Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-15 / 11. szám

nök melegágyát képező pályázat mellőztessék, s a gyülekezet — természetesen: minősített — kiszemeltjét egyszerűen meghívhassa. A meghívás dolgában hát könnyen végezhetünk. Ugyanis a gyülekezet az esperesnek bejelentvén az általa meghívni szándékozott lelkész nevét, ki ha az — a 7. §. értelmében — kellő minősítéssel bír : felhívja őt megerősitett minősitvényének beterjesztésére, s ha a szabályok szerint választható, a 2 tagu lelkész-választató küldöttséget a választás megtartása végett kiküldi ; a kik meggyőződvén arról, hogy a meghívni szándédolt egyént valóban a gyülekezetnek több mint kétharmada óhajtja: a lelkészválasztásról szóló jegyzőkönyvet szabályosan kiállítja. S ezzel az eljárás, költség és erőszakolás nélkül, be van fejezve. Minden más esetben a gyülekezet a pályázat igénybevételére utasítandó. Nézzük azonban e fejezet következő .§§-ait, mit tartalmaznak azok ? Semmi egyebet, mint a legjobban perhorrescált intézmények fenntartását. A 15. §. fenntartja teljes egészében (és pedig a papság háttérbe szorításával) (!) az eddig volt «kijelölő bizottságot)) ; sőt tovább megy, mert az e. 111. többségnek nemcsak az egyház választottjai akaratának megdöntését biztosítja, hanem — mi eddig nem volt — alkalmat ad (az érdekelt egyházban működvén) a választók kapacitálására is. De, hogy a cél itt nem az, hogy a gyülekezet, hanem hogy az «intéző körö'k» akarata jusson érvényre, azt legjobban a 17. §. teszi bizonyossá, mert az ajánlottak fölött a többség, (mely mindég az egyházmegyéé) dönt; s bizony te, szegény piripócsi egyház hiába ajánlod a te kiszemelt candidatusodat: kimarad az; s vagy elfogadod — meghívásra — a kit választani eszed-ágába se jutott, vagy ujabb költségbe vered magadat a pályázattal. S miután egyet-kettőt a pályázatból ki lehet zárni, nem áll messze annák lehetősége, hogy jelölted kiessék. Okot találni olyan könynyű! (Lásd : a ((Közpapok Lapja® szerkesztőjének esetét.) Hanem bátor vagyok kérdeni: mi akar lenni ez az egész fejezet ? Hiszen a meghívás fogalmával az itt adott eljárás módja meg nem férhet; hiszen ez teljes tökéletesen az eddig volt kijelöléses választás, súlyosítva a jogosult pályázók teljes kizárásával, a hatóság befolyásának túlsúlyával és a közvetlen kapacitálás lehetővé tételével. Hát ha egy gyülekezetnek kiszemelt egyéne nincs, miért megy oda a «meghivást» eszközlő «választási bizottság® ? Költséget okozni? pressíot gyakorolni ? kegyenczeket protegálni ? s a jogosultak kizárásával hatalmi tekintély súlyával tolni fel ? Valóban, erre a fejezetre igazán rá illik a régi mondás : «medicina pejor morbo.® Ha ellenben a gyülekezet meg akar hívni valakit, mi szükség ott az ajánlott eljárásra ? talán akaratától eltántorítani, ujabb ajánlottak kongatásával ? hát akkor az a püspök — hogy az indokolás érveit használjam — elfogadná-e Pest vagy Debreczen meghívását, ha előbb két vagy több egyént végig kongatnának mellette? Nem, és ezerszer nem ; ha a gyülekezet a meghívás jogával élni akar, nincs semmi szüksége ajánlatra, s titkos szavazatra, hanem arra, hogy az esperes, a meghívandó minősitvényét tisztában látván, küldje ki kettős küldöttségét, mely győződjék meg, hogy nem egy pár szájas korifeus, (mely esetben a pályázat feltétlenül elrendelendő) hanem a választók két harmadának komoly óhajtása igyekszik ez uton magát érvényesíteni. - ; -Általában ez az egész fejezet ellentétben áll a terfelett pedig olyan forrása lenne a visszaéléseknek, hogy elfogadása még a régi törvényhez viszonyítva is visszalépést képezne; mert hatalmas lépcső volna ez akinevezés felé, illetéktelen befolyásoknak nyitva tágas utat. A alelkészválasztási bizottság® alakítását, s a meghívásnál való közreműködését feltétlenül károsnak, s igy elvetendőnek tartjuk. Y. Pályázat és kijelölés. E fejezet czimébőí csak az első szót hagynám meg. A többit törleném; mert az nem jogos és nem szükséges, hanem csak a boszuállásnak lenne kétélű tőre. A kijelölésnek azt a módját, hogy eg^y vagy két egyén kizárassék: *) nem fogadhatom el. Miért nem többet kettőnél? és mi jogon csak egyet is ? A pályázatból kizáratás — ha ugyan az illető szabályos minősítvénynyel bír — valóságos büntetés, kemény és megalázó Ítélet, a mit mig egyfelől csak a biróság van hivatva kimondani — s az sem esperes, sem püspökre, sem jelöltei)'/*? bizottságra nem ruházható — úgy, másfelől bizonyitás előtt, puszta gyanúra senki is azzal nem büntethető. Ugy látszik, erezték ezt a tervezők is, és azért jegyzik meg csillag alatt, hogy ily eseteketa jelenleg érvényes törvény 194. §-a is megenged. Mellőzve annak vitatását, hogy a kodifikált jogtalanság ujabbnak elkövetésére elegendő okul nem szolgálhat, azt állítom, hogy a 194. §-ban foglaltakat is ki kellett volna hagyni, nem hogy határozatlan körre kiterjeszteni. A 194. §. szerint ugyanis: «nem választhatók azok, a kik már előbb a választó gyülekezettel viszályban éltek.® Kérdem mi szükség ennek kimondására. Hát ki hallotta azt, hogy «szabad® választók megválasztanák azt, a kit gyűlölnek, kit maguk köréből egyszer elüldözének ? vagy olyanokat, a kik «köztudomásulag általános ellenszenv tárgyai lettek ?» Attól nem kell félni, hogy ezek megválasztatnak; s én e korlátozást ugy tekintem, mint a mely a ((kijelölő-bizottság® s nem a választóknak adatott. Jelölő bizottság nem lévén, természetesen e korlátok is maguktól esnek el, mert szükségességük többé nem létezik. Ázonban van a 194. §• ban még egy pont u. ni. «o!y segédlelkészek, kik valamely gyülekezet lelkészének nyugalmát megháborították, s ez a tény egyházhatóságilag megállapítva lett.» Ez már csakugyan büntetendő vétség; de mint ilyen, ismét nem e törvénybe, hanem fegyelmi biróság elébe tartozik. Ha e vétség egyházhatóságilag. (jobb szeretném ((fegyelmi uton») megállapítva lett : ám mondja ki a biróság, hogy annak elkövetője 10 vagy 20 évre, vagy mindenkorra, abban az egyházban nem választható. Éz, tétessék bele minősitvényébe, ha kell, vagy egyszerűen tartassék nyilvántartásban, s adandó alkalommal foganatosíttassék; de ismétlem, a lelkészválasztás alkalma s közegei bírósági eljárásra s ténykedésre nem valók. Azonban 21. és 22. §§-ok is feleslegesek. Ugyanis a 7. §-ban a 111 inősitvényelt egy évi tartamra megállapittatván, miután attól csak lelkészi jellegének elvesztése foszthatja meg, ennek ellenkezőjét minősitvényének megerősítésével igazolván: az esperes, vagy — ha ugytetszik — a mellé adott főjegyző, vagy egy tanácsbiróval együttesen, egyszerű átvizsgálás utján megállapíthatja: kik legyenek az egyes esetekben jogosult — kelvezők által felállított szabad-választás elvével s 2 yakorlati szempontból annyira czéltalan, költséges, mindenek*) ;

E cikk a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása eló'tt készült. " Szerit.