Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-15 / 7. szám

annak a törvénybe továbbra is fenntartandó általános rendelkezése a törvényjavaslat megfelelő helyein kifejezést nver, a többi része pedig az egyetemes convent altal kiadott szabályzat keretébe való s ott benn is fogaltitik. A 10. §-ba felvétetett, hogy azok, kik magukat megváltották, erről elismervényt kapjanak, valamint a magát megváltott utódjára vonatkozó intézkedés szabatosabban fogalmaztatott. A 224. §. aj pontja a most 10. §-ból kihagyatott, mert mint ez az egyetemes convent jegyzőkönyveiből kitűnik, az 1882. előtti időből az országos domestica czimén a közalap tőkéjének gyarapítására semmi be nem folyt, ugy hogy az 1885. évi convent 20. sz. határozata folytán ezen czim a bevételek rovatából töröltetett is. A g) pont szintén kihagyatott, miután mint már fentebb indokoltatott, az évi segélyezésre rendelt összeg maradékát helyesebb, természetének megfelelőleg, a következő évi segélyezési összeghez csatolni. A 225. §. kihagyatott, mert a Baldácsy alapból befolyó jövedelmek egyenlő arányban a 11 protestáns egyházkerület közt osztatnak meg, s egyenesen az egyházkerületeknek szolgáltatnak ki. A 12. §/ részben módosittatott. A bizottság ugyanis osztja azon nézetet, hogy egyházunknak nagyon is érdekében áll, hogy . lelkészi nyugdíjintézet állittassék fel, a melynek segitségével elaggott s a lelkészi teendők végzésére képtelenné vált lelkészek tisztességes nyugdíjazásáról gondoskodni lehessen, helyeikbe pedig munkabíró, a valláserkölcsi élet fejlesztésére s a gyülekezetek lelki gondozására alkalmas egvének állittathas-O C -sanak elő ; de ez, ha a törvény ezen szakasza változatlan marad, elérhető alig lesz, miután a conventnek ez irányban kifejtett minden munkássága, az egyházmegyék és egyházkerületek ellenkezésén mindeddig meghiusult, •szükséges tehát a törvényben ugy intézkedni, hogy a legközelebbi zsinatra, még az esetre is nyujtassék be a convent által a lelkészi egyetemes nyugdíjintézet életbeléptetésére vonatkozó tervezet, ha ahhoz az egyházkerületek előzetes hozzájárulása kieszközölhető nem volna. A 13. §. módosítandó volt a zsinat által kimondott elveknek értelmében, az egyetemes convent által, erre vonatkozólag hozott határozatának törvénybe iktatása végett. A 228. §. kihagyatott, az abban foglak rendelkezés felesleges lévén, miután az egyetemes conventnek évenkint megjelenő és az egyházkerületeknek rendesen megküldött jegyzőkönyvei mind azt tartalmazzak, a mit az ezen szakaszban emiitett emlékiratnak tartalmaznia kellene és igy ennek kiadása csak felesleges költséget okozna. A 229. §. intézkedése lényegében az uj szövegegezésben (14. §.) is fennrartatik, csak a változott viszonyok szerint módosul. A bizottság, könnyebb át; tekinthetés szempontjából, a törvénynek a magyar országos reformált egyházi közalapról szóló 7-ik részét a módosítások szerint uj szövegezésében Összeállította s azt csatolja. NECROLOG. Gönczy Dániel. 1803—1891. A máramaros-ugocsai lelkészi testületnek egyik legidősebb tagja volt técsői Gönczy Dániel, kit a mult hó 17-én helyeztünk nyugalomra, a forgolányi temetőben. Még bölcsőjében volt e század, mikor ő született s megérte annak utolsó évtizedét. Egy nap hiányzott nyolczvannyolczadik életévéből. Doboka megyében, Kendi-Lónán, lelkészi családból származott. Tanulmányait Kolozsváron kezdte, a máramaros-szigeti lyceumban folytatta és Debreczenben fejezte be. Az 1832. évben lett lelkész Urmezőn, mely egyházközség abban az időben sem volt népes, de ma már alig lakik benne 40 ref. lélek. Itteni kétévi működése után Nevetlenfaluba költözött, honnan még ugva'nazon esztendőben Forgolány hívta meg lelkészeül. 1845-ben Bábonyba ment, de 10 év múlva ismét visszaköltözött Forgolányba s ott végezte be áldásos életét. Híveinek tanácsadója, jóakarója, minden szépben és jóban példányképe vala. Az egyház javát elébbre tette saját javánál, annak szellemi és anyagi felvirágzásán szívvel lélekkel munkálkodott. A községet többször pusztitotta tűzvész, mikor az egyházi épületek is sokat szenvedtek, sőt volt eset rá, hogy a papilak és iskola földig égett; a templomot, melyre az ő Ielkészkedésének első éveiben építettek tornyot, a villám összerongálta. A csapások között ő lelkesítő kitartó munkára, Isten iránt bizalomra, próbára tett hallgatóit. Az egyházmegyei éleiben is tevékeny munkásságot fejtett ki. A közbizalom korán tanácsbiróvá j választotta. 1848-ban gyámpénztárnok lett s e hivatalt 20 éven át hűségesen folytatta; az egyházak és iskolák látogatásának, vizsgálásának sokszor kellemetlen munkáját, mint esperesi helyettes 40 éven keresztül szorgalmasan teljesité. Mint a mivel ma már igen kevés ember dicsekedhetik, megemlítendő, hogy Gönczy Dániel két vármegyének volt tablabiraja: Maramarosnak és. Ugocsának ; amott 1832-ben, itt 3 évvel később választatván annak. Ugocsamegye törvényhatóságának a közelebbi időben 18 éven át volt tagja. Az egyházi és polgári élet terén szerzett érdemeinek elismeréseit], lelkészkedésének ötvenéves jubileuma alkalmával, 1883-ban ő felségétől a Ferencz-József rend arany keresztjét nyerte. A társasági összejöveteleknek örök ifjú kedélyével, pezsgő humorával, igen kedvelt tagja vala. Reményeiben sokszor csalódott, számitásai roszul ütöttek ki, mindamellett lelki elevenségét, vidámságát soha sem veszitette el. Családi körében boldog volt. Nejét, kit mindenki példányszerű feleségnek és anyának tartott, 53 évi együttélés után, ezelőtt 4 évvel veszité el. A hosszú munkában, a nagyszámú évek terhei alatt elfáradva, a lelkészi teendők végzésétől 1887-ben visszalépett, de tanácsbiróí állásában mindvégig megtartá az egyházmegye, melynél még legutóbbi közgyűlésén is teljesité, mint helyettes elnök, az elnöki teendőket. Három havi. szenvedés után vett búcsút az élettől s számos utódaitól, kik között 11 gyermek, 69 unoka és 8 dédunoka van.