Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-28 / 52. szám

dallama, mérete azonos a Szenczi-Molnár-féle fordítással. De már az utolsó versszak nehézkes s nem is magyaros. Javítandó ! A VI. zsoltár a szenvedésben kifáradt lélek panasza, könyörgése az irgalom Istenéhez. Az átdolgozás szerfölött rövid. A verseket össze-vissza forgatván csak a főbb eszméket érinti, pedig hangulatteljes ének lesz jobban átalakítva. A IX. zsoltár Isten hatalmát, igazságos Ítéletét rajzolja erős vonásokban. Ugy látom az átíró csak az úgynevezett csillaggal jelölt versszakokat tartotta jónak fölvenni; pedig igy színtelen, nem teljes egész az ének. S még ha több költészettel volna is megírva, lehetetlen az eredetinek megfelelő 20 versszakot 5-be szorítani. Ennek alakja igen könnyű s mégis mennyi hiba külső kidolgozásában! Következik a XIX. zsoltár kétféle átdolgozásban. Isten hatalma, bölcsessége, félelme és szabadító ereje kevés énekben nyilatkozik oly fenségesen, mint itt. Magasztos eszmék, mély gondolatok alkotják egész tartalmát. Átírni nem könnyű, mert a rövid sorok, rimelhelyezések szerfölött megnehezítik. Mindkét átdolgozásban az eredeti dallam az irányadó. Az első 7, a második 4 versszakba foglalja e zsoltárt. Eléggé hű mindkettő alapjában. A hosszabb a Szenczi-Molnár-féle fordításra, a rövidebb inkább a bibliai szövegre támaszkodik. Tagadhatatlan, hogy az első sok költészettel van megírva, átértve felfogva annak magasan járó szellemét. Kár, hogy nem eléggé tömör; igy sok helyt terjengős, magyarázó, miáltal sokat veszít költői erejéből. Gyengébb átdolgozás az utóbbi. S azon hasonlat, hogy «a fényes nap, mint boldog vőlegény, elmereng jegyesén a földön,)) szép; de az eredetinek nem megfelelő. Sok fontos eszme törpül el vagy nincs benne határozottan kifejezve. Az első szerencsés összevonással fölvehető énekes könyvünkbe; de az első két sor csak üres körülírás s versszakot kezdeni viszamutató névmással nem is szabad ! A XX. zsoltár szövegére dallam szabadon választható. Szabadon választott szerző is, midőn «Isten áld meg a magyart!» nótájára irta át, azon elvből indulva ki, hogy a hymnusz alapgondolata ezzel közel is rokon. Semmi kifogásom nincs e föltevés ellen. Mert nézetem szerint énekes könyvünknek csak előnyére válik, ha egy két általánosan ismert, hazafias, művészi dallam föl lesz véve alkalmi szöveghez. De az a gyönyörű dallam nem ilyen színtelen átdolgozást kíván 1 Nem jobbnak, sőt gyengébbnek mondható a XXI. zsoltár átirata «meglevő nótájára.)) Ez azonban nem áll, mert a második és harmadik sor az eredetiben egy szótaggal több; az átiratban kevesebb 14 versszakaszon át. A király boldogságáért mondandó hálaének. Rokon gondolatú kevés levén a zsoltárok között, mindenesetre bölcs dolog volt meghagyni s szép király hymnuszt írhat belőle hivatott költő ! Itt szétfoly az egész. Ez — véleményem szerint — még javítást sem tűr! Szép fölfogásról tesz bizonyságot a XXIV. zsoltár átdolgozása. Kissé szabad, de részemről megengedhetőnek tartom, mert így igen fölemelő, hangulatos költemény; ha pedig csak betűt dolgozott volna át szerző, az ének keveset érne. Gondos csiszolás még itt-ott nem árt, az ütem megtartva nincs, miáltal nehézkessé válik sok helyen. Különben a jobbak közül való!! A XXVII. zsoltár egyike a legszebbeknek; de csak az eredetit s nem az átdolgozott éneket tekintve. Isten szabadításáért könyörög a veszélyben levő ember j azon hit táplálja, hogy a kegyelmes válasz mielébb megérkezik. Valamivel simább a Szenczi-Molnár-féle fordításnál; de még sok gyarlósággal teljes. Pedig a választott dallam (LXVI. zsoltár) a könnyű mértékűek közé tartozik s megszokott még a világi költészetben is. Gyökeres átalakítást vár! A következő zsoltárnál nyomdahiba fordult elő, mert ez nem a XXVIII, hanem a XXIX. zsoltár átirata. A programúiban ezt kihagyandónak véleményezte a bizottság; pedig ezt átolvasva a gazdagabb tartalmú énekek közül való, melyben a földi fejedelmek erőtlenségével van ügyesen szembe állítva Isten végetlen hatalma, Kinek «ha szava zendül, ég és föld összerendül!» Erőteljes, szép átdolgozás; megérdemel egy jellemének megfelelő dallamot! Az ember múlandóságát szépen példázó ének a XXXIX. zsoltár. Alapgondolata az első sorban van kifejezve s a többi eszmék ugy sorakoznak mellé. Nem mondható hű átdolgozásnak; de felfogva szellemét, szerencsésen csoportosítva gondolatait a 14, illetve 8 verset ügyesen kifejezve 5-ben : a szerencsésebb átírások közé tartozik. Javítani kell a vége felé, hol a kidolgozásra nincs elég gond forditva, Nem lévén megfelelő dallama: ajánlom a 61. dicséret (Hogy eljött...) nótáját, melynek borongós hangulata annyira összeülik a mulandóság bus gondolatával. A XLII. zsoltár hiterős biztatása a szenvedő léleknek / Átdolgozó is rövidít és szerencsésen. Szellemét felfogja, gondosan formába önti az előtte levő eszméket, gondolatokat. Sajnos hogy külső kidolgozása több tekintetben kifogás alá esik ! Örömmel kell szólnom a XLVI. zsoltárról, mely magasan kiemelkedik még a jobbak közül is. Azon alapgondolat, hog^ ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? helyesen felfogva; hűen feldolgozva olyan külső formában jelenik meg, melyről lehetetlen a legnagyobb elismeréssel nem szólni. Erő és hév, mély tartalom és színpompa itt versenvezni látszanak egymással s a lelket olyan kellemes hangulatba ejtik e szépen folyó, rendes helyen megszakított versszakok, hogy szinte szeretné elénekelni is. Hibátlan. Üdvözlet ismeretlen szerzőjének! Az LI. zsoltár megható bűnbánata a bűnös léleknek. Nem gondolom, hogy volna a zsoltárok között csak egy is, melyben a keresztyén, közelebbről protestáns felfogás — lélekben és igazságban való áldozat az Istennek — határozottabban volna kifejezve, mint itt. Ez töredelmes szivet, alázatos lelket tesz az Úr oltárára. S mert ilyen gazdag tartalmú ének : megérdemel szerencsésebb átdolgozást is! Rokon ezzel a LXI. zsoltár, melynek átirata nincs minden költészet nélkül. Összébb-vonva szerencsés átdolgozás lehet. Gyengébb már az LXV., mely — «lelki és testi jókért való isteni dicséret)) — Károli szerint. Erő és élet nélkül van. Külseje is színtelen s csak kevéssel jobb a réginél. Helyeslem a LXXXVIII. zsoltár felfogását. A bibliai szöveg 50 s a Szenczi-Molnár-féle fordítás 20 versét 4-be foglalja s alapgondolatát szellemét mégis tisztán, világosan kifejezi. Szerintem sem szükséges ennek átírásánál feldolgozni siralmas panaszkodását Dávidnak és népének. Mert igy hosszadalmas lenne, lankadna a hév és erő. Egy pár versszakkal azonban megtoldanám, mert Isten irgalma, jósága mellett szép példa a választott nép szenvedéseinek, megszabadítása-