Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

if>40 protestáns egyházi és iskolai lap. i05o is egy unitárius és két ev. iró fölolvasásai lettek bemu­tatva. Az ősz elnök, dr. Brassai «A Jézus Istenségéről)) cimű műve nyitotta meg, melyet Péterfi Dénes lelkész, mutatott be. E fölolvasásra Páter Didonnak legújabban megjelent műve adott alkalmat, melyben iró azt a fő­tételt tűzi ki, hogy a «teljes irás» Istentől ihletett. Mintegy 40—42 biblia tételt hoz fel nagyrészt az ó-testamentumból, a Jézus istensége bebizonyítására és ezenkivül az új-testamentomi indakat. Dr. Brassai fölolvasásában leteszi a theologiát a birói székről e kér­désben (Elég kár! Szerk?) és a józan észt ülteti helyébe s ezzel cafolja Didón érveléseit. A nagy tetszéssel foga­dott fölolvasás után a dr. Szlávik'Mátyásét, e lap olva­sói előtt jól ismert eperjesi tanárét mutatta be Grátz Mór kolozsvári ev. lelkész a aRenaissance és Reforma­tió)) cimmel. Ez is méltán sorakozhatik az elsőhez. A renaisancet a klassicismus tanulmányozása szülte. A német reformatiót magának a kedélynek vizsgálása. Egyik a másiknak előzménye. Ezután szép és hosszas párhuzamot von a kettő közt, a mi valósággal mély I értelemről és erős distinguáló tehetségről tanúskodik. Végül Grátz Mórnak ((Legenda Krisztus és sz. Péterről)) cimű verse nyújtott kedves élvezetet mindenkinek; de kü­lönösen a nőknek. Ezzel a fölolvasások véget értek s a legnagyobb megelégedéssel távozott mindenki. Kolozs­vártt — Váii A. * Köszönet. A magyar protestantismus lehetőleg pontos és kimerítő rajzát kívántam nyújtani a ((Protes­táns Szemle» idei I—IV. füzetében s amell e 11 k ii l ö n lenyomatban is megjelent dolgozatomban: ((Statisztikai tanulmányok a magyar protestantismusról.» Hogy anyagi helyzetünket a valónak megfelelőleg tükrözzem vissza, statisztikai adatokért kérő levelekkel fordultam az ágos­tai ev. és ev. ref. egyházak minden nagytiszteletű espe­reséhez s azonkívül az unitárius egyház érdemes püs­pökéhez, méltóságos és főtisztelendő Ferencz József úrhoz is. Bár az összegyűlt és szerfölött érdekes ada­tokat az idő rövidsége miatt fájdalom, egyelőre fel nem használhattam (még most is kapok válaszokat); mégis jól esik hálás elismeréssel adóznom a főtiszteletű püs­pök umak épugy, mint mindkét evangyéliomi egyházunk nagyérdemű esperesi karának ama buzgó s jóakaratú támogatásért, melyben részesíteni kívántak s kedves kötelességem itt a nyilvánosság előtt is konstatálni, hogy nem tekintve személyem csekélységét, hanem a min­denfelé érdeklődést és méltánylást keltt ti eszme közérdekű fontosságát: úgyszólván vetekedve bocsátották rendel­kezésemre — sokszor fáradságos gyűjtés és feldolgo­zás után — az előteremthető anyagot. Engedjék meg, hogy itt szóval köszönjem meg önzetlen jóakaratukat; e b. lapban helyén való különösen a dunamelléki egy­házkerület nt. esperesi karát illető köszönetemet külön is kifejezni. Magam azonban sokkal fontosabbnak tartom a tettben nyilatkozó köszönetet, mely abban fog állni, hogy ujabb és tökéletesebb módszer szerint gyűjtendő, az egyes egyházak lelkészeitől közvetlenül szerzendő anyag alap­ján — mely módszer ép az esperesi karból jövő szíves, gyakorlati irányú figyelmeztetések gyermeke — lehető rövid idő alatt szándékozom a hazai protestantizmus egységesy kvneritőbb statisztikáját feldolgozni. Eperjes, 1890. nov. 23. Kiváló tisztelettel dr. Bartha Béla, jog­tanár. * A Budapesti Hírlap és a protestáns irodalom. E cím alatt következő sorok közlésére kérettünk föl: A «Budapesti Hirlap» pártonkivülinek mondja magát, de felekezeten kívülinek nem mondható, mert már régi idő ota, de különösen az elkeresztelési vitában egészen a kath. papok nézetének világi harczosává avatta föl magát. Ez ugyan az ő meggyőződésének dolga, de ol­vasó közönségének protestáns része s a tárgyilagos igazság megkövetelné tőle, hogy ha a növendék kath. papok irodalmi kísérleteiről s apró fordításairól oly pontosan beszámol, a protestáns irodalomnak legalább előkelőbb termékeit részesítné nagyobb figyelemben s igazságosabb elbánásban. Hisz még nem minden ol­vasója plébános és kath. káplán s ha továbbra is 30 ezer példányban akar megjelenni, tán az a hat milló katho­likus, de különösen ama 31/2 millió protestáns lakosá­got is tekintetbe vehetné, mely nem érdeklődik oly közvetlenül a szerzetesi és kápláni irodalom termékei iránt. Hogy mennyire jogosak e rekriminácziók, álljon itt bizonyítékul a nevezett hírlap «Könyvesház» rovatából, a f. évi 321. számból kivett két referáda : „Római katho­likus káté" irta Deharbe József jézustársasági atya. Az eredeti negyedik kiadás után fordította Répássy János. Iskolai és magánhasználatra kiadta Tóthfalussy. Dániel. Szatmártt, 1890. — A munkából már három füzet jelent meg. Az első általános vallási kérdések­kel foglalkozik. A második a tiz parancs, az öt parancs és az erények megtartására, ellenben a bűnök elkerü-' lésére int. A harmadik füzet a szentségekről és az imádságról szól. Mindegyik kérdésekből és feleletekből áll : ily módszerrel adja elő tárgyát. Ugy a kérdések, mint a feleletek világosan vannak megszerkesztve s a füzetek jó magyarsággal vannak lefordítva. Egy-eg3r füzet ára 50 kr. — A Protestáns Szemlének megjelent a 3. és 4. füzete. Szerkesztője : Kenessey Béla, a m. prot. irod. társaság titkára. Megrendelhető Hornyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedésében Budapesten.)) Nincs szerencsénk az igen tisztelt jezsuita-atya mű­vének kath. szempontból való fontosságát ismerni, de ismerjük azt, hogy minő jelentőséggel bir a «Prot. Szemlew hazai prot. egyházunkban s tudjuk, hogy leg­alább tartalmának felsorolását megérdemelné e tisztán eredeti, tudományos küldeményeket tárgyazó folyóirat egy oly laptól, mely a nemzeti irodalom, nyelv és tudomány gyarapításának minden más érdeket alá igér rendelni. — Csak épen a felekezeti érdeket nem ? — Dr. B. M. * Gyászrovat. Szügyi Dániel, József, Eleonora férjével Bakos Károlylyal és Juliánná szomorú szivvel jelentik a szerető és szeretett atyának, Szügyi Dániel mezőtúri ev. ref. orgonista-kántornak, az 1890-ik év november hó 22-ik napján, éjjel 12 órakor, életének 64-ik évében történt csendes elhunytát. A boldogult­nak hűlt termei folyó hó 24-én délután 2 órakor fog­nak a síri nyugalomnak átadatni. Áldott legyen az elhunytnak emléke! ADAKOZÁS. A Károli emlékre és alapra, mely utóbbinak célja vallásos iratok kiadása, következő küldeményt kap­tunk : Stettner Ignácz lelkész a veszprém-nyárádi egyház adományaként 5 frt, mit a 14-ik számban kimutatott összeghez számítva (egy összeadási hiba kiigazításával) Lapunknál eddigelé 1835 frt if kr gyűlt be. Megjegy­zem, hogy f. hó 12-én 250 frt 14 krt Kun Bertalan püspök urnák elküldöttem s így jelenleg csak az azóta érkezett fennebbi öt frt van nálam. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom