Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-15 / 7. szám
hagyassák ki abból az, a mi a mai viszonyok szerint már túlhaladva van és vétessenek fel abba bizonyos, eddig az egyes conventi gyűlések által elrendelt, de most már helyesebben a törvényben helyet foglalandó, oly főleg elvi jelentőségű intézkedések, a melyek a közalapadó pontos kivetését, befolyását, kezelését és folyó jövedelmeinek lehetőleg maradandó értékű segélyezésre való felhasználását vannak hivatva előmozdítani. Hosszasabb eszmecsere tárgyát képezte az albizottság kebelében, hogy a közalap jövedelmeinek lehető fokozása szempontjából a törvénybe ma megállapított adójárulék ne emeltessék-e ? Azonban végül is abban állapodott meg a bizottság, hogy a mai viszonyok között, tekintettel azon többi terhekre, melyek csak egyházi czélok előmozdítása szempontjából-is, az egyes egyháztagok vállaira nehezednek: nem volna czélszerü a közalapra való adózás kulcsát feljebb emelni. A bizottság egyébiránt azon reményének ad kifejezést, hogy az egyháztagok osztályzatának helyesbítése, a beszedésnek, a kezelésnek, mind rendszeresebbé fejlődése utján a bevételekben mindenesetre fog így is némi emelkedés mutatkozni. Hasonlóan lelvettetett az a kérdés is, hogy tekintettel a conventnek 1886. jk. 72. sz. a hozott határozatára, a melylyel a tiszántúli és dunamelléki egyházkerület több tanító-egyesületének kezdeményezése folytán az illető egyházkerületek által tett azon indítvány, hogy a tanítók is segélyeztessenek, esetleg a tanítói díjlevelek is feljavittathassanak a közalapból, jegyeztessék elő zsinati tárgyul, elfogadtatott: nem volna-e helyes részünkről most már a közalap feladatai felsorolásánál a tanítók segélyezését is a törvény szövegébe felvenni? A bizottság azonban tekintettel arra, hogy a közalapnak ez időszerinti jövedelmeiből a törvényben eddig felsorolt czélok is csak igen korlátolt mérvben mozdíthatók elő, részéről nem változtatott a törvény jelenlegi szövegén. De kötelességének tartja a maga részéről is a zsinat figyelmét e kérdésre felhívni, mert tény az, hogy a felekezeti tanítók is az egyházi szolgálatában állannak, azok hivatalos munkálkodásánakis jó lésze gyülekezeteink valláserkölcsi életének fejlesztésére van irányozva és a magyar protestáns egyház egész történeti fejlődése és élete mutatja, hogy nála az egyház és iskola elválaszthatlan kapcsolatban állott; a tanítók anyagi helyzete pedig általán véve még mostohább, mint a lelkészeké. Habár az államkormány kiváló gondot fordít is a tanítók anyagi helyzetének javítására, a tanítói fizetések minimumának megfelelőbb összegben való megállapítására, de mindennek daczára ma még számos felekezeti tanító anyagi helyzete nagyon nyomasztó és a bizottság nézete szerint méltányos volna, hogy ezen egyházi közalapból, ha ennek jövedelmei, mint reménylhető, egyszer jelentékenyebb mértékben emelkedni fognak, a csekély díjazású tanítók is segélyeztethessenek. Á bizottság által az egyes szakaszokra vonatkozólag javaslatba hozott módosítások a következők : Az 1. §-on némi irályi módosítás tételeit, abból a második kikezdés, mint az első ponttal szemben semmi ujat nem tartalmazó, kihagyatott. A 2. §. aj pontja kibővittetett, mert az egyáltalában nem feladata a közalapnak, hogy minden önerején fennállani nem képes egyházat támogasson. Az egyetemes convent egyenesen ki is mondotta, hogy az anyagilag gyenge egyházak esetleg affiliáltassanak, vagy lelkész-tanítóságokká alakíttassanak át. Csakis oly gyenge egyházak gyámolitandók feltétlenül a közalapból, melyeknek önálló fentartása egyház, felekezeti, vagy nemzetiségi szempontból mulhatlanul szükséges. EzC szükségesnek tartjuk a törvényben világosan kimondani. A 2. í/y pontja irályi tekintetben változott. A 2. §. után szükségesnek látszott egy uj szakasznak felvétele, a melyben intézkedés tétetett arról, hogy a fentnevezett czélok előmozdítására a folyó jövedelem mily arányokban fordittassék. E szerint a közalapnak összes évi folyó bevételeiből levonatván a közigazgatási költségek a fenmaradó tiszta jövedelemből 25°/0 a tőke gyarapítására, 25°/0 missziói czélokra fordittatik, miként ezt részben a törvény, részben egyetemes conventi határozat megállapította, 50% pedig az aj b) c) pontok alatt említett czélokra fordítandó. És pedig részint akképpen, amint azt a convent az előbbi években teljesítette, hogy tudniillik esetről-esesre meghatározott összegekben segélyezte az illető egyházakat, lelkészeket pillanatnyi szükségeik enyhítésére, részint, a mint ezt már az előző évben a convent is tette, a zsinati törvényben foglalt felsegélés szó valódi értelmének megfelelőleg hosszabb idő tartamra biztosított járulék alakjában adott és annálfogva tőkeképzésre s így maradandó eredményre vezető segélyekre. A jelenlegi törvényjavaslat ezen §-a a conventnek utóbbi években követett eljárásától annyiban különböző intézkedést tartalmaz, hogy azon fentnevezett 50%-ból nem rendel előzetesen 1 oe /o-o c a lelkészi és a lelkészek özvegyi és árvái számára alakítandó nyugdíjintézet alapjára tőkésítés végett kiszakittatni. Megjegyezzük, hogy bizottságunk egyik tagja — Mocsáry Lajos ur — kijelentette, hogy ő azon javaslathoz, miszerint törvényben mondassék ki, hogy a fenmaradó jövedelemből 25°/0 missziói czélokra fordítandó, nem járul. Ezen nyugdíjintézet létrejöveteléig ugyanis, az alább előadandó indokok folytán, még évek és évek fognak elmúlni. Nincs tehát indokolva, hogy addig mig ezen intézet felállíttatnék, a közalapnak a többi szükséglet fedezésére különben is elégtelen jövedelme io°/0 -nak ezen csak a távolabb jövőben létesülendő intézmény érdekében való tőkésítése által csökkentessék és ez öszszeg a szegény egyházak és lelkészek segélyezésétői elvonassék. Nem látja a bizottság a törvény azon intézkedését sem indokolhatónak, hogy amennyiben az illető évben kiosztható összegből valami fenmarad, ez a maradék tőkésittessék, éppen azért hozza javaslatba azon intézkedést, hogy az így netalán fenmaradott összeg, mely már tényleg kiosztásra volt szánva, a következő évnek kiosztásra rendelt összegéhez csatoltassék. A 4. §-ban kifejezést kelle annak adni, hogy a mely egyházközségek a kívánt czél elérésére kellő erőfeszirést nem fejtettek ki, avagy közalapi tartozással hátralékban vannak, nem segélyezhetek. Ily irányban módosíttatott a szakasz. Az 5. §-ban határozottan kifejezést kellett annak adni, hogy az illető egyháztag közalapi tartozásának, mely egyházközségben tartozik megfelelni, miután a törvény értelmében egy és ugyanazon egyháztag esetleg több egyházközégben is íizet egyházi adót. A 221. §. helyébe, mely az ügynek, a törvény meghozatalokor való állásában, csakis átmenetileg intézkedhetett, az egyetemes conventnek az osztályok felállításáról, a fizetés alól való felmenthetés feltételeiről és az évi járulék fizetése megválthatásáról szóló czélszerü, és a zsinati törvény szellemével teljesen összevágó intézkedése tétetett, oly fontos intézkedések lévén ezek, a melyeknek helye a törvényben van. (7. és 8. §,) A 222. most 9. §-nak jórésze kihagyatott, miután
