Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-28 / 52. szám
készítése, mely egy elnézett nyomtatási illetve laptördelési hiba s többnemű, a családomban előfordult betegségi esetek következtében történt, de meg megvallom, a semmi anyagi javadalmazást nem nyújtó munka mellett való megélhetési küzdelmemben is találhat némi mentséget. Az előbbi, a helytelen tördelési hibából származó késedelemre nézve megemlítem, hogy az Index készítés egy ideig egy időben történt az egyes nekem végleges lenyomatás után megküldött ívekkel. S igy midőn az első kötet Indexével elkészültem, az egy kötetbe foglalt mű megküldésekor vettem észre csak, hogy a kötet teljes összeállításánál az egyes ívek szövege máshol töretett meg, mint a hogy ez az első íveknél volt, melyek után én dolgoztam, s igy munkám teljesen kárbaveszett s ezt számos közbejött csapás következtében máig sem hozhattam helyre. Erre vonatkozik a II—ik kötethez mellékelt kis czédula, melynek értelmében az Indexnek közeli jövőben való elkészítését kilátásba helyezem s határozottan ígérem, melyet tisztelt előfizetőink a mű formájának s kiállításának teljesen megfelelő önálló füzetben fognak megkapni. Volna még több más mondani valóm is, melyeket azonban, nem tartozván szorosan nyilvánosság elé, elhallgatok, jól tudván, miszerint ezek már ugy sem változtatnak semmit a megtörtént dolgokon. A második, Prins által kiadott s teljesen nélkülem készült kötet czímlapjáról saját kértemre maradt el nevem, mint olyannak, ki a kiadásnak létrejöttében ugy látszik, hogy csakis mellékes eszköz voltam. Nem igénylek e tekintetben semmi jogczímet s elismerem, hogy a kézirat feltalálásán kivül minél kevesebb érdemem volt körülötte. Az öröm, ez alapvető nagy művet valahára nyomtatásban láthatnom, feledteti vélem mind azt a sok fáradalmat, nyugtatlanságot, melyeket érette átszenvedtem s mint igénytelen adiuvans hálát adok Istenünknek, hogy a nagy mű létesülésének legalább egy kis porszemmel szolgálhattam. A mi magát a munkát illeti, ítéljenek értéke felett azok, kik erre egyedül illetékesek. Valeat quantum valere potest. Én, ki megbízatást senki részéről nem nyertem kiadhatása iránt, mert nem is állott erre nézve senkinek módjában valakit megbízni, csupán annak kinyilatkoztatását kérem megengedni, hogy legjobb erőm szerint teljes odaadással igyekeztem megtenni mindazt, mit a mű kiadása ügyében annak vezetői nekem juttatni kegyeskedtek. Legyen áldott a jeles Rauwenhoff emléke s adózzunk köszönettel a Prins tanár szíves munkásságának. Végül legyen szabad felkérnem azon tisztelt előfizetőinket, kik az előfizetési összeg másik, nyolcz forintnyi részletét még máig sem fizették meg, ezen összegnek mielőbbi beküldésére (Dr. Ballagi Mór IX-ik ker. Kinizsy-utcza 29. Budapest.), különben ez összeget a két kötet megküldésekor utánvéttel fogjuk beszedni. Budapest, 1890. dec. Szalay Károly. Év utolján. — Enek a XXXV11I. zsoltár dallamára. Mint a napnak, estre szállva. Nő az árnya, És fenyeget a homály : Egy borongó, néma bánat, Úgy vet árnyat Rám is ez év alkonyán. Szárnyain a változásnak, Elmúlásnak, Meglep egy bús sejtelem. Eletemnek csepnyiségét, Semmiségét, Oh Uram, úgy érezem És kereslek akaratlan, Öntudatlan, Téged, élő oltalom; Kebeleden megpihenni, Elfeledni, Csüggedésem, bánatom. De Te feddj meg, szólj szívemre, Kis hitemre, Szégyeníts meg engemet. Hogy a kinek te vagy Atyja : — Gondolatja Csüggedő, bús hogy lehet?! Hogy hadd szálljon év az évre, Semmiségbe : Fölöttem a te kezed. Legyen éltem pillanat csak, Mint a habnak: Te adod és Te veszed ! Te az örök, változatlan. S e tudatban : Már nem rövid az élet. Mit árt nekem, ha szét omol, Rajtam a por? Lelkem, az a te részed! Szállj hát idő, — s te év vele, — Az Úr neve, Zeng ajkamon halálig. S hálát adó, vig énekem, Dicséretem, Ott talália a másik ! Genf. Szabolcska Mihály. KONYVISMERTETES. Előmunkálatok a magyarországi ref. egyház megújítandó énekes könyvéhez I. füzet. A boldogult Nagy Péter által kibocsátott három füzetből bírálatra alkalmasnak talált darabok. Kiadta Fejes István, az egyetemes énekügyi bizottság elnöke. II. Áttérek a részletes bírálatra, ugy véve tel az énekeket, amint a sorrend parancsolja. A III. zsoltárnak kétféle átdolgozása van itt. Az első saját, a második a 35. zsoltár dallamára készült. Azon alapgondolat, hogy az igaz ember ellenségei között is bátor, mindkettőben határozott kifejezést nyer. De már lényeges a külömbség a kettőnek felfogása között. Az első elég hű az eredetihez ; a második egészen szabad átdolgozás. Az eredetiben foglalt gondolatok körülírva, megmagyarázva lejtenek itt szabályosan. Erőben és költészetben nem is szegény ; de az átdolgozás kellékeinek jobban megfelel az első, melynek