Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

házi hatalommal egyházi téren. És ha e definiczió helyes — s én azt gondolom, hogy az — akkor a jelenben nincs összeütközés és a jövőben sem lehet ezen rendelet inczidenséből. Nincs a jelenben összeütközés azért, mert az illetékes tényezők — mint az előbb volt szerencsém kifejteni — t. i. a püspöki kar mindez ideig a rendelettel ellentétben nincs. A mi pedig a jövőt illeti, reá utalok, hogy a rendelet nem egyházi téren mozog, hanem az anyakönyvek vezetésével foglalkozik s habár ezeknek vezetése ez idő szerint a lelkészekre van bizva, az a maga valóságában mégis eminenter állami funkcziót képez s akármikor állami vagy polgári közegek kezeibe tehető le. De hát mi az a mozgalom, melynek tanúi vagyunk, a miről van szó? Egy igen nagyon sajnos jelenség; a katholikus egyházban a belforradalomnak egy bizonyos neme. Nem belforradalom-e az t. ház, amikor az alpapság túlmegy azon határon, melyet főpapság kijelölt; nem belforradalom-e az, mikor az alpapság egyházpolitikát csinál és zászlót tűz ki. Mint hazafi és mint katholikus egyaránt mélyen fájlalom ezen állapotot, de a felelősség ezért nem engem terhel; mert nem én szitottam azt, és nem én idéztem elő. Ezzel azt gondolom t. ház, a magam részéről felvilágosítottam a kérdést és teljesen nyugodt lelkiismerettel vethetem alá magamat a t. ház elhatározásának. Catholicae res. (Folytatás és vége.) Bellarmin hirneves jezsuita iró szerint 15 híres tulajdonsága van a római egyháznak, s ezek: «a kath. név, a régiség, a fennállás, a széles elterjedés, a püspöki következés, a régiekkel egyezés, a tagok egyessége, tudomány szentsége, annak hathatóssága, az elöljárók szent élete, a csudatételek, a prófécziai lélek, az ellen- j kezók vallástétele, azoknak boldogtalan kimenetele és a í világi boldogság.)) Mi korántsem akarjuk ezt a jeles tulajdonságokat ! tőle egészen elvitatni; sőt inkább örömmel ismerjük be, hogy ott is vannak, s kivált régebben voltak valódi keresztyén érzületű papok és pedig olyanok is elegen, a kik velünk együtt a hit által való megigazulást, a protestantismus eme sarkelvét vallották. így Adorján pápa is, a ki így szólt : «A mi érdemeink olyanok, mint a nád pálcza, melyhez ha valaki támaszkodik, eltörik és a reá támaszkodó kezét megsérti.)) így Basilius is : «Ez az igaz és tökéletes dicsekedés Istenben, midőn valaki még a maga igazságával is magát el nem hiszi, hanem hogy a valóságos igazság nélkül szűkölködik és hogy csak egyedül a Krisztusban való hit által igazulhatni meg, megismeri.)) Továbbá Jeromos : «Akkor vagyunk igazak, mikor magunkat bűnösöknek valljuk és hogy a mi igazságunk nem a mi tulajdon érdemünkben, hanem az Isten irgalmasságában áll.» Végre sz. Bernát: «Az én érdemeim az Urnák könyörülései.» (Lásd : Cassander in Consult.) * * * De hát mennyire máskép volt már ez a reformá- ; tio idejében 1 Mily tudatlan, romlott és elfajult volt már akkor a clerus úgy a főben, mint a tagokban, ezt bizonyítja Campanella pápai titkár is, a ki a trienti zsinaton félti a clerust az eretnekekkel való vitatkozástól, azt irván főnökének Gyula pápának: «Mert nem tagadhatjuk, hogy azok között sokan ne volnának egészen tanultak, és a Bibliának eredet szerint való nyelveiben s az hajdani írásokban sokat forgottak és gyakoroltattak : tudják a görög és zsidó nye'.veket is. Azért ha azok szembeszállnak a mieinkkel, bizony sok veszedelemtől tarthatni. Mert tudod, hogy a te püspökeid az Írásokban többnyire ostobák, gyönyörűségekben s kedvökre élők. Egy szóval én épen akarnám azt az ütközetet s harczot okosan eltávoztatni. Mit gondolsz ? azok egyenesen támadnák meg s ostromlanák a te elsőségedet, egyenesen a miséket, egyenesen a purgatoriumot.» Dudics pécsi püspök is épen így irt akkor II. Miksa császárhoz. (Lásd: «Hugo Grotiusnak: «A keresztyén vallás igazságáról irott könyvei» 1722. és 378. lap.). * * * Iiosius bibornok Írja : «A sz. irások az egyház méltósága nélkül nem érnek többet az Aesopus meséinél !» Hát bizony a mi kath. atyánkfiai ma sem adják meg a bibliának a kellő tiszteletet. Nagyobb becsben tartják ők ma is a hagyományt a sz. írásnál. Aeneas Sylvius a későbbi híres pápa és egyházi iró beszéli, hogy midőn a bázeli zsinaton 1433. jan. 16-kán Julián pápai legátusnál kihallgatást nyertek az oda meghívott hussziták, Julián szemökre lobbantotta azt is, hogv «ók a kolduló rendeket az ördög találmányának tartják.» A hussziták feje Prokop ezt nem tagadta. «Az igaz — mondá — mert sem a pátriárkák, sem Mózes, sem a próféták, sem Jézus Krisztus és az apostolok azt nem rendelték, ki nem látja tehát be, hogy azok az ördög találmányai és a sötétség művei ? !» Távol azon szándéktól, hogy a Prokop nézeteit mi is magunkévá tennők; mindazáltal bizvást kimondhatjuk, hogy a kath. egyház számos tulajdona a szent Írásból nemcsak hogy ki nem mutatható, hanem azzal sokszor ellentétben is áll. * * * Ugyancsak a bázeli zsinaton a hussziták azt állították, hogy az egyetemes zsinatok néhány évszázad óta, a helyett az egyház hitét és erkölcsét javították volna, inkább eltávoztak az egyedüli alaptól a Jézus Krisztustól ! A mire Cochláus a kath. történetiró naivan ezt jegyzi meg, hogy: «A mi a zöldelő fán megtörtént, az megtörténhetett a száraz fán is. Az egyháznak hatalmas oszlopai az apostolok is mindnyájan, tévelygők voltak a hitben és három napon át a tiszta kath. hit egyedül csak a Szűz Máriában maradt meg!» (Ugyanez olvasható Gersonnál is). Ma pedig úgy látszik, hogy a valódi r. kath. hit egyedül csak a Máriában és a segítő szentekben vetett hit ; a minek ellenében mi protestánsok fennen hirdetjük az irás ama szavait, hogy ((nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott az ég alatt más név, a mely alatt lehetne és kellene nekünk megtartatnunk, mint a Jézus Krisztus neve;» s hiszszük : «hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők; sem magasság, sem mélység és semmi egyéb teremtett állat el nem szakaszthat minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban)). (Róm. VIII. 38. 39. v.). * # * A ki napi lapjainkat csak egy évtized óta is figyelemmel olvassa, lehetetlen nem constatáinia azok örvendetes haladását. Kiállítás,, csín és tartalom tekintetében versenyeznek azok a külföld e nemű termékeivel. Hű,