Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

mai teljesíti szent kötelességét egyházunk beléletében napról-napra szebben nyilvánul. Iskoláink felvirágzását nemcsak szorgalmas iskola látogatásai, de ez év julius r-én iskola czélokra tett 100 frtnyi adományával is munkálja, e hó 9-én pedig még 1752-ben készült úrasztali készletek megújítására egy szépen átgondolt vasárnapi beszédben hívta fel gyülekezetünk nő tagjait. Szeretett ifjú lelkészünk buzdító szavai nem hangzottak el a pusztábau, a nemesen érző buzgó keresztyén nők lelkesült örömmel rakták áldozataikat az Úr oltárára, a felhívást oly szép siker koronázta, hogy alig 10 nap alatt több mint 900 frtnyi összeg ajánltatott meg a sz. asztal újból leendő felszerelésére. Ez összeghez tudomásom szerint 100 frt illetve 100 írtnál nagyobb összeggel is járultak: tek. özv. Hajdú Lászlóné, özv. Soós Istvánné, özv. Nánássy Andrásné, özv. S. Debreczeni Imréné, özv. Vass Lajosné úrnők. — Pál apostol a Timotheushoz irt I. lev. 3—ik részében a lelkipásztorok tisztiről szólva a többeközt ezt mondja : «Szükség, hogy az ő házában jól tudjon előljárni, szükség pedig néki jó bizonyságának is lenni a kivül valóktól, hogy szidalomba ne essék.)) íme, itt a jó bizonyság szeretett ifjú lelkészünk buzgó munkálkodásáról, nem csak, de egyházunk nemes keblű nőinek áldozatkészségéről is. Isten áldása legyen úgy a kegyes adakozók, mint szeretett ifjú lelkészünk minden munkáján. Turkeve, 1890. nov. 19. Sütő Józsefné. * Az ultramontanismus ujabb taktikája. Az elkeresztelésí vita váratlan fordulatára az ultramontánok kezdik fejüket veszteni. Bizarrnál-bizarabb agitáeiókhoz kapkodnak. Ujabban a «Magyar Állam)) annak érdekében kezd izgatni, hogy a kath. lelkészek ne fogadják el a protestáns lelkészek által hozzájuk törvényszerüleg átküldött anyakönyvi kivonatokat. A nevezett lap ezt a következőkre alapítja : «A főváros protestáns lelkipásztorai Bogisich prépost-plébános leleplezései után tömegesen küldik át a kivonatokat a plébániákra, melyeket azonban elfogadni és elanyakönyvelni nem lehet. Nem lehet 1) mert nem a szülő adja oda a gyermeket s annak a kath. vallásban való neveltetésére semmi biztosíték nincs, 2) mert a protestánsok által végzett keresztségről nem vagyunk biztosak, vájjon azzal a szándékkal végeztetett-e, melyet kiván a katholikus egyház, 3) mert a püspöki kar eziránt semmi utasitást nem adott, 4) mert a kormánynak nincs is joga velünk bevégzett és tökéletes vallási funkciónak tekintetni oly dolgot, melyet a mi egyházunkon kivül eső a-katholikus pásztor végzett, 5) mert eziránt a február 26-iki rendelet sem intézkedik és a kivonat el nem fogadására nem is szabott büntetést.)) * Az „Énekes könyv" revíziójához. ((Előmunkálatok a magyarországi ref. egyház megújítandó énekes könyvéhez)) c. alatt érdekes füzet jelent meg, melyet a néh. Nagy Péter által kibocsátott három füzetből a hármas bizottság (Fejes István, Lévay József és Radácsy György) állított össze és Fejes István, az egyetemes énekügyi bizottság elnöke egy 64 lapra terjedő füzetben adott ki. A kiadó «Tájékoztatás»-ából ide írjuk a következőket : «Az itt kiadott darabok közt végleg elfogadhatónak mi is igen keveset találunk, de a melyek javítást és átalakítást tűrnek, azokat mégis felvettük. Némely jobbnak Ígérkező darabon egy pár igazítást megkisérlett tenni a szerkesztő, egyéb tekintetben ugy veszi azokat az olvasó, a mint voltak. Kibocsátott programmunk alapján megküldöm e füzetet az egyetemes bizottság minden tagjának; észrevételeiket küldjék be saját kerületük elnökségéhez. A kerületi elnök urakat fölkérem, hogy a hozzájok ujabban beküldött darabokat szíveskedjenek saját körükben megbiráltatni és hozzám elküldeni, hogy anyagot nyerjek a további füzetekhez. Még néhány programmal rendelkezem; a kinek tehát erre szüksége volna, szívesen küldhetek; ugy szintén az idejében jelentkezőknek e füzetet is megküldöm)). — Eddig a Tájékoztatás, mely után a bizottság az énekeskönyv százakra menő zsoltáraiból és dicséreteiből csak 34 zsoltárt és 21 dicséretet közöl, mint olyanokat, melyek ((javítást és átalakítást türnek», a mi azt mutatja, hogy «gyökeres» revízió van tervben. Addig is, míg az «Előmunkálatok»-ról szakszerű véleményt közölhetünk, elismeréssel konstatáljuk, hogy a megújított «énekügyi bizottsági) íme komolyan hozzá fogott nagyfontosságú munkájához. Óhajtásunk csak az, hogy az érdeklődő közönség is támogassa, segítse elő a munkát minél több oldalról jövő közreműködésével és kritikájával ! * A kecskeméti jogakadémia tanári kara a dunamelléki egyházkerület közgyűléséhez felterjesztést intézett, melyben a konventnek 1887. november havában hozott határozata értelmében arra kéri a közgyűlést, hogy hasson oda a kormánynál s illetőleg a törvényhozásnál, hogy «a jogtudori szigorlat az ügyvédi vizsgálat előfeltételéül ne követeltessék s az ügyvédi vizsgálat előfeltételeül jelenleg követelt tudori szigorlat annak megfelelő szigorú államvizsgálat által helyettesittessék, mely államvizsgálat a jogakadémiákon is letehető legyen.» Érre a felterjesztésre a bírósági szervezetről szóló törvényjavaslat ama rendelkezése indította a tanári testületet, mely a gyakorlati bírói vizsga egyidejű eltörlése mellett ezentúl a bíráktól is ugyanazt a kvalifikációt követeli, mint az ügyvédektől, t. i. ügyvédi oklevelet. A tanári kar helyesli ugyan ezt az intézkedést, mert, mint maga is elismeri, nagy anomália a bírótól csekélyebb kvalifikációt követelni, mint az ügyvédtől. De kénytelen fölszólalni ez ellen az intézkedés ellen azért, mert ha nem módosítják egyúttal a kötelező jogtudorságra vonatkozó 1874. évi XXXIV. t.-c. 5. §-át is oly értelemben, hogy vagy az akadémiákon is lehessen megszerezni a jogtudori fokot s illetőleg le lehessen tenni az azt helyettesítő államvizsgálatot, vagy pedig a jelölt a tudori fok elnyerése nélkül is szerezhessen ügyvédi diplomát, akkor a jogakadémiák éppen a két legfontosabb jogi pályához, a t. i. ügyvédi és birói pályához szükséges kvalifikáció megadásától teljesen megfosztatván, az eddiginél még válságosabb helyzetbe sodortatnának. Egyúttal figyelembe ajánlja a tanári kar a konventnek 1887-ben hozott ama határozatát, mely szerint felkérendő az államkormány, hogy az 1883. évi I. t.-c. 3. §-ában kilátásba helyezett s legközelebb szervezendő közigazgatási tanfolyamok a jogakadémiákkal szerves összefüggésbe hozassanak. A tanári kar meg van győződve, hogy a kérdés ilyetén megoldása az akadémiákat megérdemelt fölvirágzáshoz juttatná. — A dunamelléki egyházkerületi gyűlés a tanári kar ez emlékiratát pártolókig terjesztette a konvent elé. Lapunk egyik jeles dolgozó társától nem sokára bővebb ismertetést és szakszerű méltatást közlünk e kérdésben. * A Dávid Ferencz egylet köréből. Lisztéit szerkesztő Ur! A «Dávid Ferencz egylet» ez évi rendes fölolvasó gyűléseit folyó hó 16-án Kolozsvárit megkezdette nagy számú nő és férfi hallgatóság jelenlétében. Ugy látszik, hogy az egylet azt a nemes czélt tűzte ki, hogy fölolvasásain a különböző egyházakban növekedett férfiak nézetei hallhatók legyenek. S így a valláserkölcsi élet, mint az emberiség közös célja, közös erővel mozdítassék elé. Ezért van, hogy ez alkalommal