Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-15 / 7. szám

dallamára, mint szövegére nézve. Egy két sor, szó javítás van ez énekben, de nincs is többre szükség. Ez azonban szerencsés egy szó kivételével. Mert nézetem szerint a «hamis tudása mit szerző alkalmaz csattanósabb rim kedveért, sosem fejezi ki azt, mit az ének eredeti költője mond e szavakban: «Orizz hamis tudománytól !» A gyökeresebb átdolgozásban szerző nem szerencsés. Mert olvassa át bárki is a 70. és 74. dicséretek átírásait: bizonyára lelkét nem tölti be vallásossággal, hittel, szeretettel az örök Alkotó iránt. A költészeti szabályok meg egészen mellőzve vannak. Itt csak a sorvégek rímelnek ugy ahogy. Tán még erőteljesebb az eredeti ! A 137. dicséret szép. Ezen már inkább meglátszik a külső gond és csín. A gazdag tartalom ugyan adva van az mi imában; de ilyen szép dallamú és tartalmú ének megérdernli, hogy még szebben átdolgoztassék ! A 153. 162. 163. dicséret átírása se jó, se rosz, olyan közepes. A tartalom pedig igen szép ; de a forma nehézkes s ugy látszik, az alak nehézségeit szerző leküzdeni nem is akarta, csak irta a mint a sorok jöttek egymásután. Pedig ez még nem költészet ! Azt azonban nem hallgathatom el, hogy a 162. bűnbánati énekben alkalmazott refrainje igen szép, találó s az ének versszakait öszszetartja. De még ebben is sokat kell javítani. Jobb ezeknél a 173. dicséret, mely ismerős bűnbánati ének saját dallamára. Lelki harczát, vétkeit mutatja fel a bűnös, irgalomért esedezik n kegyes Jézushoz, ki méltatlan voltát nem nézve megbocsát véghetetlen kegyelméből. A hangulatteljes, szép ének gyönyörűen végződik s nem csak tartalma gazdag, de formája is költői erőben és színpompában ragyog! Ezt is felülmúlja az erdélyi énekeskönyvből átdolgozott 34 dicséret. Rendületlen, hit, mély vallásosság, Isteni hatalom és erő e dicséretben meghatóan nyilatkozik. Nem tudom az eredetinek gyökeres átdolgozása-e ez ének, vagy csak egyes szavaknak, soroknak megújítása ; de bizonyára véleményem szerint mindenki tetszését meg fogja nyerni; mert ilyen énekekkel szeretném én megnyitandó énekeskönyvünket gazdagítani, ellátni, a melyek aztán hatás nélkül nem lennének gyülekezeteink lelki épülésére. Ezzel végére jutottam a füzetnek. Minden hibái mellett is nekem gazdag kárpótlást nyújtott a fáradságért. Megértettem belőle azt, hogy szerző költői erővel, hogy lelkesedéssel fogott a szent munkához, s bár nem sok darabjában érte el az ohajtott sikert; de hiába egészen nem munkálkodott. Azt azonban nem hallgathatom el, hogy igen nagy kár az, hogy szerző a zsoltárok és dicséretek formáját semmibe sem veszi, költészeti szabályokra nem figyel, pedig akkor írna ő kifogástalan éneket, ha nem ragaszkodnék annyira a régi és elavult elvekhez. így csak egynémelvik énekére lehet dicséretet mondani. Pedig nem szabad volna elfeledni egyetlen vallásos költőnek sem ez arany igazságot, hogy : «Ép testben lakik ép lélek !» F.-Barczika. Szuhay Benedek, ref. lelkész. A Protestáns Szemle ez évi l-ső füzete. E Lap mult évi 47-ik számában közzé tett ismertetésemben hévvel kértem papságunkat, hogy indítson actiót a Szemle és általában az írod. Társaság érdekében. Kérésem, ugy látszik, nem hangzott el hatástalanul. A dunántúli ref. püspök ur meleghangú körlevélben hívta fel kerülete espereseit és lelkészeit a Társaság pártolására s reméljük, nem eredménytelenül. Többi püspökeink is követhetnék a lelkes Pap Gábor ur példáját. Az írod. Társaságot fejleszteni, tagjait minél előbb megkétszerezni, egyik aktnalis egyház társadalmi feladatunk, hogy kitűzött magas feladatának e föllendült egyesületünk megfelelhessen. Legközelebb pedig tagjai számának megszaporitásával arra kell képesítenünk, hogy a népies vallás-erkölcsi iratok kiadását megkezdhesse. E fejlesztést azonban nagy kár volna a Görömbei áitaj javasolt irányba terelni, mert a népies iratokat a Szemle rovására felkarolni, annyi volna, mint a Társaságot egyik kipróbált irányú működésében megbénítani. A «Szemle» csak haladjon a maga jó utján, mi a Társaság tagjai ped ig gyűjtsünk ujabb tagokat, hogy nepies iratok kiadására is jusson pénze és ereje társaságunknak; és külöeösen szaporítsuk a „Károli-alap"-ot, mely az írod. Társ. kezelése alatt vallásos iratok kiadására van hivatva ! A Szemle jelen füzete már rendes 8 ívnyi terjedelmében jelent meg, miután az első évfolyamnak hiánya a tavalyi vaskos füzetek megjelenésével immár gazdagon van pótolva. Tartalmát nagyobbára magyar egyháztörténeti értekezések és tanulmányok képezik, melyek sorozatát dr. Kiss Aron ((Bornemisza Péter életew c. dolgozata nyitja meg. Üdvözöljük a jónevű írót a Szemle munkásai között! Bornemisza küzdelmeiről, szenvedéseiről és irodalmi munkásságáról kritikai megjegyzések kapcsán hű képet nyújt az iró. Bornemisza polemikus nyelvezete közös vonása e kor összes prot. és kath. Íróinak, ugy hogy e tekintetben a sokat dicsőitett Pázmány Péter, Bellarmiu «Disputationes» c. hires polemikájának magyar másolója sem tesz kivételt. A Sámbárok eme kora ma a túlsó táborban talált viszhangra. A 2-ik tanulmány Nóvák Lajos baktai ref. lelkésztől való és «Károlyi Radics Gáspárról)) szól. A tanulmány, a Károli-ünnepélyek alkalmával pályadijat is nyert, s legnagyobb mértékben megérdemli, hogy a Szemle dolgozatai között helyet foglaljon. A rendelkezésére álló adatokat történeti hűséggel, meleg prot. vallásos érzéssel és elismerésre méltó kritikával dolgozta fel. Balogh Ferenc debreczeni hittanár a nála mint irónál, tanárnál és embernél egyaránt megszokott melegséggel és közvetlenséggel ismerteti «Egyházi tanulmányaim francia földön» c. alatt Coligni szobrát, a Csillag-templomot, Bersier párisi ref. lelkészt, kiben a francia mai hugenottismus szoborszerű alakját látja s végül az ugyancsak Bersier által erős reformátori lélekkel megkezdett és teljességre hozott liturgiái mozgalmakat, a melyek erősen emlékeztetnek az ó-lutheri liturgiára. Sok tanúságot meríthetünk a párisi protestantisinns legközelebbi múltját feltüntető e derék tanulmányból, mely méltó társa annak, a melyben munkás történészünk a francia prot. történeti társulat lélekemelő működését ismertette. Csak egy megjegyzéssel tartozunk. «Mint az árnyék a testet, ugy kiséri mindenütt a kálvinizmust az unitárius szélsőség.)) Elfogadom ez unitárellenes hasonlatot, de ez a szerző ellen s a hazai unitarismus életrevalósága mellett szól. Az unitárius Channingnek «missziónáriusa» ugyan nem vagyok, de sokat tanultam tőle, s mély vallásosságán épültem. Kár az unitáriusokra azért is haragudni, mert életrevalók. A 4—ik tanulmány Zoványi Jenő szakértekezése «A reformatió Magyarországon, a mohácsi vészig)) címmel. Mint más dolgozataiban, ugy itt is sok történeti érzék, éles kritikai tehetség s az ide vágó irodalom széles körű ismerete jellemzi e fiatal tehetséges írót, ki sok szerencsével forgolódik ez elhanyagolt mezőn. Várva várjuk a cikk folytatását.