ezen egyetemi tanárai illetményeinek a minister ur által kezdeményezett és végrehajtott rendezéseért. Hasonlókép helyesléssel fogadta tanügyi szempontból a kolozsvári Ferencz József-egyetem tanárai fizetésének államköltség ileg már elfogadott fölemelését. A szakiskolák és szaktanfolyamok tekintetében a bizottság azon óhaját fejezi ki, hogy iparos tanonczokká csak az elemi iskola 4. osztályát végzett ifjak legyenek felvehetők és hogy a tanoncz-iskolák kizárólag a közoktatási kormány hatáskörébe vonassanak. Az államsegély czélszerűbb felhasználása czéljából pedig a bizottság helyesléssel vette tudomásul a közoktatási kormány azon intézkedését, hogy az iparos tanoncz-iskolákban az évi értesítők általánosan kötelező kiadását beszüntette. Az ipar-tanműhelyek és az iskolai háziiparoktatás továbbfejlesztését, különösen a hegyvidékekre szükségesnek tartja. A budapesti állami közép-ipartanodánál, bár elismerésre méltónak látja a bizottság annak működését, tekintve ezen intézet tulajdonképeni hivatását, t. i. hogy magasabb képzettségű munkásokat műveze-tőkké képezzen, a bizottság arra kérte fel a közoktatási