Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-21 / 51. szám

Harmincharmadik évfolyam. 51 SJ2, Budapest, 1890. deczember 21. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja.— Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTAT. OM : Vezércikk. Sárkány Sámuel bányakerületi piispök székfoglaló beszéde. — Iskolaügy. A német császár közoktatási reformprogrammja. — Tárca. Karácsonyi költemények : Karácsonykor. Sántha Károly. Karácsony este. Kosa Ede. Karácsonyi ének. Szabolcska Mihály. — Könys mertetés. Fejes István: Előmunkálatok az Enekeskönyv megújításához. Szuhay Benedek. — Belföld. Értekezlet a kath. autonomia tárgyában, r. t. — Templomépítés a pápai egyházmegyében. Szekeres Mihály. — Régiségek. Válasz Szőllősi Anta'nak. Thúry Etele. — Külföld. Apróságok. Hetesy Viktor. — Irodalom. — Különfélék. — Hivatalos közlemény. — Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23, szám (Csávolszky-ház). Sárkán j Sámuel püspöki székfoglalója. — Tartotta Budapesten 1890. dec. 17-én a bányakeiiileti közgyűlésen. — Lelkem mély hódolatával az isteni gondviselés iránt, mely életünk sorsát kegyesen intézi s hálás köszönettel a nagyméltóságú és főtisztelendő bányakerület egyházai iránt, kiknek bizalmi szavazata e diszes polczra emelt, foglalom el a főtiszt, bányakerület főpásztori székét. Kegyelettel emlékezem meg nagynevű és érdemű elődömről is, ki ezen hivatalt 18 éven át oly elismerésre és hálára kötelező hűséggel töltötte be s kit az isteni örök végzés áldásos működése teréről alig négy hónap előtt hívott el körünkből. A püspöki munka fonala kihullott elhidegülő kezeiből s a főtiszt, egyházkerület bizalma íme kezeimbe teszi azt le, hogy folytassam a félbeszakadt főpásztori feladatot. Legyen az üdvözült püspök neve most is áldólag említve közöttünk. Aggódva fogom fel a főpásztori hivatal elejtett fonalát s csaknem kishitüvé leszek, ha saját gyenge erőmet mérlegelve a püspöki tiszt nagy feladatára gondolok. Aggályok merülnek fel lelkemben, ha előrehaladott életkoromat tekintem. Rég tul vagyok már az emberi életkor delelő szakán. Negyvenhárom év óta vagyok az ur szőlőjének szerény munkása, pedig mikor az estalkony beköszönt, közel van az éjszaka is. A fáradt munkás nyugalomra vágyik s ime én reám nem az édes nyugalom pihentető napjai, hanem a fokozódott munka fáradalmai várnak. Élénken foglalkoztatja lelkemet az a gondolat is, hogy ime itt ülnek sorban egyházkerületünk jeles és munkabíró egyházi vezérférfiai, a ntiszt. főesperes urak, kik férfikoruk és erejük teljességében külön és egyenkint hivatottabbak volnának nálamnál a püspöki tiszt betöltésére, a kik mégis általánosan elismert érdemeik dacára szerényen visszavonultak a versenytérről, hogy az én csekélységemnek, ki ezen diszes állást nem kerestem, s ki velük legfeljebb hosszabb szolgálati időm éveinek beszámításával versenyezhetnék, tért engedjenek. Ezen tényekre gondolva, vájjon nem igazolt-e az a belső küzdelem, melylyel életem e komoly pillanatában lelkem vívódik? Nem jogosult-e az az önmagamban való tépelődés, midőn e nagyfontosságú tisztet elfoglalnom kell ? És mégis, nagyméltóságú és főtiszt, egyházkerületi köigyülés, kellett, hogy kibontakozzam a lelki Zaklatottság ezen örvényéből. Megszólalt bennem egy hang, a kötelességérzet parancsoló szava, mely azt mondá: Fogd meg az eke szarvát s ne tekints hátra, ne számlálgasd életed lefolyt éveit, folytasd a a munkát Isten országában, Isten segítségével Isten dicsőségére, míg erőd teljesen meg nem fogyatkozik. Tekints a teUrad, az ur Jézus Krisztus tanítványaira, kiket szinte megszállt a kishitűség lelke, mikor apostoli nehéz feladatukra gondoltak — s vájjon nem azt mondta-e nekik a menyei mester: «Valaki az ő kezét az eke szarvára veti és visszatekint azokra, a mik utána vannak, nem alkalmas az Isten országára.» Luk. IX 62. És mi alatt még latolgatnám az Urnák ezen szavait, újból szólott hozzám a lélek: Ne habozz csüggeteg szívvel, nem tudod-e, hogy a szőlő ura a tizenegyedik órában is külde ki munkásokat az ő szőlőjébe és mikor bekövetkezett volna az est, megfizetett ezeknek is, nem az ő erdemük, nem a végzett munka értéke, hanem kegyelmének gazdag mértéke sze-