Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

gére sem a lapnak, sem az L. T. P. S. belükkel jelzett szerzőnek. Az ismertető sehogy sincs megelégedve a magyar ref. egyházzal, melyben szerinte hitetlenség és erőszakoskodás uralkodnak. A gönczi Károli-ünnepélyről irván, azt a Budapesti Hirlap ismert anonymusának gúnyoló hangján mutatja be, ezzel végezve ismertetését: «Igen, csak kevesen vannak (t. i. a kálvinista papok között), kik nem szégyellik a Krisztus evangéliumát.» — Leszólja az «Irod. Társaság»-ot is, melyből «az unitariusok névleg kizárattak ugyan, de szellemök annál teljesebben uralkodik benne.» Az Énekeskönyv revideáló bizottság működésével sincs megelégedve. A bizottság, szerinte, a kegyelet minden kötelékét szétszakítja, a midőn 68 zsoltárt «untauglich»-nak nyilvánít és az uj Énekeskönyvből ki akar hagyni! A biblia-revizióról emlékeztében szerencsének tartja, hogy az átdolgozás az angol biblia-társaság költségén megy, különben megtennék a revizorok azt a csinyt, hogy a bibliából is «untauglich»nak nyilvánítanának és kihagynának némely könyveket! A lutheránusokra is nagyon haragszik, kik évtizedek óta űzik mitőlünk az «elkeresztelés»-t stb. Csupán azon jeles egyházi férfiak működésével van megelégedve, kik a «Szabad Egyház»-ban «a maguk rettenthetlen prófétai szavát hallatják a kálvinista hitvallás érdekében.» Ez az egyetlen a sok egyházi lapok között, melyben «der einzige Trost ím Leben und Sterben gepiiesen wird». Ennek szerkesztője, Rácz Károly és főmunkatársai Kecskeméthy Ferencz és Szalay József az igazi igehirdetők és theologusok, «kik az üdv ismeretére eljutottak, s kik az evangéliumot tisztán és világosan prédikálják.)) A «felette gazdag egyházi beszéd irodalomban sok, sok esztendő óta Kecskeméthy predikációs könyve az egyedüli, mely az Isten igéjét prédikálja.)) A kritikus (?) levelező szerint «e férfiak képezik központját egy nagyobb seregnek, mely az egész országban elszórva huzamosb idő óta azon törekszik, hogy hatályosabb tevékenység kifejtésére egyesüljön. Talán sikerülni is fog a legközelebbi évben a ref. egyház barátjainak egyesületét (a Helvét hitvallású Egyletet? Szerk.) létrehozni, hogy a «Prot. írod. Társ » által egyházunkon ejtett csorba kiköszörülhessék s az egyház confessionalis tudata erősíttessék.)) — A mint e kivonatból és idézetekből látható, mindkét közlemén) nagy tbeol. elfogultság és kicsinyes öndicsekvés szüleménye s egyszetre fölkelti bennünk azon sejtelmet, hogy e cikkek értelmi szerzőjét a feldicsért kegyes, tudós és igazhivő pásztorok közelében kell keresnünk, a kik közül különben Szalay József ur annak idején határozottan az unitáriusoknak az «Irod. Társaságba)), való beléphetése mellett nyilatkozott és szavazott. Szép és becsülendő az erős (?) meggyőződés, a határozott igaz (?) hitűség, kivált ha nemcsak szóban és Írásban nyilvánul ; de az igazság-szeretet és az igaz mondóság is csak ér valamit, mely irói erények iskolájában az osztrák laptárs levelezője, ugy látszik, még csak az abc-nél baktat. Pedig ha valaki ír, annak feltétlen szigorral meg kell tartania Deák Ferencz sajtó-törvényét : «Csak igazat szabad irni.» ** Egyházi és egyházirodalmi viszonyainkat a külföldön mostanság gyakran szellőztetik külföldi barátjaink. Ideje is már, mert sok ideig valánk terra incognita külföldi testvéreink előtt. De nem sok köszönet van benne. Legtöbbször oly torzképeket csinálnak, hogy bennök magunk is alig ismerünk magunkra. Sietünk megjegyezni, hogy észrevételünk nem vonatkozik sem Szlavik, sem Balogh F. barátunk, sem dr. Duka T. külföldi cikkeire ; ők nagyon tiszteletre méltó munkát végeznek, melyért csak elismerés illeti meg őket. De a mit bizonyos ((külföldieskedők» bizonyos ((félbeszakadt nagyságok)) a magyar protestantismussal művelnek, az ellen az igazság és szeretett egyházunk becsülete érdekében kötelesek vagyunk szót emelni. A aPresbyt. and Reformed Review» c. amerikai tekintélyes folyóiratban (itt jelent meg Balogh F. barátunknak Bod P. művét , ismertető mai számunkban közölt cikke is) Böhl E. bécsi theol. professornak, ennek a hitbuzgó kálvinista tudósnak névaláírásával egy terjedelmesebb cikk foglalkozik magyar prot. egyházainkkal, külön a kálvinistá-1 val, a lutheránussal és az unitáriussal. Minthogy Böhl ur nyelvünket nem érti, s viszonyainkat csak kölcsönzött szemüvegen át nézheti közleményeért kénytelenek vagyunk az ő magyar barátjait felelősségre vonni és újból kifejezni azon vélelmünket, hogy magyar birátjai őt is épugy felültették, mint a sziléziai ref. lapok jóhiszemű cikkezőjét. Mert Böhl jóhiszeműségéhez nem férhet semmi kétség. O barátja a magyar kálvinistáknak, (igaz, hogy inkább az orthodoxoknak), többször .segítette őket irodalmi és belmissziói törekvésükben A szerencsétlen czikk tehát csak hamis informatio szüleménye lehet. — íme néhány részlet belőle, melyből az egészre hímet lehet varrni: Bevezetésképen ismertetve van «A reformátio elterjedése Magyarországon)),az egyes confessiók története, a József-féle türelmi rendelet s ez után tér át jelenlegi egyházi viszonyaink ismertetésére. Legelőször röviden a prot. irodalmi társaság megalakulását emiiti föl. Minő mozgalom indult meg az unitáriusok ellen, mint álltak ennek élére Révész Bálint és Balogh Ferencz! Azután azt mondja: A «Heidelbergi kátét» Erdős József újra magyarra fordította, a melyet az egyház rövid idő múlva el fog fogadni — «\vich the Cburch wi 11 shortly accept.» (Minő alapos értesülés! Szerk.) — «Ot református theol. seminarium van, de egyben sem tanítanak református hittant. Pesten a vulgáris rationalismus uralg. (Ugyan ki képviseli? Szerk.). Debreczenben a Schleiermacher «Christliche Glaubeo-ja kivonatolva és Rothe Richárd idéztetik Böhllel együtt. (Mi másként tudjuk. Szerk.) Sárospatakon nem tudnak szabadulni a jól ismert német rationalistától, Brettschneidertől, habár rég elévült. (((Nesze neked Nagy Gusztáv ! Szerk.) Nagy-Enveden Pfleiderer Ottó «Grundriss der christlichen Glaubens- und ! Sittenlehre» alapján bölcselkednek. (Erről se tudnak Nagy-Enyeden. Szerk.) Csupán Papán vett bátorságot magának egy régi, egészen befolyásolhatatlan tanár tanitni (rövidletben) a Calvin Institutióját. Csodálni lehet-e tehát, ha a mint megjegyeztük, az unitárismus hódit.» (Különös, hogy épen a pápai superintendentiájában hódit leginkább! Szerk.) Ezután a Ballagi M. és Filó feltámadási vitáját Szilágyi F. és Révész I. Kálvin vitáját szellőzteti. Itt aztán el van mondva, hogy a Bécsben tanult magyar theologusok lassanként hogy alakultak körré s Rácz Károly egyházi lapja az orgánumok. E megtért keresztyének ((különféle műveket, fordításokat, egyházi beszédeket adtak ki. Legtöbbet ér («The ablestw) köztük Lic. Theol. Venetianer, a ki kitűnő, leg van minősítve a theologiai tanárságra; Erdős József, debreczeni tanár, a ki jelenleg a Rómaiakhoz irt levél exegesisén dolgozik. De egy fecske még nem csinál nyarat. Nagyon örülnénk, ha ezen baráti kör terve ((Reformirter Vereinw-t alkotni számos követőket nyerne.» Ide van beiktatva Lang Henrik Dogmatikájának a Debreczeni egyházi lapban közölt bírálata, több mint egy levélen. Egy lapnál nem sokkal több van az ágostai egyházról írva; tehát annyi sincs, a mennyi I a Lang dogmatikájának kritikája. A czikk végül «Áz