Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-21 / 51. szám

egyet-mást elmondani a zsoltárokról, a megújításról, felfogás és átdolgozás kellékeiről, ugy, amint azok az én lelkem mélyén élnek, hogy annál könnyebben átérthető legyen minden zsoltár vagy dicséret átdolgozására vonatkozó véleményem. A zsoltárok méltán tarthatók a vallásos költészet legszebb gyöngyeinek. Olyan magasztos a zsoltár költészet, hogy azt a nemzetek legnagyobb költői sem képesek utóiérni. Homér legmagasabb fensége oly alant marad e költészettől, mint az ember szelleme az Isten szellemétől, mondja La Harpe. A hangulatra nézve uralkodó azokban a panasz, a fájdalom. S ha néha-néha az öröm hangjai hallhatók a szent hárfákon, ez is inkább a megszabadításért adott hála Istenhez, mint a földi javak miatt érzett boldogság. Bizonyára lantos költők és ihletett próféták írták, a kik fel tudtak lélekben emelkedni a legfőbb lényhez, Istenhez, most a dicséret és magasztalás, majd a hódolat és háládatosság égi szárnyain. Ilyennek tudva már a zsoltárokat, nem csodálkozhatunk azon, ha hitbuzgó kálvinista elődeink e zsolozsmákat zengedezték templomaikban. A fölkent vallásos költő sem hiányzott. Szenczi Molnár Albert nemes buzgalommal, sok tehetséggel oldotta meg feladatát. S hogy mégis most tervbe vétetett énekes könyvünk megújítása vagy helyesebben átdolgozása, okát a megváltozott kor követelményeiben a nemesebb Ízlésben lehet és kell is feltalálni. De meg sok van a zsoltárok között olyan, melyek felfogása Istenről erős ellentétben áll a mi tiszrultabb vallásos nézeteinkkel, sajátos viszonyainkkal. A fordítás pedig ha még olyan kitűnő volt is a maga idejében, ma nem felel meg a jobb Ízlésnek részint a nyelv darabossága, részint a rythnius tökéletlensége, néhol teljes hiánya miatt. Háromszáz esztendő nagy idő. Azóta sokat fejlődött mind az izlés, mind a magyar költői nyelv ! Szükség volt hát kibontani a javítás zászlóját s kimondani: újított énekeskönyvet akarunk! De az újítás mánkája nem ment könnyen. Ugy, hogy ezen mozgalomnak egész irodalma van. Vannak pártolói, vannak ellenzői. Vannak olyanok, a kik gyökeres újításokat sürgetnek, ismét vannak olyanok a kik megelégesznek egy némely zsoltár kihagyásával. Ma már az egyetemes énekügyi bizottság kezébe van letéve a fontos ügy, hol egyetértésben, bölcs belátással igyekeznek megvalósítani az óhajtott reformokat. A mi a zsoltárok felfogását és átdolgozását illeti : lehetetlen ki nem jelenteni, hogy a mi viszonyainkhoz képest minden zsoltár- annyit ér, amennyit ér azoknak helyes felfogása és szerencsés átdolgozása. Lehet az eredeti szövegben erő és lélek, mély tartalom és eszmei gazdagság, magas szárnyalás, színpompa; de mit ér, ha az átdolgozás erőtlen és lélek nélkül való, eszmeileg szegény, vagy üres, felületes és halványszínű ! Lehet az eredeti zsoltár egységes, világos és hangulatos ; de mit ér, ha az átdolgozás laza, homályos s a szívnek és fülnek nem tetsző ! Sőt véleményem szerint az átdolgozónak arra kell törekedni, hogy ahol az egység nem volna meg az eredetiben, még ott is pótoltassék akár i közepén, akár a végén volna meg e hiány. Mert minden jó költeménynek — légyen az dal, óda, hymnusz vagy elégia — első és elengedhetlen kelléke, hogy legyen mindenkor egységes egész. Igy helyesen cselekesznek azok, akik ugy dolgozzák át a zsoltárokat, hogy egyszeri átolvasás után is foglyul ejtik a szivet s késztetik a lelket, hogy el is énekelje azokat; pedig talán egy gondolattal pótoltatott, de a mely gondolat szereucsés formába öltöztetve fényt vet az egész költeményre. Viszont más oldalról elhagyhatók azon felesleges betoldások, körülírások, melyek zavarják az egységet, föltéve hogy ezáltal világosabbá és érthetőbbé lesz az ének szövege. Továbbá le kell számolni az átdolgozónak a sok ó-szövetségi névvel is, minők pl. a hely és Isten nevek, választott nép és néptörzsek mellékes elnevezései, melyeknek említése semmi különösebb hatással nem lehet az éneklő gyülekezetre, nem is mondva, hogy ezáltal ki lesz küszöbölve az idegenszerűség is. Az alapgondolat, felfogás, eszmemenet, kép és hasonlat legyen a régi, az eredeti; de természetesen megtisztítva azon sallango któl, melyek sehogy sem illenek a mi nemzeti istenitiszteletünk viszonyaihoz. A tartalom mellett nem csekély fontosságú a külső, a ruha, a versek formája. Itt a meghagyott dallamok méretet adják meg a helyes szabalyt, melyek szerint átdolgozandó egyik vagy más ik zsoltár. De mert épen a külső szegényes öltözet késztetett most is arra, hogy megujitsuk az énekes könyvet: részemről megkívánnám, hogy költői nyelvünk géniusza, a költészet és nyelv szabalya ne mellőztessék, hanem pontosa n"1>e^ tartassék mindaz, mi a jó költemény külső formájához tartozik. Miután a külön versszakok a költészetben arra valók, hogy jelezzék a gondolat bevégzését, megállapodót, pihenőt tartva : arra is tekintettel kell lenni, hogy hol végződjék el egy-egy versszak. Én már tanulmauyozva a zsoltárokat, az ilyen pihenőket sokkal jobban : feltaláltam a bibliai szövegben, mint a Szenczi Molnárféle fordításban, nem különben a világosságot és köl! tőiséget is. Zenei rythmus és dallamos rimelés szintén megkívántatik — megtartva — a hol csak lehetséges j — még a szigorúbb méreteket is. És ne gondolja senki, hogy a mai fejlettebb költészeti szabályok minden zománczot, minden őseredetiséget, minden naivságot letörülnek a zsoltárokról. Nem ! Csak hivatott legyen a munkás ! Ilyen szempontok szerint ítélve már meg a kézirat helyett kiadott I. füzet darabjait, bizonyára kevés van azok között végleg elfogadható; de azért mégis van! Pedig tudni való dolog, hogy akkor, midőn szerzők ez énekeket átírták, még a programm nem volt kiadva s kiki saját szíve sugallatát követte. Innen van 1 aztán az, hogy több zsoltár szerepel itt, ugy a szövegre, mint a dallamra nézve olyan, mely kimaradt s még a 9c zsoltár is más dallamra megy; pedig ennek alapgondolatához mi sem illik jobban, mint a 78 zsoltár megható, mélabús dallama. Sok helyen nincs megnevezve a dallam; igy azon helyzetbe jön a biráló, hogy az ilyen énekeket vagy nem is bírálja, vagy pedig keres a sok közül a szöveg természetének, jeliemének megfelelő dallamot, ha erre érdemes. Azt azonban örömmel Játja minden elfogulatlan biráló, hogy már ez is haladást jelez, fölötte áll a régi forditasnak s a legszebb reménynyel várhatjuk a nagy munka szerencsés megvalósítását. Szuhay Benedek, ev. ref. lelkész. BELFÖLD. Értekezlet a katholikus autonomia tárgyában. A gróf Csáky A. kultuszminiszter által összehívott bizalmas értekezlet, melynek céljául a kath. autonomia létesítése volt kitűzve, két napi tanácskozás után befejezte működését. Határozatokat nem hozott; a miniszter,