Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

megbízható, gyors, pontos tárgyilagos, igazságos, változatos és szellemes törekszik ezek mindenike lenni, hogy annál többen fizessenek rá; s a szabadelvűséget mindenik fennen hirdeti és hangoztatja! És mégis! A ki napi lapjainkat elfogulatlan figyelemmel kiséri, kénytelen bevallani, hogy azok nagyi észe a elerikalismus szolgálatában áll, ennek tömjénez folytonosan, míg a protestantismus érdekei s szabadabb eszméivet szemben hideg közönyösséggel vagy lenéző ridegségge! viseltetik. Igaza van Garzónak, a ki e b. lap egyik régebbi számában azt irja, hogy «kimagyarázhatatlan az a sokszor undorító bókolás, mely journalistikai téren a r. kath. klérussal szemben épen napjainkban űzetik !» Van egy napi lapunk, melyet a «Magyar Állam-»tól most már csak kevés közöcske választ el, a mely mintha csak subventiót húzna a clerustól, űgv tolja annak szekerét. Van egy élczlapunk, a melynek majd minden számában hazai és egyházi közéletünk jelese, Szász Károly, a kitűnő költő és ref. püspök van maró gúnynyal kiparódiázva. Lehet, hogy ez csak a költői irigykedés kifolyása ! Ugyan e lapban jelenik meg sokszor «Darulka Dankó kap!anka» név alatt egy lutli. papi torzalak, mely a luth. papságot figurázza ki s teszi nevetségessé. Azt hittem, hogy legalább is valami 13 próbás pánszláv az illető atyafi ott a sík magyar alföldön, s mivel még a hírét s nevét sem hallottam soha — megvallom, informáltattam róla magamat. S mivel az informálónak sem a hazafiságában, sem pedig a szavahihetőségében nincs okom kételkedni, utána azt Írhatom, hogy az illető «egy ártatlan, jóravaló, kezdő lelkész, a ki a panszlávokkal soha semmiféle összeköttetésben nem állt, hanem igenis mint tótajkú káplán a fenti czim alatt egy hazafias missziót teljesítő tót lapba irogat némelykor)). De hát csak kellett egy igénytelen lutheránus káplánt találni valahol, a kinek a vicczelése fölött az olvasó publikum nagyokat kaczagjon ! Lapjaink általában mintegy chikes dolognak tartják folyvást dicsőíteni a tőlök u. n. «hazafias clerust (!)» s tömjénezni és meghajolni a római egyház fénye és hatalma előtt, S mig a protestáns, különösen pedig az evang. egyház legapróbb bajait és hecczeit is mintegy kárörömmel hirdetik urbi et orbi ; s egy-egy kevésbé fontos eset alkalmából egyes, előttünk is alig ismert egyéniségeket is megvezérczikkeznek : addig a hazafias szabad sajtó vagy része szemet huny a clerus gyengeségei és visszaélései fölött! A Rómába való felfolyamodás, s az elkeresztelésí heczczek alkalmából szavuk sem volt j a clerus hazafiatlan eljárásának a megbélyegezésére ; következetesen hallgattak és hallgatnak a kötelező polgári házasságról *); a felekezetek egyenjogúsága és viszonosságáról; szemet hunytak az István napi hazafiatlan izgatás fölött; a székesfehérvári aljas izgatást Arany János nagy költőnk műve ellen minden commentár nélkül az egyszerű hírek közt registrálták (s ezt sem minden lapunk); s az esztergomi igazán újságba való híres predikácziókat)) az egyedüli „Pesti Hírlapon" kívül egyik lapunk sem akarta, vagy merte közölni! S míg a meglehetős jövedelemmel bíró, s a vallásalapból is segélyezett nőtlen, magános róm. kath. papok ((sanyarú sorsa (!)» felett nem egyszer olvastunk már kesergő jerémiádokat: addig a családot fentartó, s igazán a nyomorral küzdő szegény protestáns papság helyzetének javítására nincs szavuk, azoknak a sorsa *) E cikk még szeptember hónapban Íratott; az óta egy kissé i más nóta járja ! Szerk. > alig érdekli őket ! S míg lapjaikban majd mindig olvashatunk nyilt vagy leplezett támadást a protestantismus ellen, addig próbáljon csak valaki felelni azokra, előre is biztos lehet abban, hogy czikke olvasatlanul a papírkosárba vándorol / E nyáron egy uri társaságban voltam, ahol többen őszintén kijelenték, hogy ők «szégyenlik azt, hogv protestánsok, azért mert nem találkozott egyetlen ref. vagy evang. pap, vagy tanár sem, a ki a napi lapokban az ismeretes primási és püspöki körlevelekre tudott vagy mert volna megfelelni!?)) Csak alig sikerült eloszlatnom kedélyeiket, s meggyőznöm őket napi lapjaink részrehajlása felől! Ugyanekkor jutott eszembe, hogy milyen jó volna, ha volna egy prot. érzületű r.apt lapunk is, a mely olykor mellettünk is beszélne. Nem értek én itt olyan «Ma gyár Áll amw-féle felekezeti színezetű lapot; csakis olyat, a mely az «audiatur et altéra pars» elvénél fogva helyet adna a mi védelmünk vagy támadásunknak is. Hiszen mi vagyunk azok, a kiknek a legkevésbbé van okunk a nyilvánosságtól félni, és még sincs egy lapunk, a mely védné érdekeinket. Elismerem én, hogy nálamnál sokkal illetékesebb emberek vannak hivatva felszólalni ez ügyben ; s az én gyenge szavam csakis figyelmeztetés akár lenni nagyjainkhoz. Vajha e szavam ne hangoznék el kiáltó szóként a pusztában ! S én hiszem, hogy nem is hangzik az el. Lapjaink elfogult magatartásával szemben csakugyan eiőbb-utóbb kénytelenek leszünk mi is egy protestáns színezetű lapot alapítni saját érdekeink védelmére! S addig is, a míg ez bekövetkeznék, kérvekérem protestáns lelkésztársaimat, hogy ne olvassunk mi magunk, s hassunk oda, hogy a mi közönségünk se olvasson olyan lapot, a mely port hintve az olvasók szemébe, a szabadelvűség jelszavait hangoztatja ugyan, holott jobban megnézve nem egyéb, mint a clericalismus és ultramontanismus zászlóhordozója, s a mi érdekeinknek esküdc ellensége ! Abauj-Szántó, 1890. Czékus László, ev. lelkész. BELFÖLD. Vallásügyi tárgyalások az országgyűlésen. Az egyházpolitikai tárgyalások nap-nap után szélesebb medret vágtak képviselő házunkban. Az eszmei dagály növekszik, az érdeklődés fokozódik ; de a khaosz és zavar is nagy az elmékben s végleges elvi kibontakozás — beláthatatlan. A negyedik napi vitát Komlósy F. nyitotta meg, ki nyíltan bevallotta, hogy az ultramontán eszmékhez csatlakozik, elég nyttgodsággal támadta a rendeletet, határozottan követelte a törvény módosítását s e végből a «Magyar Állani)) szellemében készitett határozati javaslatot nyújtott be. Csáky miniszter rövid polemikus beszéde után Grümvald Béla mondott tartalmas beszédet, melyben magas elvi és államjogi álláspontra helyezkedve, a rendeletnek nem törvénytelenségét, hanem czélszerűtlenségét fejtegette; kimutatta a törvény helyességét, de általános helyeslés között javasolta, hogy ki kell egészíteni az 1868-iki vallásügyi törvényt a polgári anyakönyv és a polgári házasság intézményeivel, mi végből melegen pártolta az Irányi Dániel hatá-