Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-07 / 49. szám

kezetü lakosai testvériségének kérdése. Es valamint a napokban konstatálva lett, hogy midőn a protestáns egyházaknak közjogi állása megtámadtatott, nem csupán saját felekezetbeliei, hanem az országnak valamennyi alkotmányos érzelmű és felvilágosodott lakosa segítségükre sietett, ugy meg lehetnek győződve arról is, hogy midőn arról van szó, hogy missziójuk teljesitésére kellő anyagi eszközök birtokába juttassanak, szintén nem csupán az önmaguk érzelmeire, hanem az ország összes lakosainak érzelmeire számíthatnak.)) Majd Tisza K. nyilatkozatára reflektálva, kiemeli, hogy az egyházak államsegélye elég biztos alap, mert csak a végső szükség esetében volna leszállítható. Irányi javaslata értelmében sürgeti, hogy a reformátusok államsegélye jövőre fölemeltessék. E többfelől jött felszólalásokra a kultuszminiszter általános élénk helyesléstől kitérve következő fontos nyilatkozatot tett: ((Készségesen biztosíthatom a képvi- j selő urakat arról, hogy a jövő évi költségvetésnek összeállításáig fontolóra vévén a kérdést, iparkodni fogok ezen szerintem is nagyon méltánylandó okok alapján a költségvetés megfelelő tételét felemelni.)) így végződött a tárgyalás. .. Parturiunt montes. Quid nascetur? Az a jövő titka. Mi bizunk, hogy jó kimenetele lészen e dolognak. — ő—a— RÉGISÉGEK. Szegedi Kis István Tolnáról megy Temesvárra. A ((Protestáns Szemlew jelen évi folyamának negyedik füzete a napokban lett szétküldve. Nem szándékom e füzetet sem "ismertetni, sem bírálni. Ezen Lap beírnunkatársai közül valaki bizonyosan teljesitendi e tisztet. E füzet 744—754. lapjain van egy cikk «Sibolti Demeter élete és munkái» cim alatt. Még erre sem akarok megjegyzéseket tenni, bár Siboltira vonatkozó ujabb tanulmányaim alapján adattal is szolgálhatnék, s pár észrevételt is tehetnék. Hanem van e czikknek egy rövid passusa — ez az, mire én reflectálok, és pedig nemcsak azért, hogy valakiket az elcsábulás tévedésétől megóvhassak most, midőn a «Magyar protestáns irodalmi társaság)) Szegedi Kis István működési színhelyének megállapítására pályázatot hirdetett; hanem különösebben azért, hogy fölszólalásom által a ((Protestáns Szemlew érdekét — melynek hosszú életet kívánok — tőlem telhetőleg védelmezhessem s a ((társaság igazgatóválasztmányának)) figyelmét — ha ez gyenge szavaimnak sikerülend — felkölthessem. Az említett czikk azon passusa, melyre reflektálok, így hangzik : «A tolnai iskolának hírneves tanára Szegedi Kis István, midőn állomását — időközileg Makón is levén — a temesvárival cserélte fel, Siboltinkat is Temesvárra vitték» stb. Milv történeti zavar és micsoda hamis tudomány ez ? Hol vehette ezt szerző ? Kinek tekintélyére költözteti Szegedit Tolnáról Temesvárra? Egyháztörténetiróinknak csaknem teljesen összhangzó egyetértése által föloldva érezem magamat ama kötelesség alul, hogy bizonyítgassam, mikép Szegedi 1548-ban ment Temesvárra, hogy 1551-ben Losonczi István által onnét elűzetvén, Túron, majd Békésen teljesített reformátori működése után 1553-ban jött Tolnára. | Eddi g e köztudattol elterő ket nezetet, s így ket oly helyet ismertünk, mely szerint s honnét Szegedi Temesvárra költözött. Az egyik a Rezik János «Gymnasiologia Hungaricajábób átvett, történetíróink némelyike — p. 0. Steltzer és részben Bauhoffer — által átvett, de a szigorú történeti bírálat előtt meg nem állható azon nézet, hogy «Szegedi Kis István darab ideig Nagy-Szombatban tanárkodott és miután a nyilvános életre itt nagyszámú ifjakat kiképezett volna : innen Temesvárra mént.» A másik Rácz Károly motivált véleménye, ki — «A zarándi egyházmegye története)) 46 — 47-ik lapjain — Szegedi Kis Istvánt Szegedről költözteti Temesvárra, mely nézet és vélemény íölött — fajdalom — a kritikai bírálat 1880 óta mai napig ítéletet nem mondott. Most Thury Etele elénkbe állítja a harmadik eltérő véleményt és Tolnáról viszi Szegedi Kis Istvánt Temesvárrá. Tudománya egészen új és — mondhatnám — hallatlan, ha ugyanezen tévedést nem tanította volna a ((Debreczeni protestáns lap» 1888. évfolyama 51. és 52-ik számaiban Veszprémi, ki : Vázlatok Sibolti Demeterről)) cimű cikkében Ónodi Zsigmondnak, a ((Protestáns egyházi és iskolai 1 ap» ugyanazon évi folyama 28-ik számában ((Vázlatok Sybolthy Demeterről)) cim alatt közzétett közleményét, egyrészről önismeret és önbírálat — másrészről szeretet és kímélet nélkül bírálván el, regényes hajlammal ezt hirdeti : «Az a tolnai «Sibolti János, a ki 1562-ben galgóczi prédikátor volt, nem lehetett a Demeter apja, mint Ónodi véli, hanem igenis testvére volt, a ki bizonyosan szintén a szegedi Kis István tolnai főiskolájában tanulta (vájjon mit gondol Veszprémi, hány évig lehetett Szegedi Kis István Temesvárra költözése előtt tolnai tanár ?) «s igy lehetett Szegedi is figyelmessé Sibolti János testvérére Demeterre, s mint lelki liát vitte el magával 1550-ben Temesvárra)). Ezen idézet — letudva az itt szereplő képzeleti dolgokat — a lényegre nézve csak annyiban különbözik a «SzemIében» előadottaktól, hogy ott Veszprémi közvetlen magával Szegedivel viteti el Tolnáról Temesvárra Sibo!tit és pedig 1550-ben, mig itt közvetve, mások altal engedi tétetni ugyanazt és pedig 1549-ik évben. De hiszen ezek szerint Veszprémi és Thury Etele nem is két — hanem egy és ugyanazon személy, és ha ennek bebizonyítására nem volna elég azon föltevés, hogy két elme ilyen egy módon nem tévedhet; ha nem volna elég az, hogy a «Szemle» Siboltijának azon része, mely a 750. lap 3-ik alineájának azon szavaitól kezdve: ((Siboltinak csak két akis munka ja maradt reánk» a cikk utolsó alineájáig olvasható, csaknem betűszerinti hűséggel a ((Debreczeni protestáns lap»-ból lett átvéve ; elég lesz mindenesetre a most fölemlített lap f. évi 46. számában, a «Szemle IV/1890. füzetének rövid ismertetésével foglalkozó cikk azon őszinte bevallása: aThury Etele, Sibolti Demeter életét és munkáit ismerteti szélesebb alapon, behatóbban, mint a hogy pár évvel ezelőtt lapunkban tette.» Es ezen személyazonosság meglepheti az illető köröket, ha megtudják, mikép Veszprémi vagy helyesen Thury Etele társul azon Ónodival, kiről oly nagy megfeledkezéssel oly kicsinylőleg nyilatkozott volt, társul a Samarjai superintendentia történetének megírására. A «Debreczeni prot. lap» ismertetője — ugy látszik — csak a füzet cimeit tekintette meg, de azok tartalmát meg sem olvasta, és csaknem ezt kell mondani Gömöriről is, ki a ((Protestáns egyházi és iskolai lap»-nak mai napon kezemhez jutott 47. számában ismerteti a ((Szemle» legújabb füzetét. Készségesen elis-