Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-15 / 7. szám

Harmincnegyedik évfolyam.

7, sz.

Budapest, 1891. február 15. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TARTAT.OM : Vezércikk. A vallásos népirodalom kérdéséhez. Weber Samu. — Magna petis Phaeton. A felső-tiszai superintendentia kérdéséhez. Nyírvidéki. — Iskolaügy. A tiszántúli gimnáziumok állapota. Fára ifi F. —Tárca. Nyílt levél a szerkesztőhöz. Kálmán Farkas. — A gyóntató-szék erkölcsi veszélyei. Chiniquy K. műve után Hetesy Viktor. — Könyvismertetés. Fejes István: Előmunkálatok az Enekeskönyv megújításához. Szuhay Benedek — A Protestás Szemle ez évi I-ső füzete. Gömöri. — Belföld. Törvényjavaslat az egyházi közalapról és ennek Indokolása. — Nekrolog. Gönczy Dániel. Biki Ferencz. — Irodalom. — Különfélék. SZERKESZTŐSÉG Előfizetési ára: es Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. IX. ker. Pipa-utca 23, szám, Eg

y

es számok ára 20 kr. KIADÓ-HIVATAL: A vallásos népirodalom kérdéséhez. Protestáns egyházunkban a főtényező a község, a nép osztályok és tömegek. A községhez vitetnek vissza a főbb és lényegesebb tárgyak, hogy azok felett első sorban döntsön és határozzon. A községben visszhangzik legelőször az esdő és kérő szó, ha valamely nemes czélra anyagi segélyt gyűjtünk. A község népesiti be a templomot, mely üresen áll, ha a község tagjai elmaradnak. Mi a fánál a gyökér, az az egyházi életben a község. Ha a gyökér egészséges, erős és életképes, a fa ágai és koronája is erőteljesen és szépen fejlődnek. És más részről ha a község, a nép vallásos élete kifogástalan,. erőteljes, akkor az egész egyház élőiája is zöldülni, virágozni fog és meghozza a remélt gyümölcsöket : a templomok megint meg fognak telni, esdő szavaink nem lesznek üres szó a pusztában, élénk érdeklődés lép a holt közönyösség helyére és a gyakorlati életben a keresztyén erények ugy fognak diszleni, mint hajdan az első keresztyének között. Fődolog tehát, hogy a községet, a néptömegeket, a három és fél millió protestáns lelket felrázzuk közömbösségéből és megnyerjük a vallás melegítő tüzének és tetterejének. Ha ez sikerül, meg van mentve az egyház, ha itt kudarczot vallunk, a zsinat kánonjai, virágzó központi intézeteink és lelkes vezérférfiak nem fognak remélt sikert arathatni. Kérdezzük, mi bír olyan varázserővel, hogy a népet uj pezsgő, viruló vallásos életnek megnverjük? Felelet: a sajtó. A politikus és theologus, az iparos és kereskedő, a régész és történész, a nyelvész és természettudós, a tanitó és tanár, a földmivelő és gazdaember, a tőzsde és a tudománv embere, általában az élet minden iránya ma már csaknem naponként a sajtóból táplálkozik s lelki életében azon, nem tudom hanyadik, nagy hatalomra támaszkodik, melyből uj irányt kap és uj erőt nyer, mint Anteus, kiről mondják, hogy újult erőre tett szert, valahányszor az anyafölddel érintkezésbe jött. Csak a három és fél millió protestáns lélek egyházi élete nem támaszkodhatik még oly mértékben a sajtóra, mint akárhány jelentéktelen egvesület, vagy akármely kis jelentőségű iránya az életnek, mert nincsen külön vallási organuma és néplapja, melyből a vallás-erkölcsi téren és egyházi életben irányt és öntudatot, erőt és lelkesedést meríthetne. Vannak ugyan egyházi hetilapjaink, melyek az anyagi és szellemi erő-k szétforgácsolásával az ujabb időben egyoldalúan megszaporodtak ; van a magasabb igényeket kielégítő folyóiratunk is a derék ((Protestáns Szemlé»-ben ; de mindezen termékei a sajtónak a község, a nép rétegeibe nem hatolnak be és a vallásos nép-irodalom szolgálatában nem állanak s nem arra valók, hogy ezer meg ezer példányokban sajátos épitő és jellemző tartalommal még az utolsó kunyhó protestáns lakosát is felkeressék. Teljesen osztom tehát én is Görömbei Péter tiszttársam e Lap 2-ik számában kifejezett nézetét, hogy nincsen sürgősebb teendőnk, mint a vallásos né^-iro dalom megalapítása és terjesztése. Hogy mit tettei " mit tesznek e téren másutt, azt akarom most itt rövid szavakkal előadni, bízva e közmondás igazságában : exempla trahunt, a példák vonzanak. Csak a németek példáját idézem. Német hitsorsosaink között egyesek ugy, mint egész egyesületek vetélkednek a vallásos népirodalom minden ágai fejlesztésében. Berlin-