Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-07 / 49. szám

véleményen vagyok és ilyen politikát nem. helyeselnék. Nem először azért, mert az az emiitett reformok megoldását isten tudja mennyi időre elhalasztaná vagy lehetetlenné tenné, nem másodszor azért, mert meggyőződésem az, hogy azon a történeti alapon maradva, a melyen Magyarországon századok óta az állam és az egyház közötti viszony az állam szükségei szerint minden egyházzal szemben rendezve lett, és ezt az alapot tovább fejlesztve úgy a vallásszabadság fejlesztése és megvalósítása kívánalmainak, mint minden reformszükségletnek eleget tehetünk. Nevezetesen ha az állam interconfessionalis jogrendjét a jogegyenlőség és csakis annak elve szerint tovább fejlesztjük és teljessé teszszük, eleget tehetünk azon elismert szükségesnek is, hogy, ha az egyházak beléletében átalakulás és fejlés és ennélfogva belszervezetében változás szüksége mutatkozik, ezen átalakulás és fejtésnek közjogi formái megtaláltassanak és ennek megfelelően a viszony az egyház és állani között fejlesztessék, és eleget tehetünk azon második iránynak is, hogy a mennyiben polgártársaink között vannak olyanok, a kik a jelenleg bevett vagy elismert felekezetek közé nem tartoznak, ezeknek viszonya az államhoz, a többi felekezetekhez a vallás és lelkiismereti szabadság megóvásával és annak elvi alapján megfelelően szabályoztassék Szóval ezen a történeti alapon a fej lést minden, még azon irányban is lehetőnek és eszközlendőnek tartom, hogy az állam minden életviszonyra kiterjeszsze a maga törvényhozását és kormányzatát, a melyek állatni rendezését a modern állam szükségei és feladatai megkívánjak, a melyet egységesen és felekezeti különbség nélkül kell a jogegyenlőség elvei szerint megoldani minden állampolgárra nézve. De azt, t. ház, hogy bármi nevű amerikai rendszer kedveért, vagy bármi nevü ki nem próbált elméletekért, azt, a mi századok lefolyása alatt országunk történetéből, szükségeiből tapasztalataink alapján fokozatosan nőtt ki és alkottatott meg és amit hatásában és értékében ismerünk — kicseréljük és ez által a legkényesebb viszonyban, a melynek helyes megoldását Európa egy államának sem sikerült kielégitőleg elérni, külföldi példák után induljunk : nemcsak társadalmunk és állami viszonyaink különbözősége miatt, hanem a szerzett tapasztalatok alapján, helytelennek, az állami rendet koczkáztatónak, sőt merem monegybázi békét veszélyeztetőnek állami és dani, az tartom. Linder György : Mi történik a katholikus autonómiával ? Szilágyi Dezső : T. ház 1 Itt t. képviselőtársam egy kérdést intézett hozzám, mi történik a katholikus autonómiával? Erre nézve bátor vagyok utalni egy perez előtt tett nyilatkozatomra, ez is belső fejlődése az egyháznak és szervezetének, az állami rend ezzel szemben nem tiltólag áll, hanem törhetetlen fentartásával Magyarország összes törvényhozásában és gyakorlatában elismert azon elvnek, hogy az egyház és állam közti viszony szabályozása az állam jogi rendje által szabatik meg. Ennek fentartásával nem látom at, hogy nyilatkozatomat ugy lehetne érteni, hogy az autonomicus alakulás az által bármi tekintetben ki volna zárva. Hisz arra az egyházra és minden másra nézve állami szempontból, a belső fejlődés joga és szabadsága nem gátoltatik. A második, t. ház, mit figyelmükbe ajánlok az, hogy különösen külföldről, vagy éppen Amerikából hozott minta szerint az egyház és állam közötti viszonyt rendezni nem lehet, mert csodálatos ideologia volna az, hogy mi, a kik az amerikai Unió egyes államainak állapotaitól társadalmunkban, gazdasági szervezetünkben, történeti fejlődésünkben s ebből hozott érzéseinkben és felfogásainkban annyira különbözünk, az amerikai állapotoktól a legkényesebbet, a legnehezebbet, a melylyel szemben az állampolitika művészete Európában majdnem mindenütt meghiusult — az állam és egyház közötti viszonyt kiragadjuk, ide ültessük át. Ezen az uton tehát nem haladhatunk; hanem a midőn az általam kijelölt irányban haladni óhajtunk, a kormány fentartja magának, hogy a teendők sorrendjét és az időpontot, úgy a mint kötelessége, maga kezdeményezze. És vájjon ezen politika árt-e a vallásosságnak ? Nem, t. ház. Mérsékli-e és fékezi-e a felekezetek kizárólagosságát minden irányban ? Semmi kétely, teszi ezt, hisz az is egyik czélja. Biztosithatja-e a lelkiismereti szabadságot ? Semmi kétség benne! Biztositja-e az állam rendjét, annak uralmát és önön rendjében az állam szabad mozgását? Ez czélja! Fentartó politika-e ez? Összekapcsolja-e az állampolgárokat felekezeti- és nemzetiségi különbség daczára? Igenis összekapcsolja s ezért fentartó nemzeti politika is! A zsoltárokból. — At «Eiiekeskünyv revideáló bizottsága figyelmébe. *) — XIX. Isten dicső nevét, Beszéli fent az ég, Hirdetve az erőt. A fényes ég boltja Mit alkotott — mondja — Egész világ előtt. Nap a napnak beszél, Sötét éjnek az éj: Mi bölcs, hatalmas az Úr! így zeng tovább a hang, Figyelve rá alant Mindenki bölcsen tanul. Az ég felhőin túl, Ha szól: a nap indúl S mint vőlegény kiszáll. Dicső magas tttja Törvény szerint futva ! Siet, mint hős király. Beszédi az Úrnak Soha el nem múlnak. Tökéletes, mind igaz. Enyhítik a lelket, — Okul a kis gyermek S a szívre száll hő vigasz ! Félelme szent, tiszta, Reánk ragyog viszsza, A mely határtalan, ítélete ha kész Édesebb mint a méz, Drágább, mint a színarany ! Saját dallam. *) At Énekeskönyv munkába vett reformjának véHink szolgálatot tenni, midőn Saihay B, e zsoltárátirásából és Szábolcska M. «dicséretei»-bol 'néhány mutatványt közlünk, Szerk,