Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-15 / 7. szám

KONYYISMERTETES. Lehet-e atya, férj, jegyes, fivér, a ki e véletlenség tengerére nyugodtan tudná bocsátani kedvese sajkáját ? 1 Hogy pedig a fülbegyónás minden képzeletet felül haladó erkölcstelenségéről, az utolsó kétség is eloszoljék, olvassák el önök azokat a kérdéseket, melyek a XlI-ik fejezetben vannak felvéve azokból a könyvekből, melyeket kegyes püspökök irtak a gvóntatók számára, hogy oktassák őket a bűnbánók kikérdezésének mesterségében. «Nem hiszem, hogy volna a világon valami piszkosabb és gyalázatosabb ezen könyv részleteinél.)) Hogy (

minő felháborítok, s minden szemérmet levetkezők azok a kérdések, bizonyítja az, hogy az előző fejezetnek szörnyűségei után sem lehet azokat magyar nyelven kinyomatni ; egv részről a közerkölcsiség szempontjából, más részről azért, nehogy a köznép azok olvasására, a francia forradalom saját maga által vett elégtételére és bosszújára ragadtassék. Törvénvhozók, férjek, jegyesek, atyák, vegyétek j ezeket fontolóra! Szomorú dolog, hogy ilyenről kell írni a XlX-ik században; de kötelesség az efféle dolgokat feltárni s végre valahára ledönteni a tudatlanság bálványait, s eloszlatni a sötétséget; kötelességünk volt katholikus testvéreinket figyelmeztetni az őket folyton fenyegető és reajok borult veszedelemre; épenugy, minthogy lármát csapnánk és oltani sietnénk, ha valakinek a házát látnók kigyuladni. Más részről szót emeltünk e haza iránti szeretet köteleségéből, tudván, hogy «minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görnyed.» Mivel hát ez a háza nem a gyóntatóké, hanem közős mindnyájunké, veszély idején a porSZéfiTefrnek is meg kell mozdulniok. O-Moravicza. Hetesy Viktor. Előmunkálatok a magyarországi református egyház megújítandó Énekes-könyvéhez. II. füzet 41 zsoltár és 10 dicséret bírálat végett kibocsátva egy szerzőtől. Kiadta Fejes István, az egy. énekügyi bizottság elnöke. III'. A LXXII. zsoltár ilyen szép felfogásban bátran nevezhető király-hymnusznak. Az ő boldogságaért, jóvoltáért könyörög. S mondhatom, nem minden napi, közönséges költői erejű s feldolgozású ; sőt egyike e füzet legértékesebb darabjainak. A dallam is jól van megválasztva, mert méltóságteljes, jeílemzetes. Jöhet javítás nélkül! Értékre nézve hasonló egymáshoz a LXXIII. és LXXVII. zsoltár egy és ugyanazon dallamra irva. Az elsőt a bizottság jónak látta elhagyni, s én sem kívánnám felvételét, mert az Istennek mintegy kérdőre vonása cselekedeteiért, kissé túlságos. Legszebb a végső versszak fölemelő, megnyugtató gondolata. Ugy látszik azonban, szerző szerelmes egy szerencsétlen öszszevonásba, mert itt is díszeleg: A földi jót mind elvesztsem ! Efféle hibától ment az utóbbi; de még ilyen formában sem tökéletes, mert a dallamos rimelésre nem fordít szerző elég gondot. Eszmemenete különben helyes, bibliai zamattal bővölködő s kevés javítással jöhet. Kitűnőnek kell tartanom a LXXIX. zsoltár átdolgozását, melyről lehetetlen a legnagyobb elismeréssel nem szólani. Ez magasan kiemelkedik társai közül. Átolvasás után azonnal foglyul ejti a szívet, nyugalmat varázsol a búbánatos lélekre. Hangulatieljes nemzeti ének. Kidolgozása is tiszta, világos, ódon zamattal, bibliai színezettel gazdagon fűszerezve. A LXXXIV. és LXXXV1. zsoltár mészsze elmarad készség és szépség tekintetében az előbbenitől. Megszokott, közönséges atdolgozású ; semmi különösebb értéké nincs. Az ember múlandóságát szépen példázó ének a XC. zsoltár, mely a zsoltár költészetnek legszebb gyönge. Ez sem rosz atdolgozású, mind annak daczára, hogy egész sorokat vesz át a régiből. Kifogástalannak mondani azonban nem lehet, mert a külső forma még színtelen darabos, zeneileg nem alkalmazható. Azt azonban bátran ki lehet mondat, hogy az általam eddig ismertek között ez,a legerőteljesebb átdolgozása a jelzett zsoltárnak ! Hasonlítanak egymáshoz jóság, illetve gyengeség tekintetében az alább következő XCI. XCII. CXV. zsoltárok. Egyik sem szerencsés átdolgozású, mert ugy a felfogás, mint a külső alak kifogás alá esik. Csak épen hogy a végső sorok rímelnek. Szép a XCVI. zsoltár átdolgozása. Hiterős biztatás Isten imádására. Jöhet javítás nélkül. A XCVIII. XCIX. C. CXXII. zsoltár jóval gyengébb az előbbeninél. Igaz, hogy a tartalom is vékony az eredetiben, de itt még a választott méretekre való átdolgozás jobban megvékonyitja, majdnem eszmeszegénynyé teszi e 4 zsoltárt. Mindöszsze a 98. 3-ik verszaka szép költői, a többi ének — e vers kivételével — jól-rosszul öszsze illesztett rimelése a vékony tartalomnak. Világosabb, értékesebb ezeknél a CXXX. zsoltár átirata. Szép különösen külső kidolgozása, megfelelő jellemző dallamával. De már a CXXXVIII.. zsoltár átdolgozásnak nem is vehető, mert ilyen sort meghagyni a mai theol. felfogás szerint, hogy ((Dicsérlek Istenek felett» nem lehet, mivel ez állításból azt lehet egészen jogosan következtetni, hogy több Istenünk van, de a sok között ő a legfőbb, az Istenek felett való, kihez most imádkozunk. Kerek egész, csinos kis zsoltár ilyen feldolgozásban a CL., mely dicséretét zengi az Úrnak. Tiszta felfogás, világos költői forma együtt ölelkezve vannak ez énekben. Jöhet egy szó javítással ! A 41 zsoltár után következnek a dicséretek olyan szellemben és irányban feldolgozva, mint vannak a zsoltárok, melyeket fentebb általánosságban jellemeztem. Igaz, hogy a dicséretek közül nincs anynyi kivető, használhatlan, felesleg, mint a zsoltárokban; de mégis több szabadsággal és Ízléssel kell azokhoz is nyúlni, mert mivehebb, fejlettebb nyelven az ének is szebben zendül. Az azonban áll, hogy szerző több szerencsével munkálkodott a zsoltároknál, mint itt, mert a 10 dicséret közt alig lehet találni kettőt-hármat, mely fölvehető uj énekes könyvünkbe. De sietek megjegyezni, hogy ez eredmény sem az átíró érdeme, mert gyönyörű, megható énekek voltak azok eddig is a régi formában; a szerző érdeme csak annyi, hogy szépségeit el nem .rontotta. De már ahol gyökeres, átdolgozást kellett volna eszközölni : ott az eredmény nem valami fényes. A dicséretek sorát az újévi: «Ez esztendőt meg-? áldjad !» kezdetű ének nyitja meg. Pár sor javítás van az egész énekben. így szebb, hangulatteljesebb, de ez a szokatlan határozó: «Nagy bízvást,)) okvetlen fölcserélendő értelmesebb, világosabb szóval. Ertem, mit akar kifejezni, de nem oda illő ! A 37. dicséret eddig is szép volt, igy is szép ugy