Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

rozati javaslatát, melyet, mint husz év óta szokta, az idén is benyújtott, követelve a teljes vallásszabadság, a polgári anyakönyvek s a polgári házasság behozatalát. Holló Lajos «a szabad egyház szabad államban» elvét hangsúlyozva csak egyetlen elvi kibontakozást lát hazánk kuszált egyházpolitikai helyzetéből, s ez az Irányiféle teljes vallás-szabadság, polgári anyakönyvvel, polgári házassággal, szóval a gyökeres liberalismus megvalósításával. Asbóth János merev katholikus szempontból helyteleníti a rendeletet, sürgeti a törvény revízióját, ! de azért még sem csatlakozik a Komlóssy ultramontán határozati javaslatához. Az ötödik napi vitában még szélesebb alapon tárgyaltatott a kérdés. Az első szónok Grecsák Károly volt, ki a Szivák-féle javaslathoz csatlakozva, álláspontját politikai szempontokkal indokolta. Utána Polonyi Géza érdekes beszédben részletes jogi argumokkal támadta a rendeletet, melyet törvényesnek el nem ismerhet; de célszerűségi szempontból melegen védte a törvényt, melyet most még fenntartandónak véleményez. A törvény elleni agitáció a klérus illegális propagandája, melyet nem szabad megtűrni az országban. Az illetéktelen keresztelések statisztikájából kimutatja, hogy az elkeresztelést 90 százalékban katholikus és csak 10 százalékban követték el nem-katholikus lelkészek. A végleges kibontakozás céljából kívánja a vallásszabadságot, de csak a törvényesen bevett vagy nem államellenes confessio alapján beveendő vallásfelekezetek számára ; kivánja a kötelező polgári házasság és állami anyakönyvek behozatalát, mi végre külön határozati javaslatot terjeszt be. Ezután gróf Apponyi Albert szólott nagy figyelem közt. Beszéde a benne foglalt eszméknél s a főkérdésekben való határozott állásfoglalásnál fogva kiváló érdekességű, valóságos politikai jelentőségű. Pro nunc az 1868. 53. törvényt fenntartandónak tartja, mert az törvény s az állam akarata ellen az országban senkinek sem szabad cselekedni; de pro futuro nem tartja elég szabadelvűnek. A rendelettel szemben, törvényesség szempontjából, aggodalmai vannak s ezért a rendelet fenntartását nem tartja célravezetőnek és helyesnek. A miért jövőre nézve-nézve az egyház és állam közti viszony elvi és végleges rendezését követeli, melyet a tökéletes jogegyenlőség alapján, polgári anyakönyvvel, polgári házassággal s teljes vallásszabadsággal vél megvalósitandónak. E beszéddel Apponyi gróf átlépett a Rubiconon, határozott szabadelvű színt vallott, nem kis bámulatára a szabadelvű pártnak, melynek liberalismusán túllicitált a gróf, és nagy megdöbbenésére a clericalisoknak, kik Apponyit évek óta magukénak vallották s a jelen vitában törekvéseik támogatójaként szerették volna látni. Apponyi után Szendrey Gerzson mulattatta a házat, s az ülés végén gióf Csáky miniszter felelt b. Kaas interpellatiójára, a Koch felfedezése ügyében kijelentve, hogy az oltó-szerek beszerzése iránt a belügyminiszterrel egyetértőleg immár intézkedett. A hatodik napi vitát Szentiványi Árpád nyitotta meg egy rövid, de tartalmas beszéddel, melyben a törvény fentartása mellett érvelt; a rendeletet is fentartandónak véli mindaddig, mig a vele kapcsolatos egyházjogi kérdések elvi és végleges megoldása be nem következik, a mi szerinte is csak a kötelező polgári házasság behozatalával lehetséges. Szalay Károly élesen bírálta a rendeletet, melyet törvénytelennek tart, a törvény revízióját is sürgeti s ezért az Irányi határozati javaslatára szavaz. Beöthy Ákos nagy figyelemmel hallgatott érdekes beszédben behatólag bizonyítgatta a rendelet határozott törvénytelenségét, miközben élesen hangsúlyozta, hogy ép az állam követeli meg az alkotmányba lefektetett elvek szigorú megtartását. A vallás-szabadság és polgári házasság kérdésében elvileg a liberalismus álláspontjára helyezkedett, s lendületesen, szónoki hévvel beszélt a nagyfontosságú reformok érdekében, s a végleges rendezés előmozdítása végett az Irányi hat. javaslatához járult; egyelőre azonban elfogadta a Szivákféle határozati javaslat azon két utolsó pontját, mely a törvény fentartását s a polgári anyakönyvek eshetőleges behozatalát helyezi kilátásba. Mocsáry Lajos hévvel védi a miniszteri rendeletet, melyet a klérus üzelmei miatt indokoltnak, sőt szükségszerűnek tart. Védi a törvény helyességét is, melyre mindaddig szükség van, mig a katholicizmus uralkodó egyház ez országban. Ezért elfogadja a Szivák-féle hat. javaslat két utolsó pontját. Elvileg a teljes vallásszabadságot s polgári házasságot is pártolja, de ennek az ő felfogásában az anyagi egyenlőség az ára, tehát az, hogy a vallási és tanulmányi alapítványok kérdése megoldassék. Különben a fennforgó vitában a catholicismus és protestantismus 300 éves harcának változott alakban való felujulását látja, minek csak a kath. előjogok megszüntetése és a polgári házasság behozatala vet véget. Ezért az Irányi hatátozati javaslatát is pártolja. Mocsáry után Fenyvessy F. foglalt állást a Szivákféle határozati javaslat mellett, miközben általános helyeslés kíséretében kemény, de találó kritikát mondott a «Magyar Állam)) felett. «E lap — úgymond — szégyenére válik a főpapságnak, szégyenére a katholikusoknak, mert még most is űzi az antisemitizmust és üldöz minden más vallásfelekezetet)). E kritikát nem hagyta szó nélkül Komlóssy F. ki sikerülten riposztirozott Fenyvessy személyes támadására, de a «M. Á.» védelmére egyszava sem volt. Végül az nap még Nagy István szólott, védelmébe véve a kath. papság hazafiságát s emlékeztetve a minisztert a kath. autonomia iránt tett ígéretére; legutoljára pedig Leskó István kanonok indokolta dogmatikus és lelkiismereti aggályokkal azon eljárását, hogy a beadott javaslatok közül egyikre sem szavazhat. * A tárgyalás hetedik napján az érdeklődés kissé megcsappant. Először Fulszky Ágost magvas beszédben fejtegette a rendelet törvényességét és szükségességét. A jövő egyházpolitikai feladatairól nagy higgadtsággal szólva, végcélnak ő is az egyház és állam külön választását tartja; de kiemeli, hogy minden józan haladás csak fokozatosan történhetik. Ilyen szellem hatja át a Szivák hat. javaslatát, szemben az Irányi radicalis javaslatával. Irányi javaslata megszabja a végcélt, Sziváké a módozatokat, melyek szerint a célhoz rázkódtatás nélkül el lehet jutni ; ezért a Szivák javaslatára adja szavazatát. Ezután Csatár Zsigmond handabandázott másfél óra hosszáig, sok mindenről elmondva «keble őszinte vallomásait.)) Majd Vállyi Árpád szólott röviden és határozottan csatlakozva a kormány álláspontjához, melyet méltóságosnak és helyesnek tart ; csak azért szólalt fel, hogy a függetlenségi padokról is helyeslő hang hallassék a kormány eljárása iránt. Elvi kibontakozásul ő is a polgári anyakönyvet és a polgári házasságot tartja egyetlen helyes módnak. Végül Kid lik János (kath. pap) tartott mérges clericalis filippikát a kormányrendelet és az 1868-ilc évi törvény ellen, közbe-közbe imparlamentaris kifejezést is megengedve magának, miért az elnök egy ízben rendre is utasította. Ha a miniszter kimondotta az ultimátumot, ő is kimondja a clerus nevében az ultimátumot, s ez az, hogy a kath. papság jövőre sem fog a