Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-28 / 52. szám

Harmincharmadik évfolyam. 52. sz, Budapest, 1890. deczember 28, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI UR Előfizetési ára: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TAHTAI/OM : Vezércikk. Az uj középkor. Bierbrunner Gusztáv, —• Rampolla pápai államtitkár levelei Simor hercegprímáshoz. — Tárca. História hungarorum ecclesiastica. Szalay Károly. — Év utolján. (Költemény.) Szabolcska Mihály.—Könyvismertetés. Fejes István: Előmunkálatok az Énekeskönyv megújításához. Szuhay Benedek, — Belföld. Lelkészválasztási törvényjavaslat. Szász Károly és Szilády Aron. — A szlavóniai misszió köréből. Keck Zsigmond. — Nekrolog. Dr. Palid Sándor. Sztehló János. — Irodalom. Tanügyi folyóiratok szemléje. -Balkányparii K. — Különfélék. — Adakozás. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23, szám (Csávolszky-fiáz), Az uj középkor. Ugy látszik, hogy a törvényhozó testület szabadelvű vallásügyi nyilatkozata, mely páratlan nagyszerűségében minden elfogulatlan honpolgárt magával ragadott, nem hárítja el teljesen a kultúrharcot. A türelmetlenség itt-ott felmerülő jelenségei legalább ezt bizonyítják. Ha jól értjük ezen jelenségeket, akkor kétségtelen, hogy a kath. hierarchia önistenitése ismét napirenden van s par force azon fáradozik. hogy uj középkort idézzen elő, mert a volt középkort nem tudja elfelejteni, intézményeivel akkor érezte magát legjobban. Talán nem árt, ha futólag visszapillantunk ama volt középkorra, hogy könnyebben elképzelhessük magunknak, minő legyen az uj középkor, melylyel az ultramontán törekvések megajándékozni akarják a mai államokat és jelesül magyar hazánkat. A történelem azt mondja, hogy a kathol. Rómának, vagy személyesítve a dolgot, a római pápának mind eleitől fogva az önistenités volt a főcélja. De a történelem azt is mondja, hogy az önistenités mindig nagy bajt okozott; nem . annyira azoknak, kik azt elismerni nem akarták, mint inkább azoknak, kik ahhoz minden áron ragaszkodtak. Tapaszta ezt igen keserves módon YIII. Bonifacius pápa, a ki Fülöp francia király goromba levele következtében 1302-ben az «Unam sanctam» cimü bullát bocsátotta ki, melynek zárszavai így hangzanak: «Mi kinyilvánítjuk, elhatározzuk és kihirdetjük, hogy semmi emberi lény nem üdvözülhet, ha a pápának nem veti alá magát.» Fülöp válaszul 29 vádpontot emelt a pápa ellen, tökéletes eretneknek állította, ki a lélek halhatatlanságába sem hisz. Ezen kivül Nogarreti Vilmost Rómába küldte, hogy a pápát karhatalommal hozza el a lyoni zsinatra, a mit ez, szövetkezve Colonna Sciarrával, meg is tett és Colonna vakmerőségében anynyira ment, hogy a pápát még bántalmazta is. Az anagni polgárok megszabadították ugyan a pápát, de ez egy hónapra rá felháborodása és elkeseredése következtében 1303 október havában meghalt. Utódja, XI. Benedek, kénytelen volt elődjének minden, Franciaországra vonatkozó intézkedéseit visszavonni. Ezen időponttól kezdve a keresztyén világ minden pápai követelményt megbirálás alá vett. Mindenek előtt tagadni kezdte, hogy a pápa világi dolgokban teljhatalommal bírna. Pár évtized múlva még tovább ment; kétségbe vonta a pápa döntő tekintélyét még a hit dolgaiban is. Mind ez a történeti fejlődés természetes következménye volt. A keresztes hadjáratok, melyei egyrészt nagy mérvben növelték a pápaság atalmát, másrészt a fejlettebb, bizonyos tekintetjen virágzó keleti kulturának gyújtó szikra: szórták a nyugoti népek közé. A visszatért keresztes-bajnokok egy lényegileg megváltozott világnézletet hoztak magukkal hazájukba. Tapasztalták, hogy az araboknál ép oly nagy mérvű lovagiasság és nemes lel— kűség honol, mint nyugaton a keresztyének között; hogy az arab műveltség messzire túlhaladja a nyugoti népek műveltségét, mert az arab tudósok a görög klasszikus művekből merítették tudományukat, mire nyugaton még ali g lehetett gondolni. Jártasok voltak a keleti tudósok a mathematikában, a csillagászatban és orvostanban, és a keleti népek el voltak látva nyilvános intézetekkel, kórházakkal és szegé-