Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-07 / 49. szám

enunciatiója, még inkább gondolkodóba ejthették Ő Emintiáját. Rémülve gondolhatott az írás szavaira : «Aki szelet vet, vihart arat»; mely jóslat a kath. kléruson ugyancsak beteljesült. Úgy járt ez, mint a gazdag hegyi lakó, ki szegény szomszédját kitúrni akarván kastélya árnyékából, a hegytetőről gonosz kézzel lavinát indított meg, hogy az seperje el a szegényes kunyhót; s csak későn vette észre, hogy a megindított hótömeg előtt kastélyának erős fala sem képes megállani s annak romjain kell keseregnie afelett, hogy gyalázatos telhetetlenségében nemcsak szomszédja kunyhóját seperte el, de önmagát is hajléktalan nyomorulttá tette. A klérus is féket vesztett hódítási vágya által sarkalva, elseperni igyekezett fényes palotái mellől a protestánsok szegényes kunyhóját; a közérzület laviniáját költé fel ellene s most látja csak, hogy az ellenáljhatlan hatalommá növekedett, melynek nyomása alatt az «egyedül üdvözitő». egyház kőfalai is roskadoznak ; sőt több kárt tesznek azokban, mint a szomszédok szalmafedelű viskójában. Kiszámíthatatlan az a veszteség, mit a klerikális politika ezen mostani akczió'ja által szenvedett már eddig, s szenvedni fog még inkább ezután. Hiába ! az őszinteség hiánya mindig megboszulja magát. Nem őszinte a klét'us a kormánynyal s a nemzettel szemben, amikor magát ugy gerálja, mint a magyar kormány főtám'ogatóját s a magyar nemzeti állam-eszme gondos ápolgatóját ; de ugyanekkor szavainak ellentmondó tetteivel elárulja, hogy a felvett szép ruha nála csak takarója a másfelé gravitáló törekvéseknek. Egyik szónokuk, a «félben maradt püspök» — amint őt tréfásan egyik napilap elnevezte — Höck János typicüs megszemélyesítője ezen alakoskodó politikának. 'Beszéde azt a benyomást teszi az emberre, mint ha kath. pap kálvinista palástba öltözve a szent kehelyt hordaná körül; azt hihétnők első tekintetre, hogy az «eretnek)) bort akarja kiszolgáltatni ; csak ha közelébe megyünk, veszszük észre, hogv kelyhében tömjént füstölögtet. Csak egy példáját e ravasz ámításnak! Beszéde folyamán proklamálja a liberalismust s nagylelküleg azt a jogot is megadja az államnak, hogy ez a házassági jogot rendezze. Kath. pap ajkáról ez lázadásnak tűnik fel a kath. szentegyház ellen ! Ne féljünk — ő nem megy ennyire. Hi szen ime azonnal megmondja, hogy ő e jogot csak azon értelemben adja meg, hogy az állam megakadályozza a vallás változtatás (s. ennek alapján eszközölt elválás s ujabb házasságkötés) által lehetővé vált erkölcstelenségeket s bigamiákat! Tehát az államnak csak arra adatik jog kath. papi felfogás szerint, hogy a nem katholikus felekezetekre a katholikus házassági jogot rá erőszakolja ! Köszönjük az ilyen liberalismust, de nem kérünk belőle. S hála Istennek, a kormány s a nemzet képviselete sem kért, s bizonyára nem is fog kérni többé soha ! De nemcsak e specziális esetben tűnik ki a klérus perfid magatartása. Bebizonyult reá minden ponton, hogy előtte szentebb a . római pápa, mint a magyar nemzeti állam, s óriási befolyását, vagyonát nem ez utóbbinak, hanem az elsőnek szolgálatára szenteli. Bebizonyult, hogy koránt sincs úgy összeforrva az ő érdekök a nemzeti érdekekkel, mini azt hirdették ; a kettő nem elválaszthatatlan, sőt a nemzet jól felfogott érdeke egyenesen azt kívánja, hogy az állam, élete minél teljesebben függetlenné tétessék a klérus befolyása alól. És a kormány ezt észre vette, mutatják megígért reformtervei. Észre vette a nemzet is, mutatja felháborodása. A konzekvenciák levonása sem kés.het soká. A tény konstatálva van; . a jó katholikusok fájdalommal vehetik' tudomásul. Észt-bontó dilemma elé vannak ők állítva; választaniok kell: jó magyarok lesznek-e inkább vagy az állam-sorvasztó klerikális poli! tika szekerét tolják ? A képviselőház kath. tagjainak óriási többsége az elsőt választotta. Példájukat bizonyára a nemzet többsége is követendi. S ebben van az egyik óriási vesztesége Magyarországon a Róma felé kacsintgató klerikális iránynak : a magyar állam-eszme diadalt ült az «egyedül üdvözítő egyházw politikája felett. Elveszítette ez az irány eddigi befolyását, s vezérszerepét az utógondolat nélküli nemzeti liberalismus foglalta el. Elveszítette jó részben az állam vezetőinek bizalmát; hosszú időbe fog kerülni, mig ez ismét helyre állíttatik. Megrendült a nemzet bizalma is — s a kétkedő közvéleményt aligha sikerül többé álomba ringatni, hogy újból szabad kezet adjon Róma szolgáinak. S a klerikálismus e veresége egyúttal a mi eszméink győzedelmét jelenti. Valóban szép elégtételt szolgáltatott nekünk a magyar kormány és nemzet, midőn azon elv szerint kezd gondolkozni, mely a mi zászlónkra már több mint 300 éve irva van, s a mely szerint mindenkinek, ki e hazában lakik, még lelke üdvét- is e hazában kell keresnie; és a midőn visszautasított minden oly irányzatot, mely a nemzet kormánya fölé egy ennél felsőbb hatalmat ültetni óhajtana. Kedvünk volna «Te Deumot» zengeni a prot. eszmék ez ujabb diadaláért; s ennek emlékére emlékpénzt veretni, mint a párisi vérnász alkalmával a pápa részéről történt ; de ezzel a változtatott felirattal«Ultramontanorum strages.)) De óriási vereséget szenvedett a Róma felé vergáló klérus más irányban is. _S itt is az őszinteség| hiány okozta romlását. Veszedelmes játékot űzött a liberalismus jelszavával; meggondolatlan telhetetlenségében hamis kártyával kezdett játszani, s rajta vesztett. 1 Jogegyenlőség, szabad elhatározás, a vallás-dolgában: ezen eszmékkel kezdett dobálózni az a klérus, melynek feje telj-hatalmat, csalhatatlanságot igényel magának az össszes keresztyének lelki dolgaiban, s mely előtt a pápától való elszakadás schisnia és bűn ; mely szerint joga senkinek nincs, csak a pápának; mindenki más szolgája ennek; melynek lapjai, hittani könyvei ma is ((istentelen eretnekség))-nek neveznek palam et publice mindent, ami nem katholikus. Elnyomatásról, mellőzésről panaszkodott az a klérus, mely az állam óriási javain kívül az országban a legfényesebb állást bírja s olyan szabadságot élvez, amilyennel sehol e világon nem bír. Es e panaszra azért nyitá száját, mert e szabadság nem terjed ki a tűzzel-vassal való eretnek-irtásig! Ezért sajog, a «kath. lelkiismeret)), ezért jajgat a klérus; s azért kellett volna neki teljes szabadság, hogy ennek örve alatt szabadon folytathassa akna-munkáját a prot. egyházak ellen. Felekezetöknek számbeli túlsúlya, fegyelmezett papi hadserege, óriási vagyonuk biztosítani látszottak a megsemmisítés munkájának sikerét. De a kivetett tőr nem azt fogta meg, akinek vetve volt. Rosszul számítottak, midőn azt hitték, hogy a liberalismus apostolai bele mennek a vallás-szabadság proklamálásába, anélkül hogy a kath. egyházra nézve levonnák belőle a következtetést. Örömmel hallottuk igen tekintélyes férfiaktól, s a mi a dolognak különös fontosságot ad, kormányon levőktől is, azt a felfogást, hogy szép dolog, szép az a szabad-egyház szabad államban, s az ő szemeik előtt is ott lebeg, mint eszmény; de csak úgy tartják megvalósíthatónak nálunk is, ha az egyházak és állam között ugyanazon viszony lenne