Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-30 / 48. szám
if>40 protestáns egyházi és iskolai lap. i05o is egy unitárius és két ev. iró fölolvasásai lettek bemutatva. Az ősz elnök, dr. Brassai «A Jézus Istenségéről)) cimű műve nyitotta meg, melyet Péterfi Dénes lelkész, mutatott be. E fölolvasásra Páter Didonnak legújabban megjelent műve adott alkalmat, melyben iró azt a főtételt tűzi ki, hogy a «teljes irás» Istentől ihletett. Mintegy 40—42 biblia tételt hoz fel nagyrészt az ó-testamentumból, a Jézus istensége bebizonyítására és ezenkivül az új-testamentomi indakat. Dr. Brassai fölolvasásában leteszi a theologiát a birói székről e kérdésben (Elég kár! Szerk?) és a józan észt ülteti helyébe s ezzel cafolja Didón érveléseit. A nagy tetszéssel fogadott fölolvasás után a dr. Szlávik'Mátyásét, e lap olvasói előtt jól ismert eperjesi tanárét mutatta be Grátz Mór kolozsvári ev. lelkész a aRenaissance és Reformatió)) cimmel. Ez is méltán sorakozhatik az elsőhez. A renaisancet a klassicismus tanulmányozása szülte. A német reformatiót magának a kedélynek vizsgálása. Egyik a másiknak előzménye. Ezután szép és hosszas párhuzamot von a kettő közt, a mi valósággal mély I értelemről és erős distinguáló tehetségről tanúskodik. Végül Grátz Mórnak ((Legenda Krisztus és sz. Péterről)) cimű verse nyújtott kedves élvezetet mindenkinek; de különösen a nőknek. Ezzel a fölolvasások véget értek s a legnagyobb megelégedéssel távozott mindenki. Kolozsvártt — Váii A. * Köszönet. A magyar protestantismus lehetőleg pontos és kimerítő rajzát kívántam nyújtani a ((Protestáns Szemle» idei I—IV. füzetében s amell e 11 k ii l ö n lenyomatban is megjelent dolgozatomban: ((Statisztikai tanulmányok a magyar protestantismusról.» Hogy anyagi helyzetünket a valónak megfelelőleg tükrözzem vissza, statisztikai adatokért kérő levelekkel fordultam az ágostai ev. és ev. ref. egyházak minden nagytiszteletű espereséhez s azonkívül az unitárius egyház érdemes püspökéhez, méltóságos és főtisztelendő Ferencz József úrhoz is. Bár az összegyűlt és szerfölött érdekes adatokat az idő rövidsége miatt fájdalom, egyelőre fel nem használhattam (még most is kapok válaszokat); mégis jól esik hálás elismeréssel adóznom a főtiszteletű püspök umak épugy, mint mindkét evangyéliomi egyházunk nagyérdemű esperesi karának ama buzgó s jóakaratú támogatásért, melyben részesíteni kívántak s kedves kötelességem itt a nyilvánosság előtt is konstatálni, hogy nem tekintve személyem csekélységét, hanem a mindenfelé érdeklődést és méltánylást keltt ti eszme közérdekű fontosságát: úgyszólván vetekedve bocsátották rendelkezésemre — sokszor fáradságos gyűjtés és feldolgozás után — az előteremthető anyagot. Engedjék meg, hogy itt szóval köszönjem meg önzetlen jóakaratukat; e b. lapban helyén való különösen a dunamelléki egyházkerület nt. esperesi karát illető köszönetemet külön is kifejezni. Magam azonban sokkal fontosabbnak tartom a tettben nyilatkozó köszönetet, mely abban fog állni, hogy ujabb és tökéletesebb módszer szerint gyűjtendő, az egyes egyházak lelkészeitől közvetlenül szerzendő anyag alapján — mely módszer ép az esperesi karból jövő szíves, gyakorlati irányú figyelmeztetések gyermeke — lehető rövid idő alatt szándékozom a hazai protestantizmus egységesy kvneritőbb statisztikáját feldolgozni. Eperjes, 1890. nov. 23. Kiváló tisztelettel dr. Bartha Béla, jogtanár. * A Budapesti Hírlap és a protestáns irodalom. E cím alatt következő sorok közlésére kérettünk föl: A «Budapesti Hirlap» pártonkivülinek mondja magát, de felekezeten kívülinek nem mondható, mert már régi idő ota, de különösen az elkeresztelési vitában egészen a kath. papok nézetének világi harczosává avatta föl magát. Ez ugyan az ő meggyőződésének dolga, de olvasó közönségének protestáns része s a tárgyilagos igazság megkövetelné tőle, hogy ha a növendék kath. papok irodalmi kísérleteiről s apró fordításairól oly pontosan beszámol, a protestáns irodalomnak legalább előkelőbb termékeit részesítné nagyobb figyelemben s igazságosabb elbánásban. Hisz még nem minden olvasója plébános és kath. káplán s ha továbbra is 30 ezer példányban akar megjelenni, tán az a hat milló katholikus, de különösen ama 31/2 millió protestáns lakoságot is tekintetbe vehetné, mely nem érdeklődik oly közvetlenül a szerzetesi és kápláni irodalom termékei iránt. Hogy mennyire jogosak e rekriminácziók, álljon itt bizonyítékul a nevezett hírlap «Könyvesház» rovatából, a f. évi 321. számból kivett két referáda : „Római katholikus káté" irta Deharbe József jézustársasági atya. Az eredeti negyedik kiadás után fordította Répássy János. Iskolai és magánhasználatra kiadta Tóthfalussy. Dániel. Szatmártt, 1890. — A munkából már három füzet jelent meg. Az első általános vallási kérdésekkel foglalkozik. A második a tiz parancs, az öt parancs és az erények megtartására, ellenben a bűnök elkerü-' lésére int. A harmadik füzet a szentségekről és az imádságról szól. Mindegyik kérdésekből és feleletekből áll : ily módszerrel adja elő tárgyát. Ugy a kérdések, mint a feleletek világosan vannak megszerkesztve s a füzetek jó magyarsággal vannak lefordítva. Egy-eg3r füzet ára 50 kr. — A Protestáns Szemlének megjelent a 3. és 4. füzete. Szerkesztője : Kenessey Béla, a m. prot. irod. társaság titkára. Megrendelhető Hornyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedésében Budapesten.)) Nincs szerencsénk az igen tisztelt jezsuita-atya művének kath. szempontból való fontosságát ismerni, de ismerjük azt, hogy minő jelentőséggel bir a «Prot. Szemlew hazai prot. egyházunkban s tudjuk, hogy legalább tartalmának felsorolását megérdemelné e tisztán eredeti, tudományos küldeményeket tárgyazó folyóirat egy oly laptól, mely a nemzeti irodalom, nyelv és tudomány gyarapításának minden más érdeket alá igér rendelni. — Csak épen a felekezeti érdeket nem ? — Dr. B. M. * Gyászrovat. Szügyi Dániel, József, Eleonora férjével Bakos Károlylyal és Juliánná szomorú szivvel jelentik a szerető és szeretett atyának, Szügyi Dániel mezőtúri ev. ref. orgonista-kántornak, az 1890-ik év november hó 22-ik napján, éjjel 12 órakor, életének 64-ik évében történt csendes elhunytát. A boldogultnak hűlt termei folyó hó 24-én délután 2 órakor fognak a síri nyugalomnak átadatni. Áldott legyen az elhunytnak emléke! ADAKOZÁS. A Károli emlékre és alapra, mely utóbbinak célja vallásos iratok kiadása, következő küldeményt kaptunk : Stettner Ignácz lelkész a veszprém-nyárádi egyház adományaként 5 frt, mit a 14-ik számban kimutatott összeghez számítva (egy összeadási hiba kiigazításával) Lapunknál eddigelé 1835 frt if kr gyűlt be. Megjegyzem, hogy f. hó 12-én 250 frt 14 krt Kun Bertalan püspök urnák elküldöttem s így jelenleg csak az azóta érkezett fennebbi öt frt van nálam. Szerk.