Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-09 / 6. szám

már általánosan elismert polgárjogot nyert a többi ((Írásművek)) között. Ezen essay-k nem szoktak igényt tartani eredetiségre, vagy jobban mondva, önállóságra, sőt rendesen valamely kiválóbb szaktudományi munkára támaszkodnak és oly olvasóközönség számára készülnek, mely az általános műveltségnek vagy egy más szaktudománynak színvonalán áll, de ép a kézalattival szakszerűleg nem foglalkozhatik, jóllehet óhajt megismerkedni ennek is főbb eredményeivel. Látni való, minő hasznot hajt a műveltség és tudományszeretet terjesztésére, az egyoldalúság leküzdésére az irodalom ezen faja. A ki pl. a«Revne des deux Mondes» füzeteit rendszeresen olvasta, az ismerni fogja a természet és szellem világában búvárkodó összes tudományok legújabb és legfőbb vívmányait. Igaz, hogy a mi Szemlénk olvasó közönségének nagyobb része szakember, csakhogy a felölelt tárgy oly nagy terjedelmű, hogy közülünk senki sem foglalkozhatik az egészszel szakszerűleg, egyik vagy másik részében mindnyájan csak essayszerű ismertetésre szorulnak ; aztán nem kell gondolni, hogy magára a szaktudósra nézve is ne volna kívánatos, sőt élvezetes is egy-egy kis pihenő és vissza-visszatekintés, midőn szaktudománya addig elért eredményeit élvezetes formába öntve tekintheti át. Többen tudakozták volt tőlem, ha lesz-e helye a Szemlében bibliai kritikai kérdések fejtegetésének ? Mi a felelelet ? Ugy mint a német szaklapok teszik, bizonyára nem. Mi haszna volna pl. a mi olvasó közönségünk legnagyobb részének, ha valaki elkezdené kritizálni a Kue-nen Hexateuchusa analvsisét és svnthesisét ? De j már a vizsgálódásban követett módszert és az elért eredményeket igenis lehetne haszonnal és élvezetesen ismertetni. Emlékszem, ezelőtt 24—25 évvel kezembe akadt a Revue des deux Mondesból Reville két essayje; egyik a Synoptikusok, másik a negyedik evangelium kritikájával foglalkozott, Scholten tudós művei alapján. Előttem ezen tudomány akkor még terra incognita volt. Ezen cikkekből ismertem és szerettem meg először. Azután elolvastam sőt apróra tanulmányoztam Scholten tudós műveit is, de akkor is jól esett még egyszer átolvasnom Reville laikusok számára irt tanulmányát. Azonban nincs miért távolról vett példákra hivatkozni. Ott van a Szemlének egyetlen szorosabb értelemben vett theologiai tudományos kérdéssel foglalkozó cikke Dr. Masznyikiól „Pál apostol megtérésérőlMagam is sokat foglalkóztam ezen tárgygyal, hajdan a biblika, ujabban 'a dogmatika keretében. Ismerem a Baur, Pfleiderer és Hausrath nagy tudós monográfiáit, és mégis mindvégig a legnagyobb élvezettel és sok haszonnal olvastam a szép készültségi! s fáradhatlan munkásságú fiatal tudós alapos, beható tanulmányát, az apostol személyiségének mesteri rajzát, a zsidós messiás eszme belső, saját szellemvilágában végbe ment átalakulásának és megdicsőülésének lélektani processusát. Másfelől minden részében megértheti és élvezettel olvashatja a művelt laikus is. Ezen szempontból legfennebb az a kifogás tehető, hogy ezen tanulmány ((mutatvány)) gyanánt szerepei szerző egy nagyobb ((sajtókészen álló» művéből. Azon nagyobb műben bizonyára feltalálható azon előzmény és azon következmény is, mi a most közlött tanulmányt kerek egeszszé tenné. Jó lett volna, ha akár a ((mutatványszerűség)) rovására is, bevezetésül és befejezésül ide is felvette volna a legszükségesebbeket, mik egyszersmind a kérdés így vagy amúgy eldöntésének történelmi, lélektani és hittani érdekességét is észleltették volna. Még csak azt jegyzem meg, hogy rám különösen kellemetlen hatást tett egy, a különben jeles tanulmányban többször előforduló sajátságos distinctio, mit végén így fejez ki: ((Ezzel — azt hiszszük — Pál megtérését, ha nem is objectiv isteni, metaphysikai, de legalább subjectiv emberi, történeti oldala szerint a tudományos analysis segítségével érthetővé tettük»; elején pedig így: «bár az apostol megtérése végelemzésben transcendens, isteni szellem hatáson alapul, történeti j valósága szerint személyes szelleméletének természetszerű eredménye.)) Hogy ezen megkülönböztetés alatt mit ért, én értem, sőt tán azt is sejtem, hogy itt némi körültekintő gyöngédségből bizonyos engedményt akart tenni a supranaturalis iránynak; de másfelől bizonyosra veszem, hogy olvasói egy része nem fogja érteni, egy része pedig félreértendi. Épen annyi, mintha aratáskor ezt mondanók: ime a sarló alá kerülő gabona termését kimagyarázza a szántás, vetés, gyomlálás, a talaj, napfény és eső közreműködése ; de csak emberi (természeti) oldaláról, ezen kívül van a metaphysikai, az isteni gondviselés működése. Nem sokkal okosabb-e így mondani: mindezekben pedig működött, sőt nyilvánvalóvá, tehát felismerhetővé lett a mindeneket vezérlő isteni gondviselés ? Tehát nem ezen emberi és természeti mozzanaton még kívül, hanem bennök és általok ; miként Luther is mondta, hogy a rendes évi aratás nagyobb bizonyítéka az isteni gondviselésnek, mint a kenyerek egyszeri mágikus megsokasítása. Miért ne gondolnók a dolgot így a kegyelem működésénél, tehát a Pál megtérítésénél" is? Miért ne mondanók így: «az apostol személyes szelleméletének természetszerű eredménvében)) működött, nyilvánvalóvá