Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

112,051 markor. A mult évben 13 templom, 12 iskola és 8 paplak az ő költségén befejeztetett; 23 gyülekezetnek a segélyezésre többé nincsen szüksége, de 94 újonnan segélyezendő fölvétetett, a mi az egyesület szeretetműködésének nagy kiterjedtségét mutatja A közgyűlésnek fontosabb mozzanataiból kiemeljük még, hogy a nagy szeretetadományt a bajor tartomány-egyháznak Forchheim nevű gyülekezete kapta 17,800 marknyi értékben, míg a többi két nagyobb adományt, névszerint 5705 markot a gácsországi ramischaui s a poroszlengyel siera konwitzi gyülekezet kapta; továbbá hogy az tIszász-lotlningiai evangelizáló egyesület a főegyletbe fölvétetett s végül, hogy a speleri dómépületnek alapköve az 1529. speieri protestálás emlékére letétetett. Örvendetes tények ezek, a melyekről örömmel veszünk tudomást mi magyar protestársok is; bárcsak nálunk is viszhangra találna az ily nagyszabású egyesületi tevékenység. 2. A belmisszió ez évi kongresszusa szept. 15. és 18. napjain Nürnbergben ülésezett. Az elnök, dr. Weisz berlini egyet, theol. tanár és egyházi főtanácsos nyitotta meg a kongresszust a belmisszióról szóló előadásával, mely a sociális kérdésnek vallásos-erkölcsi megoldásával is foglalkozott. A legfontosabb előadás kétségtelenül Haupt hallei tanáré volt, ki is «a földi jóról szóló bibliai felfogásról)) értekezett. Az egyháznak a sociális kérdéssel szemben való feladatát illetőleg Stöeker ismeretes sociális programmjával és agitatiójával ellentétben Uhlhojn apát álláspontjára helyezkedett a kongresszus, mely álláspont a sociális kérdésnek tisztán vallásos-erkölcsi alapon való megoldását illetőleg «Katholicismus und Protestantismus gegenüber der socialen Fragen» c. tanúságos röpiratában talál kifejezésre. A második főelőadást Kahl müncheni lelkész tartotta «a személyes erők megnyerése a belmisszió számára» cimmel, s a hivatásszerű munkának a belmisszió körébe való bevonását javasolta. Zártkörű értekezleteken Kayser «a gyülekezet ellátásáról a ker. sajtóval)), Heriig, az ismeretes költő «a ker. népszínművekről)) és Posl tanár «az egyedülálló nők üdülő- és tartozkodó helyeiről)) szólott. Főleg az utolsó előadás mély betekintést nyújtott korunk socialis mizériáiba, s termékeny gondolatokat nyújtott azoknak ker. megszüntetéséhez. Szóval a kongresszus előadásai a belmissziónak összes ágait tanulságosan felkarolták. Vajha a belmisszió terén nyilvánuló szeretetműködés a mi egyházi köreink s népünk meleg érdeklődését is mennél nagyobb mérvben felköltenék ! 3. Az általános ev. prot. misszió-egyesület, mint a német protestantismus liberális irányzatának tevékeny egyesülete ez évi közgyűlését szept. 22—23. napjain Wiesbadenben tartotta. 160 fiókegylete és közel 20 ezer tagja van, kik évenkint 35 ezer marknál többet gyűjtenek missziói célokra. Nem áll tehát a liberális irányról az a gyakran hangoztatott vád, mintha annak dogmatikai latitudinarismusa minden ker. életrevalóságot kiölne. Működésének főtere Japán, a hol 3 misszionárius s egy tanítónő működik, maholnap Tokyóban templomot is építenek. Az előadásokat Buss glarusi, Ehlers frankfutti és Arndt berlini lelkészek tartották, a kik az egyesületnek az egyházi kormányzósághoz, a positiv irányokhoz s az ev. szövetséghez való barátságosabb viszonyáról tettek örvendetes jelentést. Az egyesület egy japáni születésű theologust is taníttatott egy németországi prot. theol. fakultáson, a mi a japáni evangelizátió művének nem csekély előnyére szolgáland a jövőben. Örömmel kisérjük e német prot. egyesület szeretetműködését is a maga áldásos pályáján! 4. A német prot. egyház két legellentétesebb árnyalata, az általános luth. értekezlet s a protestáns egylet egyidejűleg okt. 7 — 9. napjain tartotta rendes évi közgyűlését és pedig az egyik Hannoverában, a másik Gótliában. Erős theol. ellentétek nyilvánultak ugyan Frank erlangeni tanárnak «a kegyelemeszközök élethatalma a luth. egyház értelmében)) és amott Hanne lelkész «A mi állásunk a dogmához» c. előadásaiban, mindamellett a gyakorlati themák megvitatásában föltűnően egyeztek, így névszerint Góthában Sehafer altonai lelkész «a gyülekezet s az önkéntes egyesület)) egymáshoz való viszonyáról, Becker kiéli lelkész pedig «a luth. egyház állásáról a jelenkor sociális mozgalmaival szemben» cimű themáról egyezőleg értekeztek. «A gyülekezet szervezetéről)) pedig úgy az orthodox Schmeidler, mint a liberális Zittel egy nyomon referált a gyűlés tagjainak. «Az idők szelleme— úgymond Beysehlag— az egyház összes irányzatainak ugyanazokat a gykorlati kérdéseket tűzi ki, s e kérdésekre adott feleletünkben sem térnek el annyira, a mint a mélyreható theol. ellentétekből következtetni lehetne.)) Ez is bizonyítja, hogy a keresztyénség nem annyira a megváltásról szólló tan, mint inkább a megváltásban és újjászületésben való nyilatkozó erő és élet! Ez a mi ker. vallásos-erkölcsi érzületünk leghívebb tűkre 1 Dr. Szlávik Mátyás. NECROLOG. Szűcs József. 1813—1890. Egy eredeti, minden ízében rokonszenves öreg lelkész, hirtelen, váratlanul, rövid betegség után mult ki az élők közül, halála hírével mélyen megrendítvén mindnyájunknak szívét, kik őt közelebbről ismerni szerencsések valánk. Szűcs József besenczei lelkész, a történelemnek mélyen ismerője, a régi érdekes dolgoknak még érdekesebb regélője, a régi gárdának e vonzó alakja, a jó ember és jó családapa, életének 77-dik, lelkészkedésének 42-ik évében, mint érett gabona f. é. október hó 22-én tért meg az élet és halál Urához. Az Isten mélységes titkainak e hű sáfára, ki öreg napjaiban is kifogástalan szabatossággal, erőteljes hangon hirdetheté Istennek kiváló kegyelméből az igét, szül. 1813-ban' Császáron Komárommegyében, honnét az elemi iskolákat végezve a debreczeni főiskolába vitte atyja, hol a gymnasiumot és theologiát elvégezve felszenteltetett s a n.-váradi segédlelkészségre kibocsáttatott. Azután Soltra ment segédielkészül, hol érte az 1848-iki szabadságharcz kitörése, melynek mozgalmai s az eszme, mely a nemzeti zászlón felírva vala, az ő fogékony lelkét is lángra gyújtotta s vitte, hogy harczoljon az igaz ügyért. És híven harczolt, mi miatt a következő években álnév alatt kellett a vidék vadonaiban bujdosnia. ((Bujdokoltam — úgymond — míg egyszer elhatároztam, hogy Budapestre megyek, ott talán majd a bitófa alatt nem keresnek, s ott irnokoskodtam.» Midőn lelkészi pályáját ismét folytathatta, Hiricsbe, majd Besenczébe választatott, hol 27 évet töltött. Hagy-