Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

rendeletnek engedelmeskedni, hogy jövőre is meg fogja keresztelni a vegyes házasságból született gyermekeket és anyakönyvi kivonatokat nem fog adni semmi féle más felekezetű lelkésznek. A ház e harcias szellemű beszédet általános visszatetszéssel fogadta. A nyolczadik napi vitát Neppel Ferencz nyitotta meg helyeselve a kormány egyházpolitikai állásponját, de határozottan elitélve Kudlik clerikális harci riadóját. Utána Hermán Ottó szólott tömören, szellemesen, de radicalisan. Hibáztatja a magyar tudományos és időszaki sajtó, valamint a társadalom «gyáva opportunismus»-át, mely csak tömjénezni tud a főpapságnak. Ez opponunismus növelte oly nagyra a clerus bátorságát, mely ma már az állammal is ki mer kötni. A vallások iránt közönyös, de mint objectiv szemlélő konstatálja, hogy egyedül a református vallás nemzeti, hogy ez egészen a hazára van utalva s még hitágazatjainak szabályozása is ide haza történik. Az 1848-iki törvényhozás tisztán látta a teendőket: addig nem lesz rend és szilárd béke, míg az állam és egyház közti viszony gyökeresen szabályozva nincs. Ideiglenes aprólékos intézkedésekkel itt nem lehet segíteni. Az orvoslás egyetlen módja : teljes vallás-egyenlőség és polgári házasság. Irányi határozati javaslatára szavaz. Hermán után Szilágyi Dezső igazságíigyminiszter mondott közel két óráig tartó nagy beszédet. Ennek első felében nagy jogi tudással és fényes dialecticával védte különösen Beöthy Ákos ellen a rendelet törvényességét és Apponyival szemben- a rendelet helvesgét és célszerűségét. Majd a megtámadott interconfessionalis törvény szükségszerűségét bizonyította nagy apparatussal s a támadásokat verte vissza roppant erővel és hatalmas logikával. A kézi cséplők között a «nagy cséplőgép)) — mint Csáky mondá találóan. Beszéde második felében a jövő feladatairól tett nagy érdekű kijelentéseket. A kormánynál már készen van a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat, mely az egész házassági jognak egyenlő alapokon s az összes állampolgárokra egyenlően kiterjeszkedő szabályozását: polgári közeg előtti kötését, polgári törvény és bíróság általi felbontását és polgári uton való anyakönyvezését tartalmazza. Az állam és egyház közötti viszony elvi és ujabb rendezésébe a kormány nem szándékozik bele menni, mivel minden egyháznak históriáikig kifejlett külön jogi helyzete van, minek alapján minden egyház szabadon fejlődhetik az állami jogrend sérelme nélkül. A kiváló jelentőségű beszéd e második részére még visszatérünk. Érdekes de túlzó volt Ugrón Gábor felszólalása is. Beszéde polemikus részében a miniszteri rendelet törvénytelenségét bizonyítgatta, majd az 1868—iki felekezetközi törvényt Ítélte el. Ezután nagy hangon és nagy hévvel 3 szabad egyház szabad államban elveit fejtegette. A vallási igazságok érvényesítése nem az állam kötelessége. Legyen teljes vallásszabadság. Az államnak az összes vallásfelekezeteket egyenlő bánásmódban kell részesíteni. Szónok ideálja a szabad állam, a szabad Magyarország és ez országot szabad egyházakkal kívánja látni. Ezért Irányi határozati javaslatára szavaz? A vita utolsó napján először Spóner Andor fejtegette a rendelet törvényességét. Utána báió Prónay Dezső mondott nagy tetszéssel fogadott szép beszédet. Két kérdést lát napirenden : a miniszter rendeletét, s a kormány egyházpolitikáját, melyekre nézve a Szivák- és Irányi-féle két határozati javaslatok szépen összeférnek. Szivák javaslata a mai állapoton segíthet, Irányié pedig a jövőbe mutat helyes utat. A két javaslat között fennálló látszólagos ellentét, az 1868-ik évi törvény fenn vagy fenn nem tartása, szerinte nem igazi ellenmondás, mert maga a törvény ideiglenesnek mondja magát. A rendelet kiadásával a kormány helyes eljárást követett, s azért elfogadja a Szivák javaslatát; de elfogadja az Irányiét is, mert ebben meg a jövőben követendő egyházpolitika van helyesen kijelölve. A nála szokásos szónoki lendülettel és nemes névvel szólott a vallási tolerantiáról, mely ha minden egyházban és papságnál megvolna, akkor a vallások egyenjogúságát nem is kellene külön törvénybe iktatni. Kiss Albert, csak néhány szóval jelentette ki, hogy csatlakozik ugy a Szivák, mint az Irányi határozati javaslatához. Szavazás előtt gróf Csáky miniszter szólott ismét nagy hatással, nyíltan és határozottan. Zárbeszédében volt sok sikerült polémia, de még több positiv kijelentés. Polonyival szemben kijelentette, hogy a kathol. autonomia ügyében még ez év folyamán megindítja a tanácskozásokat, bár maga részéről a mostani időt nem tartja erre alkalmasnak. Félremagyarázások ellenében még egyszer megmagyarázta, hogy a kath. egyházban kitört belforradalom alatt az alsó papságnak a főpapság elleni izgatását érti. Kudlik páternek, ki a képviselői immunitás örve alatt az állam ellen nyiltan izgatott, a ház általános helyeslése közt adta értésére, hogy ha a tettek terére lép, teljes szigorával fogja magával szemközt találni az állam hatalmát. Dogmatikai érvekkel is szépen bebizonyította, hogy a rendelet hitelvi érdeket nem sért — a kik ezt állították, semmivel sem bizonyították; e mellett a rendelet nem érinti a keresztelés tényét, mely egyházi functio; nem érintette az anyakönyvezést sem, mely félig egyházi és léiig állami ténykedés ; csak az anyakönyvi kivonat kiállítását szabályozza, a mely már tisztán állami functio. Végül azon fontos kijelentést tette, hogy a rendeletet lényegében fenntartja, de az alaki eljárásban lehetségesnek tartja azon változtatást, hogy az anyakönyvi kivonatok a közigazgatási közegek utján küldessenek át az illetékes lelkészekhez. Irányi, Szivák rövid zárbeszédei után a szavazás megkezdődött. Komlóssy visszavonta határ, javaslatát. Irányi javaslatát 180 szóval 96 ellenében elvetették. Szivák javaslatának második pontjára, mely az 1868. évi 53. tc. fenntartását mondja ki, igennel szavaztak 213-án, nemmel 47-en; a rendelet törvényessége mellett (a javaslat i-ső pontja) még többen szavaztak, kivált a protestáns képviselők közül; a polgári anyakönyvezésről szóló 3 —ik pontot az egész kormánypárt s az ellenzékek részéről is többen megszavazták. így végződött a nagy vita, melynek folyamán sok érrett és éretlen eszme hintetett el. Vájjon mi fog kikelni belőlük?! " r. t. A barsi egyházmegyei lelkészek értekezlete. A barsi ev. reform, egyházmegye lelkészi kara 1890. nov. 15-én Léván tartotta meg őszi értekezletét. A lelkészek csak egy harmad részben jöttek össze, minek okát a rossz esős időnek és azon körülménynek lehet tulajdonitani, hogy az értekezlet ideje szombati napra tűzetett. A csekély szám azonban nem tartotta vissza az összejötteket, hogy az értekezlet fontos tárgyainak taglalásába ne bocsátkozzanak, s a kitűzött czél felé ne haladjanak. Főtárgya u. i. az volt, hogy miután az egyházmegyei számvevőszék felállíttatott, a gondnoki számadások lehetőleg egyöntetűen készíttes-