Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-09 / 6. szám

lett és így együttesen fel is ismerhető a «transcendens isteni szellemhatás», vagy a régi jó dogmatika műnyelvén mondva: a megtérítő és ujjászülő kegyelem! Miért elválasztani azt, a mi elválaszthatatlan, és ez által alkalmat adni azon napjainkban nagyon is szokásos téves felfogásra, mely szerint az üdvélet (tehát a megtérés mozzanata is) vagy az ember szellemi életének fejleménye és akkor nem az isteni kegyelem műve, vagy a kegyelem eszközli, de akkor nem az emberi szellem organikus élettörvénye szerint megy végbe. Dr. Kovács Ödön. ISKOLAÜGY. A hazai református tanítók törekvései. (Folytatás és vége.) IV. Az ér melléki ev. ref. tanító-egylet 1889. ápril 30-ikán az országos ev. reform, tanítói gyűlésnek a következő tételeket (Prot. Népt. 390—394. lap.) ajánlotta elfogadás végett: 1. «A domesztikából a tanítók is részesíttessenek, még pedig első sorban azon tanítók fizetése egészíttessék ki a törvényes 300 frt minimumra, kik azt nélkülözni kénytelenek. 2. A tanítók ne csak az egyházmegyén, hanem az egyházkerületen, sőt a konventen és zsinaton is képviseltessék magukat. 3. A tanító betegsége esetén az iskolafenntartó közeg fizesse a helyettesítőt. (Hát a magán káplánt az ekklézsia fizeti ?) 4. A kegyeleti év a lelkészek példájára terjesztessék ki a tanítói özvegyekre is. 5. Az ötödéves korpótlék életbeléptessék. 6. Bár elismeri az érmelléki ev. ref. tanítóegylet, hogy a tanítói oklevéllel felruházott lelkésztanítók által a tanítók egyeteme az átalános műveltségnek magasabb fokán álló elemekkel saturáltatik (sic!), eltekintve azon eshetőségtől, hogy a tanítói pályára a mostoha sors még is csak a lelkészi karnak is kiválóan létezhető salakját (sic) hányja majd ki, de mert: a) Tudomásuk van róla, hogy a tanítói oklevél megszerzésének kötelezettségét a legtöbb hittanhallgató magára nézve kellemetlen tehernek tekinti; továbbá mert b) a hittanhallgatónak legfelebb pár hónapi elméleti (??) és mondhatni semmi gyakorlati előkészület (??) után nyert oklevelével (a rendes tanítói oklevél) egyenértékűnek nem tekinthető ; mert c) a b) pontban jelzett fogyatékos felszerelés mellett is fordulhat elő azon eset (a mint már tényleg fordult is), hogy épen a jobb tanítói állomások ilyen — a hittani szakban erős, de a tanügy terén zsenge képzettségű egyénekkel töltetnek be: Kimondja az érmelléki ev. ref. tanító-egylet, hogy a lelkészek tanítói megoklevelesítését beszüntetendő nek, és a gyakorlati tanügy terén az ily — egészen más szakra készült — dilettánsokat nem alkalmazhatóknak véli; homlokegyenest ellenkezvén (?) az magával az 1868: XXXVIII. tc. intentióival is. 7. Kívánatosnak tartja, hogy a népiskolai tanítás vezetése tapasztalt és díjazott igazgató-tanítókra bizassék.» Csak a 6—9. pontra kivánok észrevételt tenni; a többire a bihari javaslatnál mondottak is vonatkoznak. Ha felveszszük, hogy ref. papokká átalában oly szegény emberek lesznek, a kik hogy tanulhassanak, kénytelenek 6—7-ik gymn. oszt. koruktól fogva az akadémia bevégzéséig magán tanítással foglalkozni; ha felveszszük, hogy theologiai akadémiáinkon a paedagogiát, didacticát és methodicát is rendszeresen tanítják, és pedig nem pár hónapig, a philosophiát pedig terjedelmesebben mint a tanítóképezdéken; ha felveszszük, hogy theologusaink bejárnak részint a tanítóképezdei gyakorló iskolába, részint más népiskolákba szemlélni, sőt tanítani is, akkor a theologusok tanítói képeztetéséről és okleveléről, a mit az érmelléki tanító-egylet mond indokolása b) pontjában, az a legszelídebb kifejezéssel élve is, nem egyéb mint tanítói tekintély-féltés, népiskolai tanítói szakképzettségben való képzelt csalatkozhatatlanság és sok mindenféle féltékenykedés. Népünk folytonos szegényedése s az élet igényeinek növekedése mellett, egyházunkban a lelkész-tanítóságok száma meg fog növekedni nagyon, a bihari ev. ref. tanító-egylet is reflektált erre, és épen ezen körülmény kényszerítette az egyházkerületeket amaz intézkedésre, hogy a theologusok is tanító-képesítő vizsgálatot tegyenek. Hiszen mostani lelkész-tanítóinknak is nem egyszer van bajuk a tanítói diploma miatt a tanfelügyelőkkel. Ha a lelkésznek nincs tanítói diplomája, akkor azt hányják szemére a tanítók; ha van: akkor meg annnak értékét csekélylik! «Ne itélj, hogy ne Ítéltessél!» V. Az ev. reform, képviseleti orsz. ta?iító-gyiilés u. n. ügyvezető bizottsága is ülést tartott 1889. julius 21-kén Debrecenben. (Prot. Népt. 444. stb. lap.) Ezen az ülésen kimondá a nevezett ((ügyvezető bizottság)), hogy tekintettel arra, miszerint az ev. reform, tanító-egyesületek nagyobb része julius és augusztus hónapban szokta tartani gyűléseit és így az ügyvezető bizottság nem tudhatja előre, hogy az 1889. aug. 20-án Budapesten tartandó előkészítő bizottsági ülésre az egyes tanító-egyesületek részéről kik fognak felküldetni ? az előkészítő bizottság tagjaiul tekintessenek a hazai öszszes reform, tanító-egyesületek azon küldöttei, általában mindazon ref. felekezeti tanítók, kik 1889. aug. 20-kán Budapesten tartandó előkészítő bizottsági ülésen és az egyetemes tanító-gyűlés végrehajtó bizottsági ülésén részt vesznek, a mely alkalommal is az ügyvezető bizottság előkészítő bizottsággá fog átalakulni. Az előkészítő bizottság feladata levén az orsz. ev. ref. képviseleti tanító-gyülés alkalmával megvitatandó azon kérdéseket, melyek csupán és egyedül az ev. ref. felekezeti tanítóságot érdeklik, jól előkészíteni: az előkészítő bizottság előadójául Kiss Sándort, a bihariak jegyzőjét s zsákai tanítót választotta meg ; az elnököt, Kállay István debreceni tan. kép. gyakorló iskolai tanítót pedig megbízta, hogy minden — az egyes egyletektől beérkezendő — iratot, adatot és javaslatot feldolgozás céljából az előadóhoz tegyen át. Az országos ev. reform, tanító-gyülés előkészítő bizottsága 1889. aug. 20-kán össze is ült Budapesten, az ev. ref. gymnasiumi nagyteremben. A Prot. Néptan. 475. lapján közölt tudósítás szerint ((képviselve volt a dunamelléki egyházkerület 6 taggal, a dunántúli 5-tel, a tiszáninneni 3 —al, és a tiszántúli 2i-el.» jelen volt hát 35 tanító s a «Paedagogiai Szemle» szerkesztője. A «Prot. Népt. 44-ik (dec. 7—ki) száma 690-ik stb. lapján s a nem régen külön nyomtatványban közölt jegyzőkönyv szerint azonban csak 33-an voltak és Glatz György, a «Prot. Szemlew szerkesztője. Egyébiránt ez egyre megy. A megjelenteket az ügyvezető bizottság alelnöke,