Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-07 / 49. szám

vagyona továbbra is annak tulajdonában marad, jövedelmei azontúl is ugyanazon intézet czéljaira fordítandók s azon tanerőket, illetőleg a személyzet azon részét, kik az említett vagyon jövedelméből vagy az intézet hatósága által biztosított egyéb jövedelmekből dijaztattak, azontúl is az intézet fentartója alkalmazza. (44. §.) «Állandó állami segélyben részesülő felekezeti kisdedóvoda, gyermek-menedékház vagy kisdedóvónő-képző intézet alkalmazottjainak állásuktól való elmozdítása, csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott fegyelmi Ítélet alapján történhetik meg ; a fegyelmi eljárás azonban az illetők ellen, ha azt a miniszter kivánja, mindig elrendelendő. Amennyiben az állandó állami segélyben részesülő felekezeti kisdedóvoda, gyermek-menedékház vagy kisdedóvónő-képző intézet működését a miniszter a törvények rendelkezései szempontjából kifogás alá esőnek találná, annak megjavítását a felekezeti hatóság egy fél évig elmulasztja, az intézettől a segély ideiglenesen vagy végleg meg is vonható.)) Még az állami felügyeletről kellene irnom, de legyen elég megjegyeznem, hogy a népiskolai felügyelettől csak annyi lényeges eltérést mutat e javaslat, hogy a felügyeletet a kir. tanfelügyelő közvetlenebb intézkedéseivel hatályosabbá teszi. Tüzetes ismertetést nem akar e czikk pótolni; érdemes lesz a nagy horderejű munkálatot közvetlenül a javaslat teljes szövegéből és a mindjárt következő parlamenti tárgyalásokból egyházi és világi térfiainknak minden részletében megismerni. Csak sarkalatos tételeire, kiválóbb előnyeire s némi pótlandó hiányára ohajtottam a közfigyelmet felhívni. Állam és egyház szent egyetértéssel fárad ím a Jézusi példa követésében : ((Engedjétek hozzám e kisdedeket.)) Legyen áldás nemes munkájukon ! Sepsi-Szentgyörgy. Eötvös K. Lajos. TÁRCA. A jövő vallásügyi politikája. — Szilágyi Dezső igazságügy miniszter beszédéből. — Az elkeresztelési vita alkalmából a jövőben követendő vallásügyi politikáról, különösen az igazságügy miniszter által oly fontos nyilatkozatok történtek, melyekkel e Lap t. olvasóinak is részletesen meg kell ismerkedniök. Az igazságügy miniszter nagy beszédjének ezekről szóló része szó szerint így hangzott : T. ház! Benső örömmel constatálom, hogy a ház minden oldalán a jövőben követendő ugy vallásügyi politikára, mint ama reformokra nézve, melyeket ugy a vallásszabadság, mint az interconfessionalis viszonyok terén be kell hoznunk, egyező irányok mutatkoztak. Nevezetesen, nem becsülöm kevésre, hogy a leghatározottabban s legfeltétlenebbül hirdették és kimondották itt, még pedig ugy tudom, minden oldalról, az állam törvényhozásának és működésének függetlenségét a különféle vallásfelekezetek tanai szabályaitól, törvényeitől. Kimondották azt az elvet, hogy az állam a maga közogi- és magánjogi rendjét minden felekezeti tan, minden felekezeti hitelv, minden felekezeti egyéb szabálytól függetlenül saját szükségei, saját belátása szerint állapítja meg. Kimondották azt, hogy az állami- és egyházi felfogás összeütközése esetében annak, a minek érvényesülnie kell, feltétlenül az állam rendje, jelentkezzék az törvényben, vagy törvényesen kiadott rendeletben. Sőt tovább is mentünk, t. ház: kimondatott, mint a jövő fejlődés iránya és a határozati javaslatokban kívánják, hogy az egyház és állam közti összeütközés elkerülése végett is, de azért is, hogy a maga körében, a maga rendjét mindegyik saját szükségei és elvei szerint nyilván tarthassa, a polgári anyakönyvek behozatalának általános elismert helyes és némely oldalról közvetlenül sürgetett reformját. És ezt elismerte mindenki, Apponyi Albert t. képviselőtársamtól kezdve, egészen a legszélsőbb oldalig. Áz ellenzékre czéloztam, vagy hogy helyesebben fejezzem ki magamat, elismerték nemcsak ezen az (jobb oldalra mutat) oldalon, hanem az ellenzék minden árnyalatában. Ezt akartam mondani. Kimondták azt is, hogy a házassági jogviszonyok terén a házassági jog államosítása és egységesítése szükséges és hogy a polgári házasság behozatala is szükséges. Erre nézve, különösen az utolsóra, miután magam is felszólittattam, hivatva érzem magamat a t. ház előtt egy nyilatkozatot tenni, a mely egyszersmind motiválni fogja azt, hogy én Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatának ide vonatkozó részét, mint feleslegest nem fogadom el. Felvilágosítást óhajtok a t. háznak adni a házassági jognak azon reformja felől, a mely körülbelül egy év óta készülőben lévén, jelenleg már első kidolgozásban van, mint a családi jognak alkatrésze, melylyel együtt be fog nyújtatni. Ennek alapelvére nézve — bár igen szokatlan egy készülőben lévő törvényjavaslatról nyilatkozni, de miután ez politikai kérdés s hozzám mult évben is e tekintetben kérdés intéztetett — kívánok felvilágosítást nyújtani. Azon eivből indulok ki a törvényjavaslat kidolgozásánál, hogy azt a családi joggal együtt, mint annak integrális részét kell kidolgozni. Aki azt a szoros összefüggést ismeri, a ki tudja, hogy a családjog terén is az uj codificatió mennyi reformot csinál, az csak helyesnek fogja tartani az ilyen módon való eljárást. Az alapelv azután az, hogy a házasság jogviszonyának kizárólag kötelező rendjét az állam állapítja meg egy törvényben minden állampolgár számára, minden különbség nélkül. Ebből következik, hogy minden felekezeti törvényhozás, minden felekezeti jurisdictió érvényében eltöröltetik és megszüntettetik; hogy ebben a javaslatban felekezeti természetű házassági akadályok nem lesznek, jelesen, sem a valláskülönbség, sem az ordó nem képez házassági akadályt. De ebből következik egyszersmind az is, hogy ezen törvény alkalmazása, a mely minden állampolgár házassági jogviszonyát —• még pedig kizárólag — szabályozza, a jurisdictió kizárólag az állam bíróságait illeti. Az állam tehát a házassági jogviszonyok terén ugy a törvényhozást, mint a bíráskodást, mint kizárólagos és minden polgárra együtt megoldandót átveszi és ezzel kapcsolatban, mint kiegészítő rész: a házasság megkötésének polgári formája is a háznak javaslatba fog hozatni. Ez az, t. képviselőház, amit felvilágosításképp mondhatok ; tovább e részben nem mehetek, mert arra, hogy a házat tájékozzam, azt hiszem, ez bőven elegendő. Végül, t. ház, nyilatkoznom kell még egy kérdésről, nevezetesen arról, hogy ezen reformokra nézve, a melyeknek irányát megjelöltem : az anyakönyvekre és a házasságra nézve többen ugy nyilatkoztak, mintha ezeknek szükségképpeni feltétele és azokkal összekötendő volna az állam és egyház közötti viszonynak egy általános törvény által gyökeres és uj szabályozása. Részemről nem titkolhatom, hogy határozottan más